*//Mit szólsz hozzá Devin?//*

*Michell Grady Szemszöge.*

Sötét van. És hideg. Én meg utálom magam. Utálom az életem. Olyan hülye vagyok... Amúgy gondolkoztam a dolgokon. Justinnak nem lehet baja, ha meghalok. Mert már nem manó. Ha tényleg Ronnie harapta meg, akkor ő éppen most alakult át teljesen vérfarkassá. Mármint, nem marad persze farkas, csak át tud változni. Amúgy a vérfarkasok nem feltétlenül gonoszak...  Az erdőben sétálok, nagyjából 3-4 órája. Mondhatnám, hogy nem tudom minek jöttem ide... De akkor hazudnék. Igenis tudom. Azért jöttem ide, hogy felkeressem a kedvenc nagybátyámat. Tudom, hogy itt van. Alig várom, hogy megtaláljam. És ha megtalálom, megölöm. Mozgás a bokorban... Háhá. Most megvan. Odanézek. Egy hatalmas medve méretű, szürke farkas jön elő a bokorból. A szájából nyál csöpög. Gusztustalan. Felém közeledik. A hold egyre jobban megvilágítja. Belenézek a szemébe. Gonoszul vigyorgok. De hamarosan ráfagy a mosoly az arcomra. Ez a szempár... Nem olyan mint Ronnie-é. És csak ekkor ismerem fel ki a vérfarkas... Az én Justinom!
-Juss.-suttogom fájdalmasan. Lassan közelebb lépkedek hozzá. Nyújtom felé a kezem.Válaszul mély torokhangon felmordul. Egy lépést hátrálok. Krákogva közeledik felém. Ez elég figyelmeztetés arra, hogy futni kezdjek. A fenevad utánam ered. Úgy rohanok, hogy majdnem megbotlok a saját lábamban. Be az erdőbe. A sűrű aljnövényzet megnehezíti a dolgom. Fák sokasága nyújtózkodik el mindenhol. A lombjuk sűrű. Az ágak megkarcolják az arcom, a gaz a lábamat szúrja. De nem állok meg. Nem fordulhatok szembe Justinnal. Nem bánthatom. Csak menekülni tudok. Mikor hátranézek látom, hogy még mindig lohol utánam. Fogait mérgesen csattogtatja. De miért akar megölni?! Elhiszem, hogy utál, de ezt azért nem kéne... Vagy én vagyok csak ilyen puhány? Ezen gondolkozom, de nem állok le. Aztán leesik... A telihold! Nem ő akar megölni, szimplán nincs magánál. Nem Justin mérges... Csak a benne lakozó szörny gyilkolni kívánkozik... Valahol a szívem mélyén mégis tudom: Megérdemelném a halált. Akkor legalább a lelkiismeretem tiszta lenne. A talaj irtó csúszós, minden tiszta sár. Aztán leállok. Egy vastag fa törzse mögé bújok. Justin is lelassít. Sunnyogva néz körbe. Még levegőt sem merek venni, annyira félek. Ebben a küzdelemben a biztos halál rám mosolyogna. Hiszen én sosem ártanék neki. Akkor inkább öljön meg. A fához simulva jobbra araszolok. A gyomrom összeszorul. A számat harapdálom. Lassan jobbra fordítom a fejem. Justin hatalmas farkas pofájával találom szemben magam. Vicsorog, de ez talán inkább gonosz mosolygás akar lenni részéről. Két lábon áll! Bal mancsa lendül, és akkora pofont kapok tőle, hogy azt hiszem még a nyakam is beletörik. Elterülök a földön. Könnyeim előjönnek, ahogy nézem, hogy felém lépked. A számból folyik a vér... Nem csak az ütéstől, hanem mert el is haraptam a számat. Köpök egyet, de a szám újra megtelik piros, meleg, vasszagú folyadékkal. Próbálok hátrafelé mászni. Közben elképzelem az igazi JB-t. Ember alakban. Az édes kis 32-es mosolyával, amit többé nem fogok látni tőle. Ábrándozásomból egy farkas ordítása ráz fel. De ez nem Juss. Jaj, ne! Justin a hang irányába fordítja a fejét, majd otthagyva engem elindul Ronnie felé. Megijedek. Nem akarom, hogy baja essen. Megfogok egy követ, és a lehető legfinomabban (úgy, hogy azért megérezze) a fejéhez vágom. Felmordul. Rám néz.
-Mi van Juss?-próbálok valami gúny szerű hangnemet megütni több-kevesebb sikerrel. Megvakarja a fejét, ahol a kő megütötte.-Fáj, ugye?-nem, ez nekem fáj. Nem szívesen vagyok vele ilyen bunkó, de az ő érdekében teszem. Lábával dobbant egyet. Bevallom, szinte rettegek tőle, hogy mit fog most csinálni... Acsarogva, köpködve veti rám magát. Ez nem lesz kellemes. Hideg leheletét érzem a nyakamon. El fogja harapni a torkom... Éles fájdalom hasít a lábamba. Felnyögök.
-Óh, jaj.-hallok gúnyos vihogást a hátam mögül. Na vajon ki az?-Most mi lesz?
-Remélem az, hogy miután engem megölt, veled is végez. De te miért nem vadulsz meg a holdtól?
-Bevettem az orvosságom.-vigyorog.
-Erre van orvosság?-nézek rá, Justin még mindig rajtam áll. Két mellső mancsával a kezemet fogja le, és a nyakamnál szimatol.
-Van bizony.-mondja.-Kár, hogy Justin nem tudott róla. Mit szólsz hozzá Devin? A fiúd fog végezni veled... Hm, szomorú vég.-mondja tettetett szomorúsággal.
-Először is: Ne hívj Devin-nek. Rosszul vagyok tőle.-hiába, Ronnie mindig a második nevünkön szólított minket. Ő volt az egyetlen, aki nem érezte, milyen irtózatosan rondák.-Másodszor: Justin nem a fiúm...-ezt kicsit elhalva mondtam ki, de sikerült.-Harmadszor: Mit szólnék hozzá? Nincs nagyon mit hozzáfűzni ehhez.
-Igaz. Hiszen, már semmit nem tudsz csinálni. Egy rossz mozdulat, és Bieber végez veled. Nem tudom meddig kívánja húzni az időt, de majd beszélgetünk. De ne félj, ha megtette utánad küldöm.
-Köszi. Kedves tőled.-nyögöm flegmán.
-Akkor majd találkozni fogsz a szüleiddel. Az arrogáns, szánalmas repedt sarkú anyáddal, és a nagyképű, ostoba, hiszékeny....
-Elég!-fakadok ki. Justin megnyalja a nyakam. Ez talán azt akarja jelenteni: "Halkabban kislány, nem szeretem az ilyen hangnemet!"
-Ne szégyelld, tombold ki magad nyugodtan, amíg csak lehet. Justin türelmetlen... Ahogy látom, nincs hátra 5 perced.-csóválja a fejét sajnálkozva.
-Fogd már be...-morgok.-Te meg mire vársz? Ölj meg, vagy szállj le rólam.-fordulok Juss felé. Ezt nem kellett volna mondanom. Justin ugyanis vérig sértődik, és a pólómat feljebb húzva belevési a karmait hasamba. Felszisszenek. Ronnie kuncog.
-Ha nem bánod, egy kicsit lelépek, de ígérem még visszajövök. Egy fél óra, és itt vagyok, addig talán megteszi. És akkor gratulálok neki, majd lehetőleg elvágom a torkát.
-Hajrá.-mondom közömbösen, és látom, ahogy eltűnik a rengetegben.-Hát... Ketten maradtunk nagyfiú.-próbálok mosolyt erőlteti az arcomra. Bólint. Szóval érti mit beszélek.-Tudod, sajnálom, hogy nem emberi alakban vagy itt... Nagyon kellenél.-oldalra dönti a fejét.-Beszélnünk kéne... De most már mindegy. Csak ölj meg. A többit majd a másvilágon...-fordítom el a fejem. Megint valami vigyorgás félét hoz össze, majd véres hasamon pihenő mancsát újra a vállamra helyezi. Elégedetten csattogtatja fogait. Nyála rám csepeg. Ettől kiráz a hideg.-Mielőtt megölnél...-szólalok meg.-Megnézhetném mennyi az idő.?-kicsit hezitál, de végül bólint.-A zsebemben van a telefonom.-ezzel arra célzok, hogy engedje el az egyik kezem. De ehelyett fejét a zsebembe dugja, és óvatosan kiszedi a mobilom. Mellém dobja, és orrával megnyom egy gombot. Ránézek a kijelzőre. 04.46. Öt körül már ideérnek a felhők, talán el tudnám addig még húzni az időt.-Öhm. Kösz..-bólint, és újra a nyakam felé közelít.-Tudod, azt vettem észre, hogy a szemed olyan mint ember formádban.-újra megáll és kíváncsian néz rám.-Igen. Rögtön felismertelek róla. Ugyanolyan csillogó barna, mint egyébként. Ha tudnád mennyire jóban voltunk mikor ember voltál. Kár, hogy nem beszélhetjük meg, mert én nem szívesen veszekszem veled.-mondom. Aztán folyamatosan minden baromságot össze-vissza beszélek. Úgy 10-15 percig még elhallgatja, de elege lesz belőle. Ezt morgással adja tudtomra.-Hát jó.-sóhajtok.-Akkor gyerünk.-hajtom hátra a fejem. Fogai csattognak. Szívem a torkomban dobog. Számolom a másodperceket. Száját kinyitja... 3... 2... 1... És.... Hirtelen sötétebb lesz. Nincs holdfény, nem látok semmit. Egy ideig azt hiszem meghaltam, de még mindig érzem a súlyát magamon. De valahogy más. Karmai nem karcolják a vállam, ahogy fogja, nem csöpög nyál, nincs krákogás, nincs lihegés... Illetve az van, de az én vagyok. A súly most nem olyan nehéz, bár még mindig nem könnyű. Aztán nincs rajtam semmi. Sem a két mancsot nem érzem, sem azt, hogy valaki fújna rám levegőt. Nagy nehezen felülök. A vérfarkas eltűnt, de úgy érzem... Valaki még mindig van itt. Mocorgást észlelek magam előtt. Bátortalanul a telefonom után nyúlok, és oda világítok.
-Juss... Te vagy az?-suttogok, majd meglátom a fényben Justin Biebert. Ember alakban. Háttal ül nekem, de így is tudom, hogy ő az. Hangom hallatán felém fordul.
-Michey?-jön közelebb.
-Ki más?-most már sikerül mosolyognom. Hanyatt dőlök.
-De ha te ott vagy... Én...
-Rólam szálltál le az előbb.-mondom.
-De... Elmondanád mit keresünk mi itt? Hány óra van?
-05.11.-válaszolok.-És nem. De meg tudom mutatni.
-Hogyan?-kérdezi.
-Figyelj. Fogd meg a kezem.-nyújtom a jobbomat felé, mire ő minden habozás nélkül megfogja.-És most csukd be a szemed. Elmondok egy varázsigét, amivel emlékezni fogsz. Te csak ismételd utánam.-bólint, majd elkezdem mondani az értelmetlen szavakat. Juss csukott szemmel mondja utánam. Befejezem.
*Justin Bieber Szemszöge.* *Emlék.*
-Justin, hidd el, tévedsz. Michey sosem tenne ilyet, főleg veled.-a szobában ülünk, anyu éppen azt magyarázza, hogy megint nem látom át a helyzetet.
-Figyelj Devy... Nem lehet ezen pörgetni? Nincs kedvem még 2 órát várni...-kérdezem reménykedve.
-Csak gondolj erősen arra, hogy mikortól szeretnéd látni, és oda fog pörögni.-válaszol. Hallom a hangján, hogy mosolyog. Összpontosítok... 11.00! 11.00! 11.00! Hirtelen látom magam, ahogy kilépek a szállodából. Futok. Be az erdőbe. Egy kis idő múlva megállok. Felnézek az égre. Rázni kezdem a fejem, megfordulok, és egy hatalmas, grizzly méretű farkassá változom. Futni kezdek. Valami szagot követek... Fél óra telik el, és nem találok semmit... Oké, akkor 3.00! 3.00! Megint csak futok. De most van még valaki ott. Egy lány... Felismerem.
-Na ne.-nyögök.
-Mit látsz?-hallom Michey hangját.
-Éppen téged üldözlek....
-Ó jee, itt kezdődik az izgalmas rész.-nevet. Egy fa mellett megállok, és két lábra emelkedek. Megyek balra... Balra... Nahát, itt van Devy! Felém fordul. Morgok egyet, és.... Nem hiszem el! A lány vére a földre fröccsen, majd szegény Michey hanyatt vágódik. Vicsorogva közelítek felé. Farkasüvöltés... Elindulok a másik fenevad felé. Drukkolok neki, hogy tépje szét. De nem. Michey a fejemhez vág egy követ.
-Na, ezt miért csináltad?-nyafogok.
-Mármint a követ? Nem akartam, hogy nekimenj Ronnie-nak. Bajod esett volna...-mondja. Hangjában kedvesség hallatszik.
-Köszönöm.-mosolygok. Megint az emlékre koncentrálok.
-Mi van Juss?-kérdi gúnyosan a vérfarkastól.-Fáj ugye?-valahogy látszik rajta, hogy nem igazán akar sértegetni, csak, hogy visszamenjek hozzá. Ez be is válik, mert Justin-farkas acsarogva veti rá magát. Két mancsával lefogja. Egyre csak Michey nyaka felé közeledik. Tudom, hogy nem fogja megölni, mégis nagyon féltem. Szaglászni kezdi... Aztán Ronnie beszélgetni kezd Michey-vel, amit kíváncsian hallgat.
-Ó, jaj.-vihog Ronnie.-Most mi lesz?

