*// Nothing Like Us //*

Belieberek! Nem szokásom a rész elején írni, nem akarok spoilerezni. Mellékinfónak annyit, hogy ez a bejegyzés 3 részre különíthető. A részek határát a videók mutatják. Jó olvasást! I hope you like it.<3

*** Justin Bieber Szemszöge ***
Csodálatos érzés. Még sosem volt ilyen... Isteni. Édes vérének íze csiklandozza a nyelvem. Michey egyik keze tarkómon van, és szorosan húz magához. Először nagyon rossz ötlet volt, hogy igyak belőle. Most mégsem tudom abbahagyni. Tudom, hogy jól esik neki. Néha elhajolok nyakától. Ajkai finoman simogatják enyémet. Mohón viszonozom. Bár senki nincs, aki elvenné tőlem, félek, csókunk tiszavirág életű lesz. Azt akarom, hogy tudja, számomra még mindig ő az egyetlen.
- Mondanom kell valamit.-suttogom két csók között.
- Micsodát.-néz fel rám mosolyogva.
- Már azóta el kellett volna mondanom, mióta találkoztunk.-simogatom meg arcát.- Szeretlek. És bármi történjen, mindig is szeretni foglak.-hitetlenül elmosolyodik. Bármi történjen.. Mert történni is fog.
- Nem hiszem el, hogy ezt idáig eltitkoltad..
- Nem hiszem el, hogy eddig nem vetted észre..
- Talán, ha küldtél volna valami visszajelzést..
- Ennél nagyobb visszajelzést?-mutatok magunkra, arra célozva, hogy épp felette támaszkodok. Kezemet végigvezetem oldalán. Gyengéden cirógatom.
- A lényeg, hogy most itt vagy.-kezét tarkómra simítja, és gyengéden maga felé húz. Hosszú csókkal ajándékozom meg.
- Erre vártam, amióta találkoztunk.-suttogom ajkaiba.-Nincs még egy olyan mint mi.. Olyan mint Te.
- Hiányzol.-néz a szemembe, és újra csókolózni kezdünk.

*** Délután 2 óra ***
*** Michell Grady Szemszöge ***
Justin apró csókokkal hinti be nyakam. Mosolyogva várom, hogy újra megharapjon. Hirtelen megcsörren a telefonja. Halk szitkozódások közepette nyúl a farzsebébe.
- Igen?-szól bele flegmán.
- ......
- Sietünk, csak Mich bealudt, most öltözik.-ül fel, és mosolyogva int, hogy készülődjek. Bólintok, és máris belebújok a bőröndömbe (mármint képletesen). Végül egy ilyen összeállítás mellett döntök:
Katt.
Mire Juss leteszi a telefont, már kész is vagyok. Elismerően végignéz rajtam.

- Jó leszek így?-tárom szét a karom

-  Tökéletes.-puszilja meg a szám.-Mint mindig.-kézenfogva letrappolunk a lépcsőn. Mikor az ajtóhoz érünk, elengedi a kezem. Nem lep meg, hisz a lesifotósok mindenhol ott vannak. Nem lenne jó ha máris rólunk csámcsogna az egész világ. 

- Még mindig imádom.-lépek oda Justin fekete Rover-jéhez.

- Burkolt célzás?-mosolyog rám szemtelenül édesen.

- Halvány..

- Tessék.-forgatja meg a szemeit, és odadobja slusszkulcsot.

- Köszi Biebs, imádlak.-vigyorogva pattanok be a kormány mögé. Előrébb húzom az ülést, majd a kulcsot bedugva ráadom a gyújtást. Ő beül mellém az anyósülésre, és beköti magát.

- Ne aggódj, egyszerűbb vezetni, mert autóváltós.

- Juss, mentem már ezzel a kocsival.

- Oké, oké menjünk.-mutat előre. Bólintok

- Hova is?

- Hozzánk.-adja ki a "parancsot" és már indulok is. Miután sikeresen leparkoltam (na jó, csak megálltam a ház előtt), megpillantom a srácokat. Selena, Ashley, Fredo, és Carlos vigyorogva várnak minket. Kiszállunk, mindenkinek öleléssel köszönök.

