*//Ez durva.//*

Csörögni kezd a telefonom. ránézek a kijelzőre. Ismeretlen.
-Igen?-szólok bele.
-Michey?-szól egy ismerős hang.
-Kylie???-esik le.-Hogyan? De... El sem hiszem, úgy hiányoztál.!-Kylie régi barátnőm, egy évvel idősebb nálam, ezért tavaly ment el a "halandójához".
-Te nem is mondtad, hogy Justin Bieber-re vigyázol.
-Drágáám, nem kérdezted.-egyszerre vihogni kezdünk.
-Láttalak az utcán sétálni. Lejössz Justinék háza elé? Majd mindent elmondok.
-Naná.-mondom vidáman, leteszem a telefont, és lerohanok JB-ék háza elé. Nem telik el 2 perc, Kylie jön ki Juss-ék házából. Megöleljük egymást.
-Áááh, csajszi, gyere, hadd nézzelek, úristen, de szépvagy.!-mosolyog.
-Dehogyiis. Jesszusom, annyira hiányoztál.! Mondd már el hogy kerülsz ide.!!-mondom izgatottan.
-Tudod ki az a Christian Beadles?
-Naná, egy énekes. azt énekli: váj í esz áj szí éj en.! Jessz áj keen.-nevetek.
-Jajaa, az Én halandóm, és nem mellesleg Justin egyik legjobb barátja.
-Ááááh, nemhiszemeeeeel.-sikítok.-De álljunk csak meg.... Te akkor ismered Christiant?
-A testőre vagyok.-mondja.
-Áááhw a francba. Én itt rejtőzködöm, hoogy Juss ne lásson meg, te meg mellette vagy a nap 24 órájában és még pénzt is kapsz érte?
-Szívem, csak mázlim volt, és pont testőrt keresett.
-Hát igen. Jókor voltál jó helyen. Engem meg Justin megismert, és egy dadogó alacsony kis csitrit látott bennem.-mosolygok keserűen.
-Ugyan, ezt honnan veszed?-ölel meg.
-Leolvastam az arcáról.-mondom közömbösen.
-Jaj Michey, hogy mondhatsz ilyet?
-Hát úgy, hogy mozog a szám, és hangok jönnek ki rajta.-válaszolok.
-Az alapján amiket mondott rólad, nem hiszem...-mosolyog.
-Beszélt rólam.?-csillan fel a szemem.
-Igen.
-És mit mondott???-kérdezem izgatottan.

-Helló lányok.-lép mellénk Christian Beadles...

-Sziia.-köszönünk.
-Michey vagyok.-nyújtom a kezem. Mosolyog, viccesen megpuszilja a kézfejem.
-Chris. Chris Beadles.-mondja félmosolygósan.
-Mit mondott, mit mondott?-fordulok Kylie felé megint.
-Nyugi már.-nevet.
-Óh, Justinra gondolsz?-kérdezi ChrisBeadles.
-Igen...
-Egyfolytában rólad beszél. Meg azt a papírt mutogatja amire felírtad az msn-ed.
-Tényleeg?
-Aham. Hogy milyen aranyos lány vagy.... Meg hogy milyen szépen írsz...
-És mééég?
-Hát mást nem nagyon. 
-Köszönöm szépen.-mosolygok. Erre, micsoda véletlen, Justin lép oda hozzánk.
-Sziiasztok. Michey nem is tudtam hogy itt laksz a szomszédban.-mosolyog.
-Én sem tudtam... -mondom zavartan.
-Eljönnél velem sétálni?-kérdezi óvatosan.
-Igen...-mosolygok. Elköszönünk Kylie-ékl, sétálunk. Mikor már elég távol vagyunk, Justin megáll. Én is. Kíváncsian nézek rá. Hirtelen megölel.
-Téged küldtek...-suttogja.-Tudom mi vagy. Te vagy a védő-tündérem.-ejti ki a súlyos szavakat. Egy pillanatra megáll a lélegzetem. Aztán sírni kezdek, és erősebben ölelem.
-Jaj, Juss....-sírok, arcomat a pulcsijába temetem.
-Cssst. Ne sírj.
-Meg.... fognak ölni....
-Dehogy ölnek meg. Majd vigyázunk egymásra.-simogatja a hátam.
-Ugyan miért vigyáznál rám? Hisz alig ismersz....
-Én sem vagyok halandó.... Furcsa egy kicsit, sőt még talán nevetséges is... De manó vagyok.-erre először azt hiszem hisztérikus rohamot kapok, végül nevetni kezdek.
-Tudtam, hogy ez felvidít. Bárcsak vicc lenne. 
-Igen, ez... Furcsa.-nevetek.
-Öhm...-mosolyog keserűen.
-Neem, nem azért. Csak hogy tudnom kellett volna. Amikor megláttál a szekrényben. Azért csóváltad a fejed, mert béna vagyok és nem tudok elbújni...
-Igen azért.-nevet.-Azért nem akarták hogy engem őrizz mert nem tudják hogy manó vagyok, és azt hiszik, hogy halandóként "különleges képességeim" vannak.
-Ez durva.-röhögök tovább. Aztán pár perc múlva tovább sétálunk.
-Amúgy Christian és Kylie... Járnak.
-Azta. Erről nem regélt.
-Nem szívesen mondja el bárkinek is. Én is úgy jöttem rá.
-Te aztán mindenre rájössz.
-Ez van....
-Igen.-Justin megint megáll. Én is megállok előtte.
-Michey.
-Én.
-Te segítettél.
-Mikor?
-Selena szakított velem.... De nem fáj. Mert amikor te boldog vagy, én is.
-Tényleg? Mármint segítettem?
-Igen. És köszönöm.
-Hááát, nincs mit.
-Tudod, amióta megismertelek, nem tudom hogy fogalmazzak.... Másnak érzem magam. Vagyis öhm..... Szóval mikor veled vagyok én...-Justin sóhajt egyet. Kuncogni kezdek.-Aaajjaaj. Kinevetsz...-mosolyog szégyenlősen.

-Csak olyan vicces vagy, mikor elpirulsz.-kuncogok.

-Hátöööö... Inkább hagyjuk.-vigyorodik el.-Csak feltűnt, hogy milyen élénk vagy. Minek örülsz ennyire?

-Hát, nem tudom.-vonok vállat.-Csak úgy most jó kedvem van.-tapsikolok. Jus nevetni kezd.

Végre itt a rész skacok.! Ez a legidétlenebb sztori amit valaha olvastatok, de azért remélem tetszik. ; ) Komikat.! : DD  Dócy#