-Remélem az, hogy miután engem megölt, veled is végez. De te miért nem vadulsz meg a holdtól?-így Michey.

-Bevettem az orvosságom.-vigyorog.

-Erre van orvosság?

-Van, bizony... Kár, hogy Justin nem tudott róla... Mit szólsz hozzá Devin? A fiúd fog végezni veled.-e mondat hallatán nem bírom, hogy ne mosolyodjak el.-Hm, szomorú vég.

-Először is: Ne hívj Devin-nek. Rosszul vagyok tőle. Másodszor: Justin nem a fiúm.-mondja halkan. Mosolyom elhalványul.-Harmadszor pedig: Mit szólnék hozzá? Nincs nagyon mit hozzáfűzni ehhez...

-Igaz. Hiszen, már semmit nem tudsz csinálni. Egy rossz mozdulat, és Bieber végez veled. Nem tudom meddig kívánja húzni az időt, de majd beszélgetünk. De ne félj, ha megtette utánad küldöm.

-Köszi. Kedves tőled.-veti oda válaszként.

-Akkor majd találkozni fogsz a szüleiddel. Az arrogáns, szánalmas repedt sarkú anyáddal, és a nagyképű, ostoba, hiszékeny....

-Elég!-csattan fel Michey, mire én végignyalok a nyakán csitításképpen.

-Ne szégyelld, tombold ki magad nyugodtan, amíg csak lehet. Justin türelmetlen... Ahogy látom, nincs hátra 5 perced.-csóválja a fejét sajnálkozva Ronnie.

-Fogd már be...-morog rá Devy. Majd felém fordul.-Te meg mire vársz? Ölj meg, vagy szállj le rólam...-erre én megint a nyakát nyalogatom, és közben valamit csinálok vele, ami fáj neki.

-Ha nem bánod, egy kicsit lelépek, de ígérem még visszajövök. Egy fél óra, és itt vagyok, addig talán megteszi. És akkor gratulálok neki, majd lehetőleg elvágom a torkát.

-Hajrá.-mondja Michey. Ronnie elmegy. Felém fordul.-Hát... Ketten maradtunk nagyfiú.-bólogatok.-Tudod, sajnálom, hogy nem emberi alakban vagy itt... Nagyon kellenél.-mosolyog halványan. Kíváncsian oldalra döntöm a fejem.-Beszélnünk kéne. De most már mindegy. Csak ölj meg. A többit majd a másvilágon...-fordítja el a fejét. Én meg nyál-csorgatva közeledek újra torka felé.-Mielőtt megölnél.-szólal meg az utolsó pillanatban.-Megnézhetném, mennyi az idő?-bólintok.-A zsebemben van a telefonom.-beledugom a fejem a zsebébe, és kihalászom a telefont. Megnyomok rajta egy gombot. Michey ránéz.-Öhm. Kösz.-megint megkísérlem, hogy elharapjam a torkát, de újra megszólal.-Tudod, azt vettem észre, hogy a szemed olyan mint ember formádban.-újra megállok és kíváncsian nézek rá.-Igen. Rögtön felismertelek róla. Ugyanolyan csillogó barna, mint egyébként. Ha tudnád mennyire jóban voltunk mikor ember voltál. Kár, hogy nem beszélhetjük meg, mert én nem szívesen veszekszem veled.-vallja be. Ez jól esik.-De, ha megölsz majd, és visszaváltozol, és hazaérnél, kérlek küldd vissza BlackBerry-t Jessicának. És találj ki valamit, hogy Avril-éknek elmondd mi történt...-mondja. Arról kezd beszélni, hogy sajnálja, hogy nem figyelmeztetett a holdról, és hogy reméli minden jól fog menni nélküle is. Én meg csak hallgatom, úgy negyed órán keresztül, majd morgással jelzem, hogy most aztán már elég a beszédből, ütött az órája.-Hát jó.-felsóhajt.-Akkor gyerünk.-hajtja hátra a fejét, majd fogamat csattogtatva megint közelítek felé. Újra érzem, hogy nagyon félek, hogy mi fog történni, habár tudom, hogy Michey túlélte. Aztán elmúlik a holdfény, én pedig visszaváltozok, lekászálódok róla, és ülök azon merengve, hogy mi történt...

-Juss... Te vagy az?-ül fel Michey, és telefonjával rám világít.

-Michey?-kérdezek vissza.

-Ki más?
*** Valóság ***

-Devy, hogy kell ezt kikapcsolni.?-kérdezem.

-Csak nyisd ki a szemed, és elmúlik.-mondja. Ezt teszem, és újra Michey-t látom magam előtt. Azt sem tudom, hol kezdjem a bocsánatkérést...

-Bántottalak... Annyira sajnálom, kérlek ne haragudj...-nézek rá bűnbánóan.-Oké, tudom, hogy a szánalmas kis bocsánatkérésem nem ér semmit, de...

-Jaj, Juss. Én nem haragszom. Sőt, megérdemeltem...

-Nem, nem érdemelted meg. Mert... Nem is tetszik Ryan, igaz?-nézek rá.

-Persze, hogy nem.-mondja.-Hazudtam... Nem Ryan-ről beszéltünk. Rólad. Csak féltem, hogy mit fogsz mondani, ezért nem mondtam el... Sajnálom. És nem örömömben sírtam... De gondolom erre rájöttél.

-Erre igen. Bár nem tudom mitől féltél... Olyan sok lány belém van zúgva, úgy hogy én nem viszonozom ezt, és még soha egyiküknek sem mondtam olyat ezzel kapcsolatban, ami megbántotta volna. És ez is csak egy dolog, de én... Szóval tudod, hogy tetszel nekem, és... Eddig nem vetted észre?

-Nem... De nem a te hibád... Csak.. Mert azok alapján amit rólad hallottam, nem hittem, hogy te komolyan gondolnád...-vallja be.

-Akkor mégis az én hibám, mivel ha nem lennék ilyen "flörtölgetős"....

-Neeem.-nevet.-Az én hibám, mert nem láttam, hogy...

-Tudod mit, hagyjuk.-legyintek.-Menjünk haza.-mosolygok rá csábosan. Látszik rajta, hogy ez elvarázsolja. Majd felállok, és elindulok.

-Juss.-szól utánam.

-Hm?-fordulok vissza.

-Van egy kis probléma.-nevet keserűen.

-Mi?-megyek vissza hozzá.

-Nem tudok felállni... Azt hiszem eltörted a lábam.-mondja és lehajtja a fejét. Még soha nem láttam zavarban, de nagyon aranyos.

-Jaj... Sajnálom. Gyere.-mondom. Leguggolok mellé.-Finoman fogom csinálni, de lehet, hogy egy kicsit fájni fog.

-Oké.-bólogat. Gyengéden a hátára teszem a bal kezem, a jobbat meg becsúsztatom a térde alá.

-Kapaszkodj belém.-mosolygok rá, mire átöleli a nyakam. Óvatosan felemelem, majd elindulok vele.

-Tudod merre kell menni?-kérdezi.

-Azt nem...-csóválom a fejem. Kiérünk az erdőből a főútra.

-Balra és egészen a belvárosig egyenesen.

-Oké.-bólintok. Kisvártatva megpillantjuk a nagy világító BurgerKing feliratot majd a szálloda magas épületét. Odasétálok, és szép lassan fel a lépcsőn beviszem az előcsarnokba. Elkérem a szobakulcsot, és irány a lift. Mikor felérünk, beviszem a szobába, és becsukom az ajtót. BlackBerry a szőnyegen fekszik.

-Csak nem Ronnie?-néz Michey-re.

-Nem. Ez én voltam. De hagyjuk.-mondom. Leteszem az ágyra.-Nincs valami gyógyító varázslatod?-nézek aggódva.

-Nincs.-rázza meg a fejét.-De a nyálad... Az gyógyító...-mondja félénken. Én azonnal vérfarkassá változom. Felhúzza a nadrágját térdig.

-A lábszárad törött el?-kérdezi a macska.

-Aham.-bólint. Lefekszem a földre, és nyalogatni kezdem a lábát. Aztán abbahagyom. Megsimogatja a fejem, én meg visszaváltozok.-Köszönöm.-mosolyog.

-Nincs mit. Ez a legkevesebb.-mondom.-Na és a hasad?-nézek véres pólójára.

-Hát öhm, ha nincs ellenedre...-mondja elpirulva. Elmosolyodok. Miután "lekezeltem", lezuhanyzunk, és leülünk az ágyunkra.

-Én annyira sajnálom, hogy úgy felkaptam a vizet, és meg sem hallgattalak... Nem akarok veled veszekedni, és sajnálom, hogy a fejedhez vágtam azt a sok mindent...-mondom.

-Nem haragszom. Örülök, hogy nem utálsz.-mosolyog. 

Tyűű. Ez eléggé hosszú lett.:DD Remélem nem bánjátok azért... :D

Komikaat.és.véleményeket.pls.! :) Pussz: Dócy#

//Nahát, észhez tértél.?//*

*Avril Lavigne Szemszöge.*
Épp Usher-rel beszélgetek. Arról beszélünk, hogy Justin-nak és Michey-nek duetteznie kéne... Biztos óriási siker lenne. Ekkor hatalmas ajtócsapkodást hallunk. Mikor a hang felé nézek JB-t látom, ahogy idegesen lépked a szobájuk felé. Hol hagyta Michey-t? Rosszat sejtek...
-Utána menjek?-néz rám Usher.
-Ne, majd én.-mondom határozottan. Odalépkedek az ajtó elé.

-In the night I hear em talk the clodest Story ever told... Somewhere far along this road he lost his Soul... To a Woman so heartless... How colud you be so heartless?-hallom a halk, keserű hangot. Bekopogok.-Nem voltam világos?! Hagyjál már békén!-ordít fel Justin. Benézek a szobába. Az ágyán fekszik. Könnyes a szeme, és a plafont bámulja.

-JB.-mondom halkan. Felnéz.

-Ja, csak te vagy az?-néz rám, és felül az ágy szélére.

-Igen.-sóhajtok. Pattie elment vásárolni, szóval úgy látszik most nekem kell betöltenem az anya szerepét...

-Michey küldött falazni, igaz?-kérdezi flegmán.

-Nem.-csóválom a fejem.-Nem tudom mi történt, de Michey még nem jött meg.

-Zsír. Remélem nem is fog.-mondja.

-Mi a baj.?

-Sőt, remélem még időben találok egy csajt a klipembe, mert ő nem fog szerepelni benne.-gondolkozik hangosan, figyelmen kívül hagyva a kérdésem.

-De mondd már el mi a franc bajod van...-nézek rá türelmetlenül.

-Az, hogy az a...

-Ne mondj rá semmit. Szóval mit csinált?-vágok közbe, mert nincs kedvem azt hallgatni  hogy mindennek elmondja a barátnőmet.

-Azt hittem bejövök neki. De csak szédített. Most ahogy jöttem bementem egy benzinkútra, hogy nézzek valami újságot, és mi volt a címlapon? "Justin Bieber és Michell Grady csókolóztak!" Szuper, nem?-dühöng.

-Mit csináltatok?-hápogok.

-Ja.-bólint.-Smárolt velem, mert én vagyok "Justin Bieber". De annyira mindegy, az már régen volt, még nem ismertétek egymást. A lényeg, hogy most mindenki úgy gondolja, hogy mi járunk, a kis cafka meg örül magának, mert jó reklámot csinált. Végülis ez a lényeg, nem? Az meg hogy Justin komolyan gondolta volna ezt az egészet, és most teljesen kivan, senkit nem érdekel...-von vállat gúnyosan.

-Te nem vagy normális.-jegyzem meg.

-Én??? Na most tőled is megkérdezem: Miért? Hol rontottam el?

-Ott, mikor megszülettél.-mondom kimérten.

-Oké. Most próbálom felfogni, hogy megint miért ÉN vagyok a hülyegyerek....

-Azért mert nem látod a fától az erdőt, te marha.

-Hogy mit?-kérdez vissza.

-Mindig a hülye fejed után mész.-most mi van? Én megmondom úgy ahogy van.

-Pff. Most már mindent értek.-mondja cinikusan.

-Épp ez az! Hogy semmit nem értesz!

-Hát magyarázd el!

-Na. Végre én is beszélhetek. Szóval, azt mondod, hogy Michey azért flörtölt veled meg minden, mert te vagy Justin Bieber.

-Egyszerűen tudtam... Minden lány csak a hülye szupersztárt látja bennem...-kezdene megint belepofázni a mondanivalómba, de befogom a száját.