- Milyen volt az út?-néz ránk Carlos.

- Jó. Justin olyan látványosan szenvedett, hogy egész végig rajta röhögtem.-kuncogok, és mind egyszerre nevetünk fel.

- Hé, mindenki hozott szemüveget?- kérdezi Juss, mire bólintunk.

- Én hoztam Michey-nek meg magamnak egyen kapucnis felsőt.-vigyorog Ash.

- Jaj, nagyon swagek leszünk.-mosolygok szélesen.

- Akkor szerintem kezdjük is.-indul befelé Fredo, majd mind utána megyünk. El is kezdjük rögtön a "forgatást". Alfredo és Carlos a két kameraman próbálgatják a gép beállításait. Természetesen a vidiben ők is szerepelnek. Nem is akárhogy, Selenával hárman irtó menő napszemüveget vettek, amin egy fekete Moustache lóg. Ez a videó végére már Justin fejére is rákerül, aki ki is jelenti, hogy ez "swag". Éljenek az érett 19 évesek.. Én meg kaptam a fejemre egy barna parókát. Fel sem lehet ismerni. Ez most amúgy jó vagy rossz? Na, mindegy. Meglepő módon kb. 3-4 óra leforgása alatt kész is vagyunk. Fura, de az sem zavart, hogy a reklám kedvéért Jus és Selena eljátssza a szerelmes párt. A világnak még ezt kell hinnie. Én attól még kijelenthetem, hogy irtó jól éreztem magam. Elvégre nekem mondta, hogy szeret. Erről ennyit. Most itt vagyok a szobámban, egy órával azután, hogy végeztünk. A gondolatmenetemből kopogás zökkent ki.

- Bújj be.-szólok, majd kinyílik az ajtó és Selena lép be rajta.

- Szia!-mosolyog rám.

- Szia.-tükrözöm a mosolyát.-Csüccsenj le.-paskolom meg az ágyat magam mellett. Lassan elindul, és leül mellém.

- Nem is tudtam, hogy modellkedsz.
- Hát.. Most rákaptam.-vonok vállat zavartan.-Avrillel eljöttünk a régi kiadótól, szóval most szüneteltetjük a számokat. Aztán ez jutott eszembe. Eléggé megváltoztam. Eleinte nem nagyon tetszett a dolog. De egész jól megy a dolog, úgyhogy most ez van.
- Nagyon jól csinálod. Láttam a képeidet.. Tényleg nagyon ott vannak.-mondja elismerően.
- Hát.. Köszi.-mosolygok rá.-De hol láttad őket?
- Justin telefonján.-válaszol egyszerűen. Egyszerre két érzés kavarog bennem. Egy, hogy ez neki hogy eshet. A másik, hogy majd kicsattanok a boldogságtól. Vajon erre most mit kéne mondanom?-Ne izgulj, engem nem zavar, hogy.. hát.. Nem is tudom hogy vagytok. Szóval érted. Ezért jöttem. Nyilván tudod, hogy köztem és közte.. Csak egy színjáték az egész. És tényleg, úgy szeretem, mint mondjuk egy.. havert. És Michey..-fogja meg a vállam, hogy nyomatékosítsa, amit mondani fog.-Szeret téged. Tényleg. Nagyon. És ez csodálatos.
- Hát.. Ami azt illeti, még én sem tudom, hogy most mi van..-húzom el a szám.-Gondolom tudod, hogy nem 2-kor keltem fel.
- Tudom.-vigyorog.
- Azt mondta, szeret. És hogy bármi is történjen, mindig szeretni fog. De... Valami nem volt rendben vele. Nem akarta, hogy újra kezdjük, nem kérte, hogy legyek a barátnője. Olyan volt, mintha.. Mintha..-nem fejezem be a mondatot. Mintha el akarna menni. Visszanyelem a könnyeimet, és felnézek Selenára.
- Ne rágódj ezen.-rázza meg a fejét.-Nem hinném, hogy elhagyna. Megint.-ó, szóval ismeri a történetünket. Klassz.-Egyébként meg.. Ha elmenne nélküled, azt elmondta volna.
-Igen.-bólintok.-Szóval tetszenek a képeim.-térek rá a legelső témára. Erre csak felnevet, és megöleljük egymást. Olyan furcsa. Selena, akit eddig gyűlöltem, most egy nagyon jó barátnőm lett.
- Heló, szépségeim.-néz be Justin az ablakon (?).
- Nálatok sem használja az ajtót?-nézek Selenára, aki csak elneveti magát.-Miért vigyorogsz?-pillantok újra Jussra.
- Örülök. A barátnőm jóban van a fake-barátnőmmel. Ez jó. Ennek örömére itt maradok.
-És ha a barátnőd nem akarja, hogy itt legyél?-teszem csípőre a kezem. Persze nem gondolom komolyan.
-Késő, szivi, már behívtál. Mostantól szabadon járok-kelek a házban. Amikor kedvem tartja.-mosolyog szemtelenül édesen, és leugrik az ablakból.
-Na, én megyek, megnézem hogy van Butler.-jelenti ki Sel, majd egy kacsintással jelzi, hogy most inkább magunkra hagy minket. Kecses léptekkel kimegy a szobából. Fejemet JB felé fordítom. Vagyis ahol azelőtt volt (?).
-Mögötted, Édes.-suttogja nyakamba. Elkapja a derekam, és vámpírgyorsasággal terít az ágyra.