-Egyrészt: Te nem vagy szupersztár. Az én vagyok. Te csak egy felkapott kis énekes vagy akit a "cukisága" miatt szeretnek, nem a tehetsége miatt. De ebbe most ne menjünk bele.-talán ezt nem gondoltam komolyan, de ki kellett mondanom, mert idegesített az egoja.-Most elmondok neked valamit. Michey a lelkemre kötötte hogy ne beszéljek neked erről de most muszáj : TE nem voltál ott, mikor Michey még a karrierje legeslegelején állt. ÉN voltam ott. Állandóan rólad beszélt. Minden este sírt, mert ott hagyott téged, az ő "szánalmas kis álma" miatt. Amikor elmentünk pihenni Hawaiira, minden nap végighallgattam a "Miért nem Atlantába mentünk?" szövegét. Amikor azt mondtam, hogy van egy jó hírem, rögtön azt kérdezte "Beszéltél Juss-szal?". Amikor Chris-hez mentünk, az volt az első gondolata, hogy lehet, hogy te is ott leszel. Minden délután a telefonját nézegette, mert azt várta, hogy majd felhívod. És amikor face-en küldted neki azt az üzenetet... Akkor aztán teljesen odavolt... Amikor a repülőn ültünk, állandóan azt kérdezgette, mikor érünk már oda... Mikor leszálltunk, és megláttunk téged, úgy nézett ki mint valami idióta Belieber, aki ezerrel bömböl a koncerteden, mert úgy imád. Azelőtt még nem láttam olyan boldognak. És mindezek után ne merd nekem azt állítani, hogy ő csak a hírnévért szeretett téged.-fejezem be. Justin döbbenten néz rám.-De ahogy téged ismertelek, a világon mindent a fejéhez vágtál, és elrobogtál... Így ha eddig szeretett is, most már erősen kétlem.

-Öhm, ne haragudj Avril, de szerintem te csak kitaláltad az egészet, hogy megbocsájtsak neki, de mindegy...-mondja ridegen. Ez azt hiszi hazudok!

-Húú, baszd meg, ezt most komolyan mondom, két pofon kéne neked, és helyrebillenne az agyad.-sziszegem.-Hogy szülhetett Pattie ilyen hülye gyereket.?

-Figyelj, erre én még alszom egyet, és majd eldöntöm, hogy tudok-e hinni neked. De addig is üzenem Michey-nek, hogy...

-Nem érdekel mit üzensz, majd talán te megmondod neki. Ha egyáltalán hajlandó látni téged. Mert én a helyében biztos, hogy elküldenélek a...-itt egy kicsit megállok, és veszek egy nagy levegőt. Nyugi, ne legyél ideges.!-Oda ahova gondolom.-fejezem be végül.

-De Ryan is azt mondta kinn, mikor találkoztunk, hogy nem százas a csaj...

-Jó, akkor remélem te is magányosan töltöd a hátralévő éveid (habár így nem jósolok neked többet 10 évnél), ahogy az agyatlan barátod.-vágom a fejéhez.

-Ne beszélj így a legjobb haveromról....

-Bárkiről beszélek így aki hülyének nevezi a barátnőmet!-csattanok fel.-De tudod mit, nem is kell a társaságod Michey-nek. Ne is szólj hozzá. Nálad jobbat érdemel.-mondom, sarkon fordulok, kimegyek, és bevágom magam után az ajtót.

-Nem láttátok Michey-t?-lépek oda Usher-ékhez.

-Nem. Még mindig nem jött meg.

-Mennyi az idő?

-22.48.-néz rá Usher az órájára.

-De hát nem Justinnal ment sétálni?-kérdi Pattie.

-De, csak éppen Justin már egy órája megjött.-mondom idegesen.

-Megint csinált valamit, igaz?-kérdez rá Pattie.

-Kérlek beszélj vele, rám nem hallgat.-döntöm oldalra a fejem.

-Rendben.-bólint, és elindul Justin szobája felé.

-Mire jutottál a kölyökkel?-néz rám Usher.

-Arra, hogy majdnem felképeltem idegességemben, így inkább otthagytam.-morgok.

-Azt biztos, hogy nem könnyű eset a srác.

-Ja, Pattie tudhat valamit, hogy mindig képes hatni rá.-gondolkozok.

-Kezdek aggódni Michey miatt. Hol lehet már?

-Justint kérdezd.-mondom hűvösen. 5 perc múlva Pattie jön felénk a mosolygó JB-vel az oldalán. Hihetetlen!

-Sziasztok. Avril, sajnálom amit mondtam, és ezt az egészet... Ne haragudj rám.-néz rám sajnálkozó mosollyal.

-Jó, nem haragszom.-sóhajtok fel.-És én is elnézést kérek akkor...

-Nem érdekes. Michey?-tekint körbe.

-Nahát, észhez tértél?-mosolyodok el. De a mosoly hamar ráfagy az arcomra.-Juss, Michey nem jött vissza...-mondom halkan.

-Nem.-nyögi, majd elkezd futni a kijárat felé.-Megyek, megkeresem!-kiabál még vissza, majd eltűnik. Már megint éjszaka kószálnak...

Heey hooooo.! :DDD Itt az új rész. Megjegyzem ez az első, amit Avril szemszögében írtam...:DD Remélem jó lett.:)) Komizzatoook.! :PP  Dócy#

*//Hazudtál.//*

*Justin Bieber Szemszöge.*
-Nem. Mi csak barátok vagyunk.-mondja Michey. Megöleli Avril-t, és mintha sírna... Összeszorul a gyomrom. Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem rólam beszél... Legszívesebben odarohannék, átölelném, és azt mondanám: "De igen, én szeretlek.!" De gyáva vagyok. Ez az igazság. Lábam remeg, ahogy elindulok feléjük. Ráadásul azt sem tudom mit mondjak... Mármint... Nem akarom rögtön megkérdezni, hogy "Michey, leszel a barátnőm?"... Az kicsit fura lenne. Főleg így, hogy Avril is ott van. Én úgy akarom, hogy kettesben legyünk. De uramisten, mit mondjak neki?! Elengedik egymást. Én meg lassan odaérek hozzájuk.
-Öhm, mi történt?-jobb nem jut eszembe. Olyan hülye vagyok!
-Az, kérlek szépen, hogy...-kezdi Avril ridegen, de Michey közbevág.
-Semmi.-mosolyog halványan.-Csak örömkönnyek.-törli meg a szemét. Aha, persze...
-Értem... Ühm, eljössz velem sétálni egy kicsit?
-Aham.-bólint, rámosolyog Avril-re és felém fordul.
-Akkor.. Gyere.-mosolygok bizonytalanul. Sétálunk az utcán. Ez túl mozgalmas... Főleg a lesi fotósok miatt. De hová vigyem, hogy tényleg ketten legyünk. A parkba? Az olyan snassz. Vagy Az erdőbe? Oda én még egyszer nem megyek. Hogy miért még egyszer? Oké, nem sétálni mentem amikor eltűntem, hanem az erdőbe. És nem kóbor kutya harapott meg, hanem egy vérfarkas. És nem én voltam a bokorban, hanem Ronnie. De nem akartam ráijeszteni szegény Michey-re. Tudom, nem szép dolog hazudni. De amúgy sem akartam hősködni, mert biztos oda lett volna, hogy milyen bátor vagyok, meg minden... Meg nem akartam hogy aggódjon. Még csak az hiányozna, hogy folyamatosan azt kérdezgesse, hogy jól vagyok-e... Szóval inkább kitaláltam ezt, hogy ne tudja meg. Na ezért nem megyek az erdőbe. Főleg vele. Így tehát a folyóparti sétány mellett döntök. Mivel hogy úgy mondjam, nincs tisztában a dolgokkal, próbálom a tudtára adni, hogy tetszik nekem. Aztán majd meglátom hogy fogadja a próbálkozásom, és hogy mehetek-e tovább...
-Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy?-mosolygok rá.
-Nem, de köszönöm.-mosolyog vissza. Oké, ez bejött neki.
-Amúgy Avril mondta, hogy folyamatosan azt hajtogatod, hogy te milyen ronda vagy...
-Mert így van.-mondja, mintha egyértelmű lenne.
-Dehogyiis. Hidd el, én férfi szemmel nézem, és nagyon szép vagy. Egyébként meg a fiúk nem csak a külsőt nézik, ugye tudod?
-Á, szóval ezért nincs barátom.
-Mii? talán mert a fiúk vakok... Vagy gyávák... És nem merik elmondani, hogy tetszel nekik.-írom körül magam. Felkuncog.
-Gondolod?
-Nem. Én tudom. Mert te vagy a legkedvesebb lány akit ismerek. És van humorérzéked. És segítőkész vagy.
-Most mondj valami rossz tulajdonságot.
-Hm... Talán egy kicsit néha túlreagálod a dolgokat, de ez nem nagy ügy...-mondom.-De ne sértődj meg.
-Nem, én örülök, hogy őszinte vagy.-mondja.
-Ha már az őszinteségről beszélünk...-harapok az ajkamba.-El kell mondanom valamit.
-Mond csak.-mosolyog. Ez kicsit megnyugtat.
-Az igazság az, hogy... Összefutottam Ronnie-val... Ma délután.-arcára aggodalom ül ki. Ne már!
-Mármint hogy érted, hogy "összefutottál vele"?
-Hát ööö... Megkérdezte hol vagy. Én meg mondtam, hogy nem mondom meg. Erre ő, hogy de ő meg akar ölni téged. Én meg, ahhoz előbb engem kell megölnie... Erre nekem jött én meg valahogy végül sok idő múlva elláttam a baját, de megharapott.-mutatok a bekötött kezemre.
-Jézusom!-hangjában félelem hallatszik... De nem néz ki úgy, mintha félne... Engem félt?
-Sajnálom, hogy nem mondtam el már előbb, de nem akartam, hogy megijedj... Meg azt hittem mérges leszel, hogy hazudtam. Kérlek, ne haragudj -mondom bűnbánóan.
-Jaj, nem... Nem haragszom. Aranyos tőled. De elmondhattad volna... Nem haraptam volna le a fejed. Miattam csináltad, szóval... Köszönöm.

-Hát.. Semmiség.-mosolygok féloldalasan. Ezt imádják a csajok.-Amikor az előbb Avril-lel voltál a folyosón... Én hallottam mit mondtál és... Akkor rólam beszéltetek?

-Nem.-rázta meg a fejét.-Igazából Ryan-ről. Furcsa, eddig utáltam, de valahogy hiányzott is. Jó volt vele síelni, igazából jófej srác..

-Szerelmes vagy Ryan-be?-kérdezem tágra nyílt szemekkel.

-Azt hiszem... Igen.-mondja. Ez durva! Dehát Ryan megbántotta! És nem is törődik vele! Manapság a lányok az ilyen állatokat szeretik?!

-Oké, szerintem most... Menjünk vissza.-javaslom, és elindulok. Michey utánam jön.

*Michell Grady Szemszöge.*

-Most mi bajod van?-megyek utána. Tulajdonképpen miért is kellett hazudnom? Most már látom... Sőt, a vak is látja, hogy tetszem neki. Meg lett volna az esély, hogy összejöjjünk, most miért nem mondtam el, hogy mit érzek? Amikor nem tudom mit mondjak, rögtönzök... De ez most nem volt jó rögtönzés...

-Hát az, hogy...-áll meg, és a szemembe néz.-Nem hiszem el! Anyu azt mondja, ha tetszik egy lány legyek vele kedves, és közvetlen. Azt mondják helyes vagyok... Azt mondják vicces vagyok... -köpi a szavakat.-Én próbáltalak "meghódítani", és te úgy csináltál, mint aki veszi a lapot. Annyira... Biztos voltam benne, hogy most végre valamit jól csináltam, erre te benyögöd, hogy szerelmes vagy a legjobb haveromba, aki az ég világon semmi jót nem tett veled. Ha flörtöltem veled, benne voltál... Ha megfogtam a kezed, vagy megöleltelek, nem mondtad, hogy ne... Mert általában ez így van... A srác próbálja felszedni a csajt, és ha a lány is szereti, akkor hagyja magát... Azt hittem tetszem neked, de te csak játszadoztál. Mert persze, ha nincs ez az idióta Justin, ki bókolna neked, és ki járna a kedvedben?!-mondja, majd keserves hangnembe vált.-Miért volt jó ez neked? Csak ennyit mondj el... Miért jó csak úgy játszadozni az érzéseimmel.? És azt hittem legalább barátok vagyunk... De igaz barát nem tesz ilyet... Amikor azt mondtad néha, mikor hülyéskedtünk, hogy "Szeretlek ám.", én annyira elhittem... De hazudtál... Az újságok állandóan arról írkáltak, hogy lehet, hogy szerelmesek vagyunk... Mert úgy viselkedtél. És a csók, amit még régen adtál? Az sem volt őszinte? Csak jó volt csókolózni Justin Bieber-rel, ugye?! Michey, én nem ilyennek ismertelek meg... Hol van az az aranyos lány, aki mindig mindenkivel kedves? Az is csak álca lett volna? De tudod mit? Azt csinálsz amit akarsz, engem többé nem érdekel... De ha valami van... Szörnyű kín-halállal büntessenek, mert nem védelek meg, de.. Rám már ne számíts.-mondja, sarkon fordul, majd elmegy. Utána akarnék menni, és elmondani neki, hogy igazából mit érzek, de nem engedelmeskednek a lábaim... Csak állok ott, és könnyeimmel küszködök... Hiába. Mostmár nincs többé Juss. Az a régi, édes srác akit én szerettem, most meghalt... ÉN öltem meg. Csak állok egyedül a sötét sétányon, és sírok.

-Juss.-suttogom. Lassan én is elindulok a szálloda felé, és azon tűnődök, hogy vajon mi vár még rám ott...

Tudom, szomorú.:$$ De minden történetnek van egy ilyen része... A tündérmeséknek is van keserű oldaluk. Akárhogyis fáj, az életben ezek a dolgok is közrejátszanak. Így van ez Justin és Michey életében is. De ne féljetek, itt még nincs vége.:)

Eltérve a szomorú dolgoktól, egy-két öröhírt is hoztam:

-Az első ami szerintem vicces, hogy Juss jelentkezett vendégszereplőnek a Vámpínaplók-ba. Hajrá Biebs reméljük, sikerül bejutni.;DD

-A második, hogy már sokan (több mint 20an) küldtetek e-mailt-nekünk, ezzel a törivel kapcsolatban is. Örülök, hogy ennyi embernek tetszik. Nagyon szépen köszönöm.!! :D <333

A kövi rész pedig nem sokára jön.;)  Pussz: Dócy#

//Csak barátok vagyunk//*

*Michell Grady Szemszöge.*

-Justiiin.! Justiiiin!-kiabálok. Ausztriában vagyunk. Mivel itt van az Alpok, eléggé hideg van... Mindig. Főleg így szeptember elején. Salzburg-ban vagyunk, északon. Itt még hűvösebb van mint máshol. Folyton esik az eső, és fúj a szél. Ez az éghajlat kicsit hasonlít Angliára. Ráadásul még az is tesz rá egy lapáttal, hogy este 7 van. Én meg itt a szálloda környékén mászkálok, mert meg kell keresnem Justint. Egy szál pólóban... Igen, igen, ennyi eszem van. Jogos. De nem hittem volna, hogy ennyi ideig tart megtalálni. Tisztára remegek. Nagyon fázom. Hol van ez a hülyegyerek.?-Justiiin! Justiiin!-aztán megállok. Összefonom magam előtt a karjaim, hogy ne fázzak. Brrr... Egy helyben állok, és nézegelődök. Sehol senki. Az utcai lámpák halványan világítanak. Némelyik már csak pislákol... A velem szembe lévő bokorban megmozdul valami... Hirtelen akarok hátra lépni, és megbolok a saját lábamba. Hanyatt esek. Egyre csak a bokrot nézem. Nagy nehezen felkászálódok. Ebben a pillanatban két kar ölel át hátulról.

-Jaj, hála az égnek, hogy megvagy.-sóhajtok fel megkönnyebbülve, anélkül, hogy hátranéznék.

-Engem kerestél?-kérdezi Justin. Hallom a hangján, hogy mosolyog.

-Eltaláltad.-fordulok meg.-Fázok... Menjünk már vissza.-bújok hozzá.

-Azt elhiszem.-veszi le a pulcsiját, és rám teríti.

-Köszönöm.-mondom.-Juss. Az előbb... Valami mozgott a bokorban...-mutatok előre.

-Igen, az én voltam.-nevet.-Megijedtél?

-Nem tűnt fel, hogy hanyatt estem?-nézek rá.

-Azt hittem akkor csak simán megbotlottál...-vakarja a fejét.-Na menjünk.-elindulunk. Juss lazán átkarolja a vállam, ami nem zavar, viszont megpillantok rajta valamit.

-Ez micsoda?-nézem a jobb csuklóján lévő sebet.-Fognyom.?

-Aha, megharapott egy kóbor kutya.-von vállat.

-Fáj?-fogom meg a jobb kezét, ami még mindig vállamat öleli.

-Csak egy kicsit. Nem vészes.-mondja, és a szálloda alagsorában lévő étterem felé vesszük az irányt.

-Tudod... Ahhoz képest, hogy te is varázslény vagy, eléggé keveset tudsz a dolgokról...

-Igen... Én inkább olyan emberi életet élek...-magyarázza.

-Változtasd át a füledet.-kérem csillogó szemekkel.

-Jó, de csak egyszer...-mondja. Csettint egyet, és... Hát azt a látványt nem lehet leírni. Kissé volt csak vicces... Justin Bieber hegyes manófüllel... Muszály volt nevetnem.

-Ez durva.-vihogok.

-Ilyenkor úgy érzem magam mint egy hülye.-nevet keserűen.

-Az nem a füled miatt van.-csóválom a fejem.

-Kösz...-nevet.-Jófej vagy. Beavatlak a szakmai titkaimba, te meg kiröhögsz.

-Szakmai titok.-nevetek még jobban.-De kiengesztelésül vacsi után mutatok valami vicceset. Azon kívül segítened kell valamiben, és összevarrom ezt az izét.-mutatok bal vállamon pihenő kezére, és simogatom a sebet. Belépünk az étterem ajtaján. Megpillantjuk Pattie-éket egy asztalnál, így szépen lassan odasétálunk. Usher vesz minket először észre. Megböki Scootert, és ránk mutogat. Erre mindenki felénk kapja a fejét, és elvigyorodik. Miért ilyen furcsák mostanában.? Odaérünk hozzájuk.

-Megtaláltam!-mondom diadalittasan.

-Ügyes vagy.-mosolyog rám Pattie.-Mi történt a kezeddel.?-fordul Justin felé.

-Megharapott egy kutya.-válaszol ugyanolyan lazán mint nekem. Pattie ijedt képet vág.

-Ne borulj ki, bízd csak rám. Iskola első voltam elsősegély nyújtásból.-vigyorgok.

-Rendben.-bólint nyugodtabban. Leülünk, rendelünk kaját. Én milánói spagettit eszek, meg Canada Dry-t iszom hozzá. Justin marad a blognai spagetti-narancslé összeállításnál. Miután megettük, irány fel a szobánkba.Megnézem a telefonomat, hogy van-e nemfogadott hívás... Szokott lenni, mivel elég sok sráccal randizgattam az utóbbi időkben... De most éppen nincs. Oké, persze, még mindig Justin tetszik a legjobban, de ő nem töri magát, hogy meghódítson, pedig ha megkérdezné, hogy járok-e vele, biztos azonnal rávágnám, hogy "Igen!". De én nem kérdezhetem meg tőle, hogy "Hé, Juss, lehetek a barátnőd?". Oké, Avril biztos képes lenne rá, de én nem olyan vagyok. Hey, hey, You, You! I want to be your Girlfiend...

-Na, azt mondtad mutatsz valamit.-mosolyog Juss szélesen.

-Töröld le azt a vigyort, először összevarrom a kezed.-mondom.

-Nee.-nyafog.-A varrást utolsónak mondtad.

-Jó... De akkor még rosszabb lesz... Na mindegy. Te tudod.

-Aha. Én tudom. Szóval mit akarsz mutatni?-zárja be az ajtót.

-Épp akartam kérni.-bólintok.-Na szóval... Kezdjük rávezetéssel... Láttad az Alice in Wonderland-et?

-Amelyiknek Avril énekli a...

-Igen.-vágok közbe.-A Jonny Depp-eset.

-Aham.-bólogat okosan.

-Emlékszel a kék vigyorgó macskára?

-Igen, ő volt az egyik kedvencem.-nevet.

-Nekem is.-kuncogok.-Öhm, itt van egy ugyanolyan. A szekrényemben. Csak lilában...-mondom kertelés nélkül.

-Oké, ez jó vicc volt, de térjünk a lényegre.-nevetgél.

-Csak nyisd ki azt a nyavalyás szekrényt, jó?-mondom halkan.

-Jólvan.-forgatja meg a szemeit, és kinyitja. És, na mit mondtam? Ott csücsül benn a macska, és Justinra mosolyog.

-He.He.-nézek rá.

-Oké..-néz Jus tágra nyitott szemekkel.-Ez tényleg itt van... De hogyan....?

-A barátnőmé... Vigyáznom kell rá... Egy kis ideig.

-Pont most? Amikor egy vérfarkas meg akar ölni.? Jófej barátnő...

-Próbálják elfogni Ronnie-t te idióta...-csóválom a fejem.

-Remélem akkor sikerülni fog nekik... És mit kell segítenem? Merthogy azt is mondtad...

-Ja igen. Scooter-ék nem láthatják meg.

-Dehát köddé válik...-grimaszol Juss értetlenül.

-Ja, csak nem mindegy mikor.

-Hát.. Mondd meg neki, hogy legyen láthatatlan.

-Ja. Remélem hallgat rám...

-Mert rám hallgat?

-Nem tudom...

-De.. Ő dönti el kire hallgasson?

-Aham.-helyeselek.

-Mi a neve?

-BlackBerry.-válaszlok.

-Szegény.-nevet.-Helló Berry.-fordul a macska felé.

-Hát szia Justin.-köszön nyájasan BlackBerry.

-Honnan tudod a nevem.?-kérdezi Juss kissé meglepődve.

-Sokmindent tudok rólad.-néz jelentőségteljesen rám. Hevesen rázom a fejem.

-Áh, szóval mesélt rólam.-mosolyog Juss.

-Egyfolytában rólad beszél. Justin így, meg Justin úgy...

-Dehogyis.-cöcögök.-Haver, te aludt tejet ittál?-nézek rá csúnyán.

-Ugyan, nincs ezen mit szégyellni...-kezdi újra.

-Cssst.-intem le.

-Hát jó.-mondja.-Kijöhetek innen?-néz körbe a szekrényben.

-Gyere csak. Röpködd ki magad.-mondom. Kisuhan a szekrényből, és Juss körül kezd el keringeni.

-Mire vársz.? Kérdezd meg.!-mondogatja neki.

-Micsodát?-kérdezem Juss-tól.

-Fogalmam sincs.-válaszol.-Hagyd rá, őrült.-nevet.

-Hát ja, oké.-nevetek én is.

-Am akkor segítek rejtegetni... BlackBerry-t.-kuncog.

-Nem én adtam a nevét.-mondom védekezőn.-Hé Juss.-vigyorgok.

-Hm?-néz rám.

-Összevarrom a kezed.-jelentem ki.

-Jajj nee.-rázza a fejét.

-Istenem, gyere már.-húzom az ágyamhoz. Leülünk egymással szembe.

-Nagyon fog fájni?

-Az unokahúgom kibírta. Akkor neked is menni fog.

-Jó.-sóhajt. Előveszek egy hosszú rózsaszín csillogó fonalat, egy tűvel a végén.-Fiúsabb madzagod nincsen?-nevet fel.

-Nem fog látszani.-mosolygok.-Amúgy csak az eleje meg a vége fog fájni... Meg néha a közepe.

-Jól hangzik...-grimaszol.

-Mindjárt kezdem...

-Jajj...

-Most mit vinnyogsz, még hozzád sem értem.

-Nem vicces.-durcizik.

-Jól van, nem röhögök. De véletlenül se rántsd meg a kezed, mert az tényleg fájni fog.-hangsúlyozom a "tényleg" szót.

-Oké.-bólint. Megfogom a karját, hogy lássam a sebet.

-Most fogsz érezni egy kis szúrást.-mondom, és átszúrom a tűt a bőrén.

-Aú. Aú. Aú.-nyög.

-És most is.-mondom, és a seb másik szélélbe szúrom.

-Aaaa.-harapdálja a száját.

-El fogod harapni.-mondom nyugodtan, és fel sem nézek, csak varrom össze Jus kezét.

-Azt mondtad az unokatesód bírja...-mondja halkan.

-Mert bírja. Meg sem rezzent mikor varrtam össze a lábát.

-Te figyelj, az unokatesód nem véletlenül Terminator?

-Nem.-kuncogok.-Mingyárt vége.

-De jó nekem.-nyög újra.

-...és kész.-simogatom meg az arcát. Elmosolyodik. Már húzná el a kezét, de megfogom.-Na, na. Csak a varrás van kész.

-Még csinálsz vele valamit?-kérdezi ijedten.

-Igen, még csinálok vele valamit.-utánozom a hangját. Előveszek a táskámból egy fertőtlenítő spray-t.-Ez kicsit csípni fog.-mondom, és ráspriccelem. Csak mosolyog rám.

-A varrás után ez már szinte jól esik.-nevet.

-Elhiszem.-vigyorgok. Leteszem a fertőtlenítőt, majd előveszek egy krémet, a kezembe teszek egy kicsit, majd addig simogatom vele a sebet, míg Biebs bőre be nem issza. Libabőrös... Kissé.-Hideg?-nézek rá, arra célzok, biztos azért borsózik a bőre.

-Hát, ühm, kicsit.-bólint. Benyit Usher.

-Azt hittem bezártad az ajtót.-suttogom Jus-nak.

-A macska kinyitotta.-csóválja a fejét.

-Á, szia Ush.-mondom, mintha csak most venném észre. Közben elkezdem bekötözni Justin kezét.

-Helló.-köszön Juss, és közben felszisszen.

-Jaj, ne haragudj.-mondom gyorsan.

-Nem... Semmi baj.-mosolyog rám.

-Sziasztok.-így Usher. Utána az egész csapat bejön a szobánkba.

-Kérdezni szeretnénk valamit.-kezdi Scooter.

-Okés.-mondja Juss, de le sem veszi a szemét a kezéről.

-Hallgatunk.-mondom nyugodtan, miközben a kötésre koncentrálok. Mikor befejezem, az ágy szélére ülünk.

-Kölyök, megkérdezted már?-néz Usher Justinra.

-Nem.-vágja rá JB.

-Miért?

-Mert nem hagytok békén.-morog.

-Pedig jó lenne, mert már nem sok időnk van.

-Miről van szó?-kérdezem értetlenül.