*** 7 hónappal később ***
*** Atlanta ***

-As long as you love me
 We could be starving
 We could be homeless
 We could be broke...
-Jó lett, nem?-áll mellém, egy dobozos kólát nyújt felém, amit egy puszival köszönök meg. Együtt bámuljuk az MTV-t.
-Ja, szerintem is. Jobb, hogy nem én vagyok ott.-bólintok, és Justinra nézek.
-Miért nem akartad?-néz a szemembe.

-A barátnőd vagyok.-mondom egyszerűen.-Viszont ezt senki nem tudja. Azért jó, hogy Chanel volt az ALAYLM girl, mert őt kevesen ismerik a Belieberek közül. És a klipen kívül még sosem volt a közeledben.-iszok bele a kólámba.-De én.. Én igen. Nagyon is. Mindenkinek piszkálná a csőrét, hogy miért pont én, az ex-barátnőd... Így is sokszor lencsevégre kaptak már együtt sétálni. Akkor is már kérdezgették, hogy mi van köztünk. Szóval ott én lennék-mutatok a tv-re-, akkor azt hinnék, hogy összejöttünk, és te meg Sel szakítottatok. És akkor tönkremenne a reklám.-fejezem be végül a gondolatmenetem.
-Szóval akkor rájönnének az igazságra.
-Igen. Ezért nem akartam én szerepelni a klipben. De Chanel-t mostanában ismertem meg, mióta modellkedek, és mindjárt gondoltam, hogy jó lesz. Amúgy meg ott lesz a Michey-Justin rendhagyó koncert. Akkor úgyis célozgatni fognak. A Beauty And A Beat-ben benne voltam. Amúgy.-vigyorgok.
-Büszke is voltam rád, Hercegnőm.-puszil arcon.
-Nem is látni engem.. Illetve, nyilván látni. De csak távolról.
-És? Elég, hogy én láttalak. Gyönyörű voltál.-ölel meg, én pedig belefúrom a fejem a vállába.
-Semmi gyönyörű nem volt rajtam..
-De. Amúgy meg.. Beszéltél Avrillel?
-Mi? Miért, te igen?-nézek fel rá. Av a Bahamákról már nem velünk jött, elintéznivalója akadt. Azóta nem láttam.
-Keresett. Ezek szerint nem talált meg..-von vállat.
-De megtaláltam.-hallom a hangot a hátam mögül. Megfordulok, és megpillantom barátnőmet. Mosolyogva néz rám. Megsimogatom Jus kezét, arra célozva, hogy engedjen oda. Még kapok egy puszit a nyakamba, majd szabad utat kapok.
-Jaj, Avril.-ugrok a nyakába.-Hiányoztál.
-Te is nekem csajszi. És..-távolodik el tőlem egy picit.-Őszintén örülök, hogy újra egymásra találtatok. Álompár.-pillant Juss felé, aki köszönetképpen biccent neki.-Annyira édesek vagytok együtt.-áradozik tovább.-Beszéltem Scooterrel. Megvan a koncertetek időpontja.-mondja izgatottan.
-Mikor?-kérdi Biebs. Egy emberként fordulunk Avy felé, aki szüntelenül vigyorog.
-November 9.-válaszol. Hirtelen ezernyi lepke repked a hasamban.
-Te jó ég!-bámulok magam elé.
-Tudoooom.-ugrándozik barátnőm. Vajon mit talált ki aznapra? Előre félek. Justin arcán vegyes érzelmek tükröződnek. Azt hiszem, ő is kb. ezen  gondolkodhat.
-Mi van november 9.-én?-kérdezi Ryan (Good).
-A koncert.-vágja rá Avril.
-Michey 19. szülinapja.-Justin arca pillanatok alatt kisimul. Tisztán ejti ki a szavakat.
-Mi a..?-döbben le Ry.
-Michey szülinapja.-bólint szerelmem, immár mosolyogva.