-Nem érdekes.-mosolyog rám Biebs. Ekkor veszem csak észre, hogy megint átkarol. Ez mostanában szokásává vált.-Megkérdezem...-fordul Usher felé, már közel sem olyan kedves hanggal.-De inkább négyszemközt.

-Oké.-mondja Avril, és már megy is ki. A többiek követik. Juss felém fordul.

-Szóval az van, hogy szeretnék még egy klipet leforgatni... És már minden megvan.. A hely, az időpont, a szereplők..-itt kicsit megáll.-Nagy része.-fejezi be végül a gondolatot.-A "történet"... A szám... Csak egy csaj hiányzik...

-De jó, és melyik számhoz lesz?-mosolygok.

-U Smile.-válaszol.-És én... Szóval...-mély levegőt vesz.-Szeretném, ha Te lennél a lány... Eljátszanád a barátnőmet a klipben?-mondja ki végül. Egy perc csend.-Szóval, mit mondasz?-harapdálja az ajkát. Kicsit húzom még az agyát... Aztán...

-Mikor lesz a forgatás.?-kérdezem vigyorogva.

-Ezt most vehetem igennek?-kérdezi csillogó szemekkel.

-Akár.-válaszolok tettetett közömbösséggel.

-Huh, de jó.-sóhajt fel.-De nem muszáj, szóval csak ha szeretnéd...

-Megtiszteltetés.-mosolygok.-Köszönöm.-puszilom meg az arcát.-Megyek, elújságolom Avril-nek.-állok fel, és szokásom szerint kitáncolok az ajtón.-Avie.!-futok oda hozzá.

-Na?-vigyorog.

-Szerepelni fogok a klipben.!-ugrándozunk.

-Oké, álljunk meg.-tartja fel az ujját. Kérdőn nézek rá.

-Mondd..?

-Te meg Justin... Ti jártok?-néz rám.

-Nem. Mi csak barátok vagyunk.-minden egyes szó égeti a torkom, mikor kimondom. Majd próbálok mosoly erőltetni az arcomra. Nem sikerül. Ezt Avril is látja.

-Jaj, Csajszi.-ölel meg együtt érzően. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Ekkor Justin lép ki az ajtón, és szeme megakad rajtunk.

Yeeaaa.;DDD Kész vaaan.! Véleményeket, és komikat kéreek.! De tényleg írjatok már pls.*-* Olyan jól esne.:$$$ :// Köszii előre is!!!  Dócy#

*//Köszönöm, hogy vagy nekem.!//*

*Justin Bieber Szemszöge.*
Franciaország felé repülünk. Hajnali három. Csak nézek ki a fejemből a repülőn. Michey mellettem ül, fejét a vállamra hajtja, és aranyosan alszik. Kezem a combján pihen (ha alszik akkor nem érdekli...). Akik elmennek mellettünk eléggé megbámulnak, de kit izgat? Kis idő múlva leszállunk.
-Devy.-simogatom meg.-Megérkeztünk.
-Máris?-ásít, majd rám mosolyog. Én csak nézek rá. Felemeli vállamról a fejét.-Bocsi, hogy így rádmásztam.-nevet.
-Áh, semmi.-nevetek. Elindulunk gyalog a szálloda felé.
-Ha elaludnék séta közben kapj el légyszi.-ásít megint.
-Oké.-bólintok mosolyogva.
-Jaj Juss olyan álmos vagyok, milyen messze van még?-kérdezi halkan, látom rajta, hogy mingyárt leragadnak a szemei.
-Hamarosan ott leszünk.-mosolygok rá amolyan "Ne félj Drágám."-vigyorral.

-Okés.-mosolyog halványan. És egy perc múlva már a liftben állunk, és megyük a szobánk felé. Mikor benyitunk, Michey rögtön ledobja a bőröndjét az egyik ágy mellé, és már le is dől.

-Jó éjt.-suttogom a fülébe, mire még elmosolyodik, és elnyomja az álom. Én is elfekszem az ágyon. Egy ideig még nézem ahogy alszik, aztán én is elalszom.

***

Reggel mikor kinyitom a szemem megpillantom Michey-t, ahogy az ágyon ül, és engem néz.

-Jó reggelt Juss.-mosolyog rám.

-Jó reggelt.-mosolygok vissza. Aztán egy kis változást fedezek fel rajta (azon kívül, hogy átöltözött).-Hol vannak a csíkjaid?-nézem most teljesen szőke haját.

-Kimostam őket.-von vállat.

-Nem is tudtam, hogy kimosható... Amikor a tengerben fürödtünk miért nem jött ki?

-Mert samponnal kell kimosni.-nevet.

-Áh, szóval vízálló. Ügyes...-bólogatok. Egy darabig csak nézzük egyet, aztán egy doboz esik le valahonnan Michey fejére.

-Au máár.-nyafog.

-Ez meg...?-nézek tág szemekkel.

-Tündérposta.-kuncog. Én is mosolyogni kezdek. Devy kibontja a dobozt, amiből egy papír repül ki, és beszélni kezd. 

-Michell Grady.-néz felém a papír (ez mondjuk viccesen hangzott...).

-Itt vagyok.-szól Michey, mire ez a valami megfordul.

-A kutya fáját, mindig eltévesztem...-morog.-Szóval, ez a szállítmány mélyen tisztelt Brittany Angelina Julia Tennyson-tól érkezett...

-Jaj, ne.-forgatja Michey a szemeit.

-Csak nézd meg.-csattan fel a levél (?)

-Jó, jó oké.-emeli fel mind két kezét védekezésképpen.

-Helyes.-"bólint", majd széttépődik.

-Öhm, ez durva volt.-mondom és a papírcafatokra bámulok.

-Én már megszoktam.-nevet fel Michey. Kivesz egy újságot a dobozból.-Ez lenne a "szállítmány"? Egy Popcorn?

-Ezek szerint.-vonok vállat.-Figyelj, én most átmegyek Scooter-hez, hogy megbeszéljek vele valamit, addig csak nyugodtan olvasgass.-kacsintok, mire bólint, majd kimegyek az ajtón.

-Hé Scooter.-megyek be a szobájába.

-Hé Justin.-nevet.

-Usher mikor jön?-kérdezem.

-Ma délelőtt... Mostanában... Miért?

-Nem tudom csak eszembe jutott, hogy jön nekem 5 dolcsival..

-Értem. Minek neked 5 dollár?

-Mert... Anyunak akarok venni egy új.... Cipőt.-hazudok.

-Aha, persze. Hányas lába van?

-Hát ööö..... öööööö....

-Kamuzol. Mit is akarsz igazából?-vigyorog.

-Hát tudod, decemberben karácsony, és akkor még turnézni fogunk Michey-vel, és venni akarok neki valamit.-vallom be.-Ezért gyűjtöm a zsebpénzt, de először beszedem az eddig kölcsönadott pénzt.

-Á, szóval Michey...-húzogatja a szemöldökét.

-Ne húzogasd, mert legyantázom.-sziszegek. Erre röhögőgörcsöt kap.

-Hogy tee....-nevetgél.

-Öhm, látom elvagy, szóval most megyek is.-mutatok az ajtó felé, majd kimegyek a szobából. Mikor a mi szobánk elé érek, sírás szűröd ki az ajtó mögül. valaki sír odabenn... Valaki, na jó, nyilván Michey, mivel csak ő van bent. Egy kicsit hallgatózok. Egyre jobban zokog. Bemegyek, és leülök mellé az ágyra. 10 perce még nevetett, most pedig arca eltorzul a fájdalomtól. Mikor rám néz mintha kissé megnyugodna... persze teljesen nem.

-J... J.. Juss.?-hüppög. Szemében könnyek csillognak. Biztos nem lát tőlük...

-Igen.-bólintok. Borzalmas így látni.-Mi történt?-nyúlok az újságért, de ő megrázza a fejét, hogy nem azzal van gond. Bal keze görcsösen szorongat egy darab összegyűrt papírt. Lassan megfogom, mire ellazul, és engedi, hogy elvegyem. Kihajtogatom, és olvasni kezdem. Kedves Michell! Sajog a szívem, hogy ilyen kellemetlen hírrel kell elrontanom a napod, már korán reggel. Láttuk Tündérfalván Ronnie Ginger-t tegnap. Igyekezett nem nagy mészárlást rendezni, így csak 1 áldozat volt. Viszont, mint nevelőanyád kötelességemnek érzem elmondani ezt a borzalmas hírt... Őszinte részvétem az öcséd miatt... Üdv.: Brittany Tennyson. Ez az utolsó mondat utal arra, hogy ki az az 1 áldozat... Szegény.

Ronnie Ginger... Egyre csak ez a név zengett a fejemben... Ő az a vérfarkas, aki Michey szüleit is megölte... És most az öccsét... Akkor már csak.......

Sikításra eszmélek.. Mikor ránézek, látom, hogy mintha valami hegyes dologgal vésne valaki Michey kezére, sebekből kirajzolódik egy mondat: "Most Te következel."

Vérzik. Nagyon.

-Te jó ég...-nyögök.

-A barátjuk volt.-szólal meg Michey.A semmibe bámul.-Megbíztak benne.

-Mármint a szüleid Ronnie-ban, igaz?-kérdezek rá, mert nem vagyok biztos benne, kiről is beszél.

-Igen.-bólint.-Ő apu unokatestvére.

-Aaaa.... Aaa.... Nagybátyád.?

-Igen.-sír.-Rengetegszer vigyázott rám meg az öcsémre ha anyuék mentek valahová. Szerettük őt. De átváltoztatták... V... V... Vérfarkas lett. A szemünk láttára ölte meg anyuékat.... Minket is akkor akart csak... Valami történt. Én csináltam. Egy... Egy varázslatot. Nem tudom, hogyan. De átok volt. Ahhoz varázsige kell. De nem tudom mi volt az... Csak... Csak úgy jött. Még mindig hallom, ahogy üvölti, hogy ezért még meg fogok halni... Azt hittem, csak mérgében mondta... De nem. Már látom. Tényleg meg akar ölni. Úgy félek, Juss.-hüppög.

-Megvédelek.-suttogom, majd védelmezőn átölelem, ő pedig szorosan hozzám bújik.

-Köszönöm.-szipog.-De mi van, ha álmomban öl meg?

-Attól, hogy te alszol, én még felébredhetek, és megakadályozhatom...

-De nem úgy, hogy mikor alszom idejön és megöl, hanem, szó szerint álmomban.

-Úgy mint... Freddy Krueger?-kérdezem értetlenül.

-Hát... Végül is.. Igen.-nevet halkan.

-Tud olyat?

-Aham... Mivel vérfarkas... Furcsa, igaz?

-Nem tudtam, hogy a vérfarkasok képesek belemenni az álmodba.... És hogy árthatnak neked így...

-Hát... Freddy-nek sikerül, hát nekik miért ne?-mosolyog halványan.

-De akkor lehet, hogy mostantól akármikor arra ébredek, hogy te...-itt megakadok. Nem akarom kimondani.

-Igen. De ígérem  igyekszem majd életben maradni.-most már tényleg mosolyog. Pár percig csak csendben ölelkezünk. Aztán benyit Usher. Nem a legjobbkor... Morcosan nézek rá, és a fejemmel az ajtó felé mutogatok, hogy húzzon el. Nem veszi a lapot.
-Helló skacok.-köszön vidáman.
-Szia Usher.-morgok. Michey felemeli a fejét, az arca már a régi. Nem vörös a szeme, nem könnyezik. Ugyanaz a széles mosoly ül rajta, mint a tegnapi koncerten. Nyom egy puszit az arcomra, majd Usher-hez siet.
-Szia Ush.!-vigyorog. Usher megöleli, pördül vele egyet, majd leteszi.
-Talán megzavartam valamit?-néz minket felváltva. Mielőtt valami csípős választ adhatnék, Michey megelőz.

-Nem, dehogyis-mosolyog. Hogy tud mindenkivel ilyen kedves lenni?! Valamit csevegnek, majd Usher vigyorogva kimegy a szobából.

-Pff.-fújok egyet mérgesen.

-Hogy tudsz mindenkivel ilyen bunkó lenni.?-csóválja a fejét halvány mosollyal az arcán.

-Mi?! Az előbb vigasztaltalak meg, ha nem tűnt volna fel.-sandítok rá.

-Jó, nyugi.-nevet.-Aranyos tőled, hogy segítesz.

-Ez csak természetes.-mosolygok rá. Felállok, kinyitom az ajtót.-Jössz reggelizni?

-Aham.-bólogat, majd kitáncol az ajtón. Megyek utána. Lemegyünk az aulába, ott van Avril, Usher, anyu, Scooter, David, Kenny, és a két Ryan.

-Helló srácok.-köszönünk egy nagyot.

-Sziasztok.-mindenki vigyorogva néz ránk. Ez új. Semmi "Nincs semmi probléma?" vagy "Ugye nem csináltatok semmi hülyeséget?" vagy "Megint készültök valamire?". Csak mosolyognak. Mintha két 3 napos kiscicát néznének.

-Megyünk akkor enni...-ez inkább kijelentés volt Scooter részéről, mint kérdés.

-Aha.-helyesel mindenki. Elindulnak az ebédlő felé. Michey elém áll. Rámosolygok.

-Na, mi van Törpilla?-simogatom meg a haját. Elmosolyodik. Aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül a nyakamba ugrik. Átölelem a derekát.