Surprise!! :D
Ez most kicsit hosszabb és tartalmasabb lett. :D 
Remélem azért tetszett.. :$
Kommenteket.! *-*
Puszi: Dóci

Kedves olvasóim!. :)

Hey, guys!^^
Először is köszönöm szépen a sok oldalmegjeleníést, és a pozitív visszajelzéseitket.:) Nagyon aranyosak vagytok.:)
Nagyon sokat jelent nekem, de tényleg. Amit tudnotok kell, hogy gőzerővel próbáltam eddig részeket írni, a lehető legtöbb mennyiségben, és legjobb minőségben. Ez a suliév kissé húzós volt eddig a felvételim miatt, de ennek az időszaknak vége, így már több időm lesz írni. Köszönöm a soksok türelmet Beliereim!
A műödő és használatban lévő Blog e-mail cím változatlanul a következő:
bercidorci@freemail.hu
Ide küldhetitek a bloggal kapcsolatos kérréseket, javaslatokat, illetve saját fanfictionjeiteket. Szóba kerülhet a linkcsere, vagy bármilyen hasonló dolog. Sok olvasó, aki nem blogger, így kommentel. Szóval bátran írjatok.
Ennyi lenne a mondanivalóm.:) Hétvégén kövii.
Jó éjt, Belieberek.<3
Puszi: Dóci

*// Igaz barát nem iszik a barátjából //*

*napokkal később* 

*** Michell Grady Szemszöge ***

-Szia Juss.-vigyorgok Justinra, mikor kinyitom a szemem. Reggel van, most ébredtem fel. Ő az ágyon ül törökülésben, és mosolyogva néz engem.

-Cuki a pizsid.-dönti oldalra a fejét. Felülök és végignézek a Mickey egeres laza topból és hozzáillő sortból álló "szerelésemen". 

-Cinizmus?-nézek rá.

-Nem. Tényleg aranyos.

-Hát, köszi. Mit keresel itt?

-Jöttem.-vonja meg a vállát. Jelentőségteljesen nézek rá.-Ismered azt a számot, hogy "Yeah I just met you, and it's just crazy..
-But here's my number, so call me maybe.-fejezem be.-Szeretem nagyon. Miért?

-Carly ((aki esetleg nem tudná Carly Rae Jepsen énekli ezt)) egy nagyon jó barátom. Kanadai, és otthon nagy siker lett a száma, és azt szeretném, ha az egész világon az lenne. Összebeszéltem pár haverral, hogy csinálhatnánk egy videót, ami népszerűsíti. Te benne vagy?