-Köszönöm, hogy vagy nekem, Juss.-súgja a fülembe. Ez egy pillanatig úgy hangzik, mintha járnánk, de tudom, hogy erre a hülye védőmanós dologra gondol, meg a barátságunkra. Ez egy részről jó érzéssel tölt el, mert örülök, hogy barátként néz rám, más részről pedig fáj, mert bármit megtennék, hogy végre több legyen köztünk.

-Jöttök akkor?-szól nekünk Ryan, mi pedig összemosolygunk, és egymás mellett elindulunk az ebédlő felé.

Hellósztok.! Naa, hogy tetszik az új blog-külső.? :PP És a rész.? Komikaat.! :DDD  Dócy# <33

*//Koncert//* Part II.

*Justin Bieber Szemszöge.*

-Okkkééé srácok.-mondom a harmadik szám után.-Van ez a szám ami úgy van... Baby, baby, Baby oooh.-sikítás. Asszem tudják mi jön.

-Justin! Justin! Justin! Justin!-kiabálják a nevem. Ez jól esik. Zene indul.

-Ooooh. Oooooh.-kezdem.-You know you love me. I know you care. Just shut whenever, and I'll be there. You want my love. You want my heart.-mindenki énekli velem a szöveget. Igazából furcsa, hogy szeretik a számaim, mert hogy úgy fogalmazzak, Michey stílusa nem olyan mint az enyém... Ő is, mint Avril inkább olyan Punk-Pop-Rock irányzatú. Én meg itt áltatom magam a nyálas kis R n' B-Pop zenémmel... De valahogy bejön nekik.-And I was like... Baby, Baby, Baby, oooh. Im like... Baby, Baby, Baby nooo. Im like... Baby, Baby, Baby oooh. Thought you'd always be mine, mine. Baby, Baby, Baby, oooh. Baby, Baby, Baby, ooh. Like... Baby, Baby, Baby oooh. Thought you'd always be mine, mine. Yeah, im 16, and I thought that you'd be mine. I used tweet you, and text you, and call you, and hit you on facebook all the time. But, but now you're gone, so far long that I can't even find you. You know that feeling, when you leave your love, and its right behind you. I can't believe, that you did me wrong. We were on Ichat all night long, listening to our favourit song. She was wrong. I am gone. I thought I loved her. Never put no one above her. Yeah, she was my lover. But now onto another. Like..-tartom a mikrofont a közönség felé, ők pedig készségesen ordítják a refrént. Jól nyomják... Hátra sandítok Ryan-ék felé. Michey szokásos módon tapsol, és énekel velem. Szélesen, bíztatóan vigyorog. Mindig olyan jó érzés tölt el, mikor látom a mosolyát.-So im now gooone...-ez a végszó.
-Justin! Justin! Justin!
-Köszi srácok! Tényleg nagyon szépen köszi! Higgyétek el, akár egész éjjel itt énekelnék nektek...-azért ne túlozzunk...-De most itt az én időm lejárt. Nagyon jók voltatok. És most... Élőben. Csak nektek...-sikítás. Ekkor eszembe jut valami.-Alright. So... I say Michey, you say Grady. Michey!
-Grady.!
-Michey!
-Grady.!-és vastaps. Ekkor megjelenik a színpadon az én kis tündérem. Szélesen mosolyog.
-Sziiaaasztook!!!-kiabálja a közönség felé. Már jön is a szokásos válasz.-Hé, Juss.-öleljük meg egymást.-Jó voltál.
-Köszönöm szépen.-mosolygok.
-Kár, hogy menned kell.
-Hát igen. Fáj a búcsú, de...-dobok pár puszit, meg szivecskét.
-Fiúk-lányok... Justin Biebeeer.-mondja Michey, és ő is a közönséggel tapsol. Még egyszer utoljára meghajolok, majd integetve távozok a színpadról.-Na, most Justin elment, így nyugodtan el is kezdhetjük, amiért idejöttetek. DE, előtte még... Hadd halljam, hányan is vagyunk?-teszi a kezét a füléhez. Hangos sikítás.-Gyerekek ne szórakozzunk... Nem hallom ám, süket vagyok.-ismét sikoltás.-Na, már alakulunk. Én amondó vagyok... Hogy kezdjük el, aztán majd idő közben még visszatérünk erre.-ekkor egy óriási fülsiketítő sikoly.-Na, feltámadtunk, vagy mi?-nevet Michey.-Nézzük csak az első számot. 1-2-3-4.-zene indul.

-I'm tired of my life.
I feel so in between.
I'm sick of all my friends, girls can be so mean
I feel like throwin out everything I wear
I'm startin over new,
Coz Im not even there.-énekli. Majd a mikrofont a közönség felé tartja.

-Sometimes,
I wanna get away some place,
But I don't wanna stay too long.
Sometimes
I wanna brand new day,
Try to fit in where I don't belong.-búgják.

-Hooooooooook hook me up.
I wanna feel the rain in my hair.
Hooooooooook hook me up.
Where should we go I don't even care.
Anywhere is good enough.
Hook me up.
Hook me up.-itt már mindenki énekel Devy-vel. A közönség, Ryan Good, anyu, David, Avril, Scooter, Kenny, és én. Michey olyan a színpadon, mint valami energiabomba. A dalok sorba jönnek, és egyre nagyobb a hangzavar. Koncerteken néha úgy érzem magam, mintha én is rajongó lennék. Mint egy Michey Grady #1 fan. Persze én több vagyok annál. És ez nem az a Somebody to Love érzés. Nem azért akarom őt, mert "szükségem van valakire akit szerethetek". Nem. Azért, mert minket (minden értelemben) egymásnak teremtettek. Egyszerűen nem élhetünk egymás nélkül. Oké, lehet hogy kissé elvakított ez a dolog... De egyszerűen imádok mindent amit csinál. És ahogy csinálja. Sőt, én a puszta létezését is imádom. És szükségem van rá... Mint ez az utóbbi évben kiderült. Pár hónapra kerül tőlem távol, és máris azt hiszik az újságok, hogy utcára kerültem, vagy mi... Na jó, ez eléggé fura, de akkor például gyakorlatilag úgy éreztem magam, mint akit agyon vertek párszor... Sőt, a szó szoros értelmében FÁJ nekem az élet Michey nélkül. Hogy miért? Nos, ez egyszerű, és világos. Én már az első pillanattól kezdve teljesen belezúgtam Michell Grady-be.

-Srácok, fáj kimondani, de... Most jön az utolsó dal....-mondja drámaian Michey.-AMI, nem azt jelenti, hogy nem érezzük jól magunkat.-vigyorog.-Ismeritek a mondást...-hát ha nem akkor majd most megismerik...-Ne sírj mert vége lett, nevess mert megtörtént.-ez azt hiszem a mottója. Mindig minden koncerten ezt mondja. De ha most búcsúzik... Tyűha, eléggé elkalandoztam...

-Hány szám volt eddig?-kérdezem anyától.

-Azt hiszem kilenc.-válaszol. Bólintok.

-... Azért remélem emlékeztek még a számra... Rég volt. De most akkor bulizzunk egyet!-mikor elindul a zene mindenki tombol. Ez a kedvenc számom.! Michey hirtelen lejön a színpadról kézen fog, felhúz, és kéri, hogy énekeljek vele.

-Come on baby we aint gonna live forever (gyerünk édes, nem fogunk örökké élni)
Let me show you all the things that we could do (hadd mutassam meg a dolgokat, amit csinálhatnánk)
You know you wanna be together (te is tudod, hogy velem akarsz lenni)
And I wanna spend the night with you (yeah-yeah) (el akarok tölteni veled egy éjszakát)
With you (yeah-yeah) (veled)
Come with me tonight (gyere velem ma éjjel)
We could make the night last forever, oh-oh. (elérhetjük, ez az éjszaka örökké tartson)-énekeljük. Minndenki ugrál, és a refrént ordítja velünk. A szám végén tapsvihar, visítás, ugrándozás.

-Köszönjük srácok, óriásiak vagytok. Szeretlek titeket! Jó éjt!-köszön Michey, integetünk, és hátra megyünk az öltözőkhöz. Mindenki gratulál nekünk, majd kis idő múlva indulunk a hotelbe. Ott pakolás, és limuzinnal irány a reptér. Majd a következő állomás: Párizs.

Sziiiaasztook.! Itt a rész, remélem tetszik.! Komizzatok légyszííí.! Köszii.:DDD <3333  Dócy#

*//Koncert..//* :)

*Szeptember 3.* *Michell Grady Szemszöge*

-Justin, hagyd már abba.!-nevetgélek. Ez halálra fog csikizni! Éppen a hotelszobában hülyülünk, pontosan 2 héttel az után, hogy Avril kijelentette, hogy együtt fogunk turnézni. Londonban vagyunk. Kellemes őszi idő van. Nagyjából 15 fok, de fúj egy "kis" szél... Na jó... Állatira fúj a szél. Éppen meg bírtam jegyezni, hogy annyira nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, és amúgy sem félek senkitől. Erre ő persze: nem-e?... Hülye...

-Jól van na.-nevet ő is, majd abbahagyja a kínzást.

-Köszönöm, hogy megkímél nagy uram.!-hülyülök.

-Lásd kegyelmem.-mondja nagyképűen.

-Gyere velem sétálni.-kérlelem.

-Jó, jövök.-mondja, elmosolyodik, majd nagyvonalúan elhagyjuk a hotelt.

-Csak sétálni akarsz, vagy van valami konkrétabb célod is?-teszi fel a kérdést.

-Gumicukoooor.-mondom csillogó szemekkel.

-Vagy úgy. Már megint?

-Probléma?-trollface.

-Jaa, neeeem. Ch, dehogyiis. Viccelsz?-legyint. Meglátunk egy irtó nagy édességboltot, ami tele van mindenféle nyalókával, cukorral, meg ilyenekkel.

-Adjál pénzt.-nyögöm.

-Mégis mire?

-Mire hármat számolok. Vegyük úgy hogy kettőnél tartok.-mondom flegmán.

-Mit kell mondaniiii?-vesz elő egy egy dollárost a zsebéből és mikor nyúlok érte elhúzza.

-Öhm... Adoda azt az egy dolcsit...?-vigyorgok rá.

-Nem, nem.-mosolyog rám.

-Ne szórakozz velem.-mordulok fel.

-Öhm, ez is megteszi.-mosolyog rám és gyorsan a kezembe adja.

-Én is így gondoltam.-bólintok.-Amúgy majd visszaadom.

-Eszedbe ne jusson.-rázza meg a fejét.

-Miért? Áh, tudod mit, hagyjuk...-forgatom meg a szemem, megveszem a négy zacsi cseresznyés gumicukrot, majd visszafelé kezdünk ballagni. Felbontom, és odadugom Justin orra alá.

-Kérsz?-vigyorgok.

-Nem, nem köszönöm.-nevet.

-Dehát finooooom.-bizonygatom.

-Drágám, egészségedree.!-nevetgél.

-Hát jó.-vonok vállat, majd enni kezdem. Mikor beérünk a szállodába Scooter-rel, és David-del találjuk magunkat szembe.

-Hellósztok.-köszönök.

-Sziiasztok.-így Justin.

-Jó étvágyat Gumicukor-Hercegnő.-kacsint rám David.

-Köszi.-mosolygok.

-Hé, Juss megjött Ryan.-mondja Scooter.

-Klassz, kösz hogy szóltál.

-Dehát Ryan már eddig is itt volt.-értetlenkedek.

-Most nem stylist-Ryan-ről van szó. Haverom. Majd most bemutatlak egymásnak. Ő is csatlakozik ma a turnéhoz.

-Zsííír. Még egy Ryan.-vigyorgok.-Dave, felvinnéd ezt a három zacsit a szobámba?-nyomom a kezébe, mire bólint. Justin felnevet.

-Na gyere.-húz magával. Felmegyünk a mi folyosónkra, és megállunk egy szoba ajtaja előtt.

-Ez az ő szobája?-kérdezem.

-Aham.-bólint, és benyit. Először ő megy be én meg csak utána. Egy magas barna hajú fiú áll előttem bárhonnan felismerném.

-Helló haveer.-pacsizik a srác Justinal. Majd mind ketten rám néznek.

-Ry, ő itt a gyönyörű énekesnő, akinek az "előzenekarja" vagyok, Michey Grady.-Ryan bólint.-Michey, ő itt a haverom, Ryan...

-Butler.-sziszegem félbeszakítva Justint. Ryan elvigyorodik. Úgy le törölném a képéről!

-Devy?-néz rám gonoszul. Megnyalja a szája szélét.

-Ismeritek egymást?-kérdezi Justin.

-Sajnos.-csóválom a fejem.

-Nem szereted?-néz rám.

-Viccelsz, ő a szívem csücske.-mondom cinikusan.

-Hogy van Tennyson? Még mindig jártok?-vigyorog Ryan.

-Már több mint 2 éve szakítottunk.-vetem oda.

-Miattam?-szemében csillogás látszik.

-Nincs olyan szerencséd.-mosolygok gúnyosan.

-Tudnom kéne, miről beszéltek?-néz értetlenül Juss.

-Ha tudni akarod kérdezz rá.-mondom.

-Oké. Mi bajotok egymással?

-Anno együtt síeltünk. Egyszer.-morgok.

-És mi történt.?

-Hát akkor még a kis tündér fiújával ment mindenhová...

-Nevezzük nevükön a dolgokat.-vágok közbe.

-Na szóval akkor még ez a Chris Tennyson volt a barátja.

-Ácsi-ácsi-ácsi. Te tudtad, hogy járok vele.?-kérdezem élesen.

-A vak is látta.-von vállat.-Mindig együtt voltatok. Azon  három héten egyszer sem láttam, hogy elengedtétek volna egymás kezét. Illetve csak egyszer.-itt még szélesebben vigyorog.-És most azért pikkel rám, mert...

-Mert undorító, gusztustalan dolgot műveltem veled akkor éjjel...-sziszegem.

-Lépj már túl rajta.! Tennyson nem is tud róla...-mondja Ryan.

-De ez nem ilyen egyszerű. Én nem úgy gondolkozok, hogy "amiről nem tud az nem is fáj neki" mert nekem bűntudatom volt.

-De már nincs. Már úgysem jártok, és szingli vagy, sokkal szebb lettél, legalább jó vagy valamire. Mindenki boldog.-mosolyog, mostmár őszintén.-Sajnálom, oké? Én nem akartam tönkre tenni a "kapcsolatotokat", amúgy ne akard rám kenni az egészet... Mert úgy tudom egy csókhoz ketten kellenek. Te is akartad, mert visszacsókoltál.

-Egyrészt... Az nem csak egy csók volt. Meg... De akkor is... Jaj, igazad van. Mindegy.-érintem a kezem a halántékomhoz, mintha egyszerűen ki akarnám szedni az emléket.

-Ti lefeküdtetek egymással?-kapcsol Justin.

-Ha már így kimondtad...-nevetek majdnem hisztérikusan. Próbálok valamiféle mosolyot összehozni, nagynehezen sikerül is.-De mostmár nem érdekes...

-Kibékülős ölelés?-tárja szét a kezét Ryan. Égnek emelem a szemem, de azért mosolyogva átöleljük egymást.

-Büszke vagyok rátok, gyermekeim.-törölgeti a szemét Justin, majd nevetni kezdünk.

-Menjünk át a mi szobánkba, elfogyott a gumicukrom.-vetem fel.

-Jaj, Michey.-forgatja a szemét Juss mosolyogva.

-Naaaa.-nyafogok.

-Jó, menjünk.-adja végül meg magát.

-Ry, te jössz?-nézek rá mosolyogva.

-Aham.-bólint. Átmegyünk, kinyitom a szekrényem egyik fiókját. Mondanom sem kell, hogy csak gumicukor van benne. Vagy 20 zacskóval..

-Óh, öcsém.-nyög Justin. Én csak kibontok egyet, visszatolom a fiókot, és leülök az ágyra. Juss mellém ül.

-Ryan?-paskolja meg Juss a mellette lévő helyet. Ryan halványan elmosolyodik.

-De most komolyan, csüccsenj le.-mosolygok rá, mire leül.-Kérsz?-nyújtom oda a zacskót.

-Aham, köszi.-vesz ki belőle egyet.

-Na végre valaki aki elfogadja...

-Hé, 10 perc és próba. Aztán koncert.

-Júj, Istenem, alig várom!-tapsikolok.-Addigra meg kell ennem ezt a zacsit.

-Én a helyedben a zacsit nem enném meg.-nevet Juss.

-Jól van, de tudod, hogy értem.-nevetek. Gyorsan beleöntöm a számba, majd miután lenyeltem, eldobom a zacskót, és már indulok is. Juss és Ryan jönnek utánam. Végig táncolok a folyosón, majd odaérünk JB Range Rover-jéhez.-Vezethetek én?-fogom meg Juss bal kezét, amiben a kocsikulcs van.

-Nem ittál?-vigyorog.

-Én? Dehogyis.-legyintek.

-Aha...

-Nem, de most komolyan.-nevetek.

-Jó, vezess.-adja oda a kulcsot.

-Köszii.-ölelem meg, és már benn is ülök. Kicsit előrébb húzom az ülést. Bekötöm magam. Juss beült mellém az anyós ülésre, Ryan meg hátra. Kuplung be, gyújtás, lassan vissza, és gáz.

-Na, most nem fullasztottad le.-tapsol Biebs.

-De gonosz vagy.

-Mi.?-nevet.

-Nem mi, csak te.-egy 10 perc múlva már ott is vagyunk a stadionnál. Leparkolok. Kiszállunk, bezárom a kocsit, JB kezébe nyomom a kulcsot. Betáncolok, Avril jön velem szembe.

-De jó, hogy megjöttetek. Kezdéééés.!-üvölti el magát. Elpróbáljuk a számokat, a koreográfiát, minden egyes mozdulatot. Aztán bemegyünk az öltözőbe. Ott átveszek egy lila-fekete kockás miniszoknyát, egy fekete térdzoknit, egy fekete alapon lila Fuck Yea feliratú pólót, egy lila magas szárú tornacipőt, egy nagy fekete szemüveggel (ez a kedvencem). Ryan Good összeállítása. Nem semmi! Lindsay kihúzza feketével a szemem, egy kis lila selyemport tesz a szemhéjamra, színtelen szilvás szájfény, és tádááá.

-Kész vagyok!-jövök ki.

-Én is.-mosolyog rám Juss. Fekte csőgatya van rajta, lila ing, meg fekete supra.

*Justin Bieber Szemszöge*

-Devy.-szól Avril.-Hangolás.-mosolyog.

-Hé, Ryan.-szólok legjobb haveromnak.

-Mondd Juss.

-Most jön a kedvenc részem. Avril mondja Michey-nek, hogy hogy énekeljen, ő pedig gyorsan valami olyan számot kezd el amit úgy kell énekelni.

-Ezt most nem értem.

-Csak figyeld.-odaállunk Michey mellé..

-Magasan, lágyan.-utasítja Avril.

-This innocence is brilliant
I hope that it will stay
This moment is perfect
Please don't go away
I need you nooow
And I'll hold on to it
Don't you let it pass you by.-énekli. Magasan és lágyan, ahogy Avril mondta. Innocence...

-Szép. Most akkor.. Mélyen.

-I'm beautiful in my way
'Cause god makes no mistakes
I'm on the right track baby
I was born this way
Don't hide yourself in regret
Just love yourself and you're set
I'm on the right track baby
I was born this way.-Lady Gaga - Born This Way. Jó választás!

-Most kicsit... Rappelősen.-ez mondjuk elég fura kifejezés volt, de Avril-nek megbocsájtjuk...

-Do you like it boy
I wa-wa-want
What you wa-wa-want
Give it to me baby
Like boom, boom, boom
What I wa-wa-want
Is what you wa-wa-want
Na, na-aaaah.-Rihanna - Rude Boy.

-Most üvölts egy jó nagyot.-nevet Avril.

-Step to the beat of my heart,
I don't need a whole lot,
If Im gonna be here for you,
Eye for eye,
Id rather give you the world,
Or we could share mine,
I know I wont be the first one,
to give you all this attention,
Baby listen,
I just need somebody to loooove,
I don't need too much, just somebody to love,
Somebody to loooove.
I don't need nothing else,
I promise girl I swear,
I just need somebody to love.
I need somebody, I-I need somebody,
I need somebody, I-I need somebody.-ez megtisztelő. Michey vigyrogova énekli a számom. Érzem, ahogy az önelégült mosoly kiül az arcomra.

-Naggyon jóóó. Most szenvedősen, és olyan indulatosan.

-Want you to make me feel like I'm the only girl in the world
Like I'm the only one that you'll ever love
Like I'm the only one who knows your heart
Only girl in the world...
Like I'm the only one that's in command
Cuz I'm the only one who understands how to make you feel like a man
Want you to make me feel like I'm the only girl in the world
Like I'm the only one that you'll ever love
Like I'm the only one who knows your heart
Only one... -Only Girl. Tényleg nagyon ügyes ez a lány...

-Most szenvedéstől elfolytott hangon.

-Goodbye, goodbye, goodbye my love
I can't hide, can't hide what has come
I have to go.
I have to go.
I have to go,
and leave you alone,
but always know,
Always know,
Always know I love you so.
I love you so.
I love you so.

Goodbye brown eyes.
Goodbye for now.
Goodbye sunshine.
take care of yourself.

I have to go.
I have to go.
I have to go,
and leave you alone,
but always know.
Always know.
Always know,
that I love you so I love you so.
oh
I love you so.-gyönyörű hangja van! Avril közli, hogy nagyon nagyon jól csinálja, és ezzel befejezte a ahangolást, szóval felkészült. Mi Ryannal vigyorogva tapsolunk.

-Köszi srácok. Nézzétek, már gyülekezünk...-mutat a nézőtérre, ahol egyre gyűlnek az emberek.

-Ja, tök jó.-bólogatok mosolyogva.

-Uramisten, annyira izgulok.-harap az ajkába mosolyogva.

-Elhiszem.-mondom. Én is érzem, hogy egyszerűen mintha hívogatna a színpad. Hihetetlenül gyorsan telnek a paercek....  Kezdés. Most rajtam a sor.

-Hajrá Juss, tudom, hogy ügyes leszel.-ad egy puszit az arcomra Michey. Elmosolyodok. Kilépek a színpadra. Körülölel a fény, és ez az isteni zaj. Sikítás. Aztán a zene.

-Me plus You. Me plus You. Me plus You. One Time. One Time....

Aztaa elég hosszú lett. Holnap jön a kövii, komikat kérek.! köszii, hogy olvassátok, szeretlek titeket.;DD <333 Dócy#

//Love You-Hate You-Love You//*

*Michell Grady Szemszöge.*
Megyek, sétálok az utcán. Egy napig még itt maradunk Kanadában, aztán irány a Karibi-szigetek, és kezdődik a jól megérdemelt pihenés. Avril mellettem egyre csak arról beszél, hogy tiszta röhej, hogy egyetlen jó pasi nem volt azon  a bulin, és néha kitér arra, hogy annyira örül, hogy Chris-szel már nem vagyunk együtt, mert így többször lehetünk csak mi ketten (Avril és én), és nem kell mindenhová magunkkal vinni. Én meg csak kuncogok, és sms-ezek Juss-szal.
-Úgy látszik túl kevés srácot hívtál a buliba tegnap, Juss. :DD
-Óh, tényleg? Nem volt elég?:PP
-Nekem még sok is, de Avril nem talált olyat aki ínyére lett volna.XD
-Mondd meg neki, hogy csak nem ivott eleget.XDD
-Én mondom neked, ha lett volna egy normális kinézetű srác, sokkal jobban éreztem volna magam.-mondja.
-Ugyan Av, megvagyunk mi srácok nélkül is. Justin azt üzeni, biztos nem ittál eleget.
-Üzenem, hogy jogos, mert még 6 Captain Morgan után lettem volna olyan hülye, hogy még utána is megfordulok.-mondja gúnyosan, én pedig átadom az üzenetet Justinnak. Erre felhív.
-Helló Juss, hogy vagy mindig?-veszem fel nevetve, és rögtön kihangosítom.
-Igen Juss, mizujs?-gúnyolódik Avril.
-Köszi Michey jól, ami pedig téged illet Avril... Ezt még megbánod te boszorka...
-Mi van, rosszul keltél fel, vagy elvesztetted a gitárpengetődet, és hólyagos lett a kezed?-szól be neki Avril.
-Nem vagy vicces.-morog Juss.
-Gyerekek, hagyjátok már abba. A kedvemért.-szólalok meg.
-Jó, bocs.-mondják egyszerre. Kuncogok.
-Nem is tudtam, hogy ennyire oda vagy értem.-hallom meg Juss hangját már a hátam mögül.
-Ezt miből gondolod?-fordulok meg, és leteszem a telefont.
-I Love Justin Bieber.-simítja végig a két lapockám közt lévő kék feliratot. Ettől kiráz a hideg.
-Ja, aaaz.-nevetek.-Nos, Avril is bizonyíthatja, hogy ő írta rá a hátamra, mikor üvegeztünk. Alkoholos filccel...
-Tényleg?-vigyorog Justin.
-Tényleg.-bólogat Avril.
-Nagy bátorságpróba volt mit ne mondjak.-nevetek tovább.-Csak azt csodálom, hogy nincs benne az újságban.
-De benne van.-kuncog Juss.-Direkt azért jöttem utánatok, hogy megnézzem, mert azt hittem csak Photoshop.
-Milyen gáz már. Azt hiszik én is ilyen Belieber vagyok vagy mi.-nevetgélek.
-"Michey soha nem titkolja miért rajong. I Love Beach-es/I Love NY-os hátul kivágott felső. I Love Music feliratú póló. De ez micsoda? I love Justin Bieber?!"-idézi Juss az újságcikket.
-Na, ezt is magyarázhatom majd interjún.-csóválom a fejem.
-Sok sikert. De azért csak finoman nyilatkozz velem kapcsolatban.-kacsint. Majd sétálunk tovább hármasban.
***5 nap múlva***
**Karibi-szigetek.**
*Justin Bieber Szemszöge.*
Reggel 7 körül a szobámban álmosan fekszem az ágyban, várom, hogy legyen erőm felkelni. Kopognak az ajtón.
-Igeen.-most csak ennyi telik tőlem.
-Sziia Jus.-nyit be Michey.
-Jó reggelt. Hát te meg...?
-Csak kíváncsi voltam, hogy ébren vagy-e.
-Erre a dörömbölésre így is úgy is felébredtem volna.-mosolygok.
-Jól van, na. Nem állt szándékomban felkelteni.
-Ja, már ébren voltam.
-Oké. Megnyugodtam.-ül le mellém az ágyra. Még pizsamában van, haja enyhén kócos, szeme kissé karikás, de így is gyönyörű.
-Avril?-kérdezem.
-Úgy alszik mintha fejbe vágták volna. Keresztülestem rajta, mikor jöttem, de még csak meg se mozdult.
-Az igen. És te? Hogyhogy ilyen korán fenn vagy, ha szabad érdeklődnöm?
-Nem tudom.-von vállat.-Csak felébredtem mert David beszél álmában...
-Megint.?-kérdezem.
-Még mindig.-sóhajt.
-Nem jössz le velem reggelizni?
-Nem aludhatnánk még egy kicsit?-nyafog.
-De, tőlem.-mondom, ő pedig elmosolyodik, és bebújik mellém a takaró alá. Felé fordulok, nem telik el fél perc, máris elalszik. Csak nézem, ahogy szuszog. Amíg alszik óvatosan felkászálódok, a bőröndömhöz sétálok, és kiválasztom a ruhámat. Egy fehér csőgatya, egy kék-fehér kockás ing, és egy kék supra mellett döntök. Gyorsan felkapkodom magamra, majd leülök az ágyra, és tovább figyelem. Nagyjából laza egy óra múlva felébred. Felállok az ágyról, mire ő hatalmasat nyújtózkodik, majd felül. Mikor rám néz, egy ideig mintha kővé dermedt volna, kifejezéstelen arccal bámul, majd mosolyogva végigméreget. Ez jól esik.
-Tetszik?-vigyorgok rá pimaszul. Arra számítok, hogy zavarba jön, de csak még szélesebben vigyorog.
-Nagyon jól áll.-mondja rekedt hangon.
-Ó, köszönöm.-mosolygok. Aztán csak ül.
-Minden rendben?-kérdezem tőle.
-Aha, persze. csak nem tudok felkelni.-nevet.
-Gyere segítek. De azért próbálj te is felkelni.-bólogat, megfogom mind két kezét. Bőre puha, és hideg. Mintha 3 fok lenne kb...-Háromra. Egy... Kettő... Hááááárom!-mondom, mire kissé elrugaszkodik az ágytól, én pedig felhúzom. Kicsit túl nagy a lendület, úgyhogy jó magasat ugrik, én pedig elkapom. Mindketten nevetünk.
-Az szép volt.-mondja elismerően. Még mindig én tartom, két lábát az oldalam mellett tartom, ő pedig átkarolja a nyakam. Mikor abbahagyjuk a nevetést, egy ideig csak mosolygunk egymásra, majd Avril nyitja ki az ajtót.
-Szia Avril.-köszönünk neki, észre sem vesszük ez így milyen félreérthető.
-Sziasztok.-vigyorog.-Nem jöttök kajálni?
-De, de igen.-mosolygok.
-Akkor tegyél le.-nevet Michey.
-És ha nem?-húzogatom a szemöldököm.
-Nekem úgy is jó, csak vigyél át az én szobámba.-válaszol könnyedén. Ez kissé meglep, de nem vagyok képes elengedni, így elindulok vele szép lassan ki az ajtón. Összefutunk Usher-rel.
-Sziia Ush.-vigyorog Michey.
-Sziasztok. Na, mivan kölyök, miért cipeled azt a lányt?-nevet.
-Hát, a súlyzó már unalmas, de gondoltam még edzek egy kicsit.-nevetek. Aztán tovább megyünk. A szobájukban leteszem. Ő kitol az ajtó elé.
-Itt várj meg, egy perc és jövök.-mondja, majd bezárja az ajtót. És tényleg, és tényleg. Egy perc múlva kinyitja az ajtót. Végignézek rajta. Egy fehér cicanadrág van rajta, meg egy pánt nélküli kék felső aminek miniszoknya szerű az alja, meg egy kék tornacipő. Így ebben a ruhában látszik, milyen szép alakja van. Beszállunk a liftbe, ugrálni kezdek.
-Ha most lezuhanunk meghalsz.-nevetgél.
-Az már biztos.-nevetek.-De szerintem akkor nem leszek egyedül.
-Ó, hát persze. Már csak az hiányzik, hogy egyedül haljak meg.
-Nem leszel egyedül.-vigyorgok, és a szemöldököm húzogatom.-Én is ott leszek.
-Az annyi mintha egyedül lennék.-dugja ki rám a nyelvét.
-Kösz.-röhögök. A lift csilingel, és megáll. Kinyílik az ajtó.
-Hát, most már nem fogunk együtt meghalni.-vigyorog rám, aztán az ebédlő felé veszi az irányt. Én csak megyek utána.
-Sziasztok srácok.-köszön mindenkinek mosolyogva.
-Helló.-köszönök én is.
-Sziasztok.-mondják kórusban. Leülünk az asztalhoz. Én eszek egy tányér sajtos omlettet, majd benyomok még 3 szendvicset. Ezalatt Michey lazán elrágcsál egy pirítóst.
-Fúj, hogy bírsz te ennyit enni?-néz rám fancsali képpel.
-Hát így.-harapok bele a szendvicsembe, megrágom, majd lenyelem.-Tádáá.
-Ahh. Ez durva.
-Amúgy te beszélsz? Annyi köztünk a különbség, hogy én kevésszer eszek annyit, hogy kibírjam napi háromszori étkezéssel, te meg eszel annyit mint egy kisegér, aztán negyed óra múlva meg nyammogod a gumicukrodat.
-Héé, az azért van mert imádom a gumicukrot. Főleg a cseresznyéset...
-Na látod. Én normális kaját eszek, és nem kell gumicukor. De nem is 50 kiló vagyok 16 évesen. Vagyis hát voltam már akkor is 56.
-De te fiú vagy.
-Te meg lány. Ja, várjunk csak, nekem van izmom is. És nem vagyok ilyen alacsony...-nézek rá 'tényleg, elfelejtettem' képpel.
-Nekem is van. És arról, hogy kicsi vagyok, nem tehetek.-mondja grimaszolva, majd kivesz a hűtőből egy Canada Dry-t, és próbálja lecsavarni a kupakját több-kevesebb sikerrel. Lazán elveszem tőle, és két ujjal lecsavarom, majd visszaadom.
-Látom.-kacsintok rá.-Annyi van, hogy megtartsd a mikrofont. Vagy olyat használsz ami a fejeden van?
-Leginkább de csak a koreó miatt.
-Aham. Hidd el, én is ezt mondanám. De ha esetleg nem érnéd fel a fogast az öltözőben... Rám számíthatsz.-karolom át a vállát, és kuncogok, azt várom hogy nevetni kezd. De úgy látszik nem veszi a poént.-Csak hülyéskedtem.-mondom.
-Ez csak neked vicces.-sziszegi, majd lerázza a kezem a válláról, feláll és elfut.
-Ugyan Devy, én csak...-kiviharzik az ebédlőből. Oké... Ezt jól megcsináltam.
-Gratulálok Biebs.-mondja Usher.
-Majd megnyugszik.-mondom magabiztosan.
-Reménykedj.-teszi a vállamra a kezét. Kaja után felmegyünk, és indulás előtt még mindenki összepakolja a cuccait. Bemegyek a szobámba, összepakolok, majd az első utam Avril, David, és Michey felé vezet. Lehet hogy egy kicsit tényleg túl mentem a határon... Bocsánatot kérek tőle. Bekopogok.
-Michey, Juss vagyok engedj be.-mondom halkan.
-Tűnj innen.-hallom meg a hangját. Ajjaj, nem viccel.
-Nézd én sajnálom.
-Ó, tényleg? Nem sajnálni kell, hanem gondolkozni mielőtt beszélsz.!-kiabál ki. Próbálok benyitni, az ajtó zárva.
-Ne csináld már, légyszi.
-Nem érdekelsz. Hagyjál békén. Nincs jobb dolgod, mint itt ácsorogni? Mert kissé idegesít...
-De...
-Menj el kérlek, amíg szépen mondom.
-És ha nem? Mi lesz?
-Tudod mi a baj Justin Bieber?! Az, hogy te egyáltalán nem vagy tisztában a dolgok következményével, és nem mellékesen egy bunkó vagy, és azt hiszed, hogy minden vicces meg jópofa. Hát kurvára nem!-nem nagyon hallottam még csúnyán beszélni, de eléggé viccesen hangzik ettől a kis aranyos lánytól, így kuncognom kell rajta.
-De hidd el...
-Látom nem zavar, hogy mások érzéseivel játszadozol. Meg azt hiszed magadról, hogy te vagy az oltári nagy Isten-Császár, és te annyira helyes vagy...
-Miért nem vagyok az?-kérdezem csodálkozva.
-Eltaláltad Édesem.-mondja cinikusan.-Ezt jól vésd bele a fejedbe, bár ha akarod annyiszor elmondom, amennyiszer kéred.-nyitja ki az ajtót, és elém áll.-NEM vagy olyan helyes, meg jófej, mint azt képzeled magadról.-ez már fáj. Nem vagyok szerinte helyes? De hát azt mondta... Vagy csak az ital beszélt belőle?
-De tudod mit? Ha te ennyire kibaszottul örülsz magadnak, hát jó. Ott vannak Ryan-ék, ők még egy hasonló kis eltúlzott poénodig veled lesznek még... De rám már ne számíts.-lök félre, mielőtt elkapnám a csuklóját már itt sincs. Nem vagyok szerinte helyes, és jófej... Csak állok üres tekintettel a nyitott szobaajtó előtt. Félek, most tényleg eljátszottam az esélyeimet. Kezembe veszem Michey táskáját. Gyorsan átmegyek a szobámba, megfogom a bőröndöm majd lemegyek a hallba, leülök egy fotelba, és újra elmerülök a gondolataimban.
-Hé, kölyök!-eszmélek Usher hangjára.
-He?-csak ennyit bírok kinyögni.
-Michey hol van?
-Nemtom.-vonok vállat.
-Megnézem fent.-mondja Avil, és elmegy.
-Bocsánatot kértél?-kérdi Usher.
-Igen de... Minden hiába. Nem értem el semmit. Csak a fejemhez vágta, hogy bunkó vagyok, meg hogy nem vagyok helyes, és nem vagyok tisztában a dolgok következményével, aztán elviharzott.-mesélem Ushernek. Egy ideig gondolkozik, majd beszédre nyitja a száját, de Avril visszajön.
-Megtaláltam.-jelenti ki.
-Miért nem hoztad magaddal?-kérdezem.
-Mi vagyok én, sétahajó.?-tárja szét a karjait.
-Jó, bocs. De hol van? És... És... És....
-A lánymosdóan van. Benn gubbaszt az egyik fülkében, a lába kilóg... És egyre csak sír.-mondja, és jelentőségteljesen rám néz.
-Aha. Most mit kéne tennem? Bemenni a lány WC-be, és úgy bocsánatot még százszor, hogy még jobban elhordjon.?-nézek rá.
-Például.-bólint Ush.
-Aj, oké.-mondom, és felrohanok a lépcsőn. Át a folyosón, minden gondolkozás nélkül bemegyek a női mosdóba. Meglátom Michey kezét ami kilóg a fülkéből, két kék tornacipő mellett.
-Dev?-szólalok meg.
-Justin, mi nem volt világos azon, hogy hagyjál lógva?-szól sírva.
-Ne hisztizz már! Nézd, nem tudom mit akarsz... De tényleg... Devy mire vársz? Őszintén. Térden álljak, ha valami hülyeséget kitalálsz? Mert igenis kitaláltad ezt. Nagyon jól tudod, hogy csak egy rossz vicc volt. Ha akartad volna velem nevetsz, de hiányzott, hogy végre balhézz egy kicsit.
-Lehet, de ez akkor is szemétség volt...-nyitja ki az ajtót. Eléggé rosszul néz ki szegény. A szemeit már teljesen kisírta. Bűntudatom támad.
-Szegénykém.-mondom halkan. Meg akarom simogatni az arcát, de elhúzza a fejét. Még mindig haragszik...
-Ne áltasd magad.-hangja elcsuklik a sírástól.
-De igen. Mert én nem akartalak bántani. Csak hülyéskedtem, és eltúloztam a dolgokat. De nem akartalak megsérteni ezzel. Hiszen te is tudod, hogy nagy a szám de a légynek sem ártanék.-mosolygok halványan. Bólogat.-Csak tényleg hülye voltam, és nem gondolkodtam. Semmi rossz szándékom nem volt.-magyarázom.-Sajnálom, érted? És teljesen igazad volt. Nagyképű vagyok, és néha még bunkó is. Beismerem. De tudok normális is lenni, csak... Kérlek hadd bizonyítsam be.-kérlelem.
-Juss te tudod, hogy mit fogok mondani... És pont ez a baj... Hogy tudod, hogy milyen naiv vagyok, és azt válaszolom majd, hogy: "Jó, Biebs, nem haragszom rád.". Te túlságosan jól ismersz....-mondja és halvány mosoly jelenik meg az arcán.

:DDD Itt vaan kééész vaan.;DD
Nem tudom hogy vagytok vele, de én remélem tetszik nektek.;DDD Írjatok azért, hogy meggyőződjek a véleményetekről. Köszii hogy olvassátok a törit. Lááw jaaa gáájz.<333 :) Dócy#