-Naná!-vágom rá.-Na és kik a "haverok"?
-Ashley (Tisdale), Kim, Carlos, Selena, Alfredo, Logan, Moises, Kendall, Martin, Sammy és még egy páran.
-Ilyen sokan leszünk?
-Természetesen nem. A nagy részüktől kértem videorészletet, amit majd belevágunk. Kis csapatokban csinálunk felvételeket, és a legjobbakat összevágjuk, érted?
-Aha.-bólintok.-Jól hangzik.
-Te Carlossal, Alfredoval, Kimmel, Sellel, Ashleyvel és velem leszel, oké?
-Aham.-vigyorgok. Már azt sem bánom, ha Selena is ott lesz. Amióta tudom, hogy Justin nem csalt meg vele, már nem utálom. Sőt, nagyon aranyos lány. Bánt, hogy eddig nem akartam jobban megismerni.-És mikor?
-Első felvétel ma 2-kor. Addig beszélhetnénk másról. Mondjuk a közös fellépésünkről.-jön közelebb, elővesz a zsebéből egy kis jegyzettömböt és felém nyújtja. Dalcímek vannak rajta. Az összes szám tőlünk, ami napvilágot látott. Végignézek rajta, majd a lapokat felhajtogatva, megnézem mennyi van.
-Beszéljük meg, hogy mit éneklünk majd?-kérdezem fölöslegesen. Persze, hogy erről van szó. Biebs csak némán bólint.-Oké. Akkor én fogok egy piros tollat, te egy kéket, és csillagot teszünk a mellé, amit mi gondolunk. Aztán megnézzük, és ahol két csillag van, az lesz.
-Rendben. Kezded te, vagy inkább én?
-Még szeretnék befejezni egy számot, addig csillagozz nyugodtan.-mosolygok rá, és felé nyújtom. Előveszem a párna alatt lévő kis daloskönyvem, és elmerülök a rímekben. Miután leírtam az utolsó három sort, Jusra nézek. Mosolyogva figyel engem. Kérdőn nézek rá.
-Sikerült?-bök a könyvemre.
-Aha.-bólogatok.
-Énekelsz belőle?-néz rám csillogó szemekkel. Előveszem a gitárom, és játszani kezdek.
-Mother, mother ( anya, anya)
 Can you hear me? (hallasz?)
 I'm just calling, to say hello (csak felhívlak, hogy köszönjek)
 How's the weather? (milyen az idő?)
 How's my father? (hogy van apa?)
 Am I lonley, heavens, no (magányos vagyok, te jó ég, ne)
 Mother, mother (anya, anya)
 Are you listening? (figyelsz?)
 Just a phone call, to easy your mind (csak egy telefonhívás, ami könnyít a lelkeden)
 Life is perfect (az élet tökéletes)
 Never better (sose volt jobb)
 Distance makeing the heart grow blind (a távolság megvakítja a szívet)
 When you sent me off to see the world (mikor elküldtél világot látni)
 Were you scared that I might get hurt (megijdetél, hogy valaki árthat nekem)
 Would I try a little tobacco (Lehet, hogy kipróbálom a dohányzást?)
 Would I keep on hiking up my skirt  (Megtartom vajon a szoknyám?)
 I'm hungry (éhes vagyok)
 I'm dirty (piszkos vagyok)
 I'm losing my mind (elveszítem a fejem)
 Everything's fine (minden csodás)
 I'm freezing (fázom)
 I'm starving (éhezem)
 I'm bleeding to death (elvérzek)
 Everything's fine (minden csodás)
 I miss you (hiányzol)
 I love you (szeretlek.)-fejezem be végül. Justin halkan nevetgél mellettem.
-Jó szöveg.-mondja elismerően.
-Kösz.-vonok vállat.-És te kész vagy?
-Ja.-nyújtja felém a kis jegyzettömböt. Mosolyogva elveszem, és figyelmen kívül hagyva azt, hogy ő mit jelölt, csillagozni kezdek. Rövidesen elkészülök ezzel is. Juss elhelyezkedik mögöttem, és a vállam fölött fürkészi a listát. Boldogan konstatálom, hogy gyakorlatilag ugyanazokat a számokat választottuk. Kezét (szerinte) észrevétlenül az oldalamra teszi.
-Hideg a kezed.-nézek hátra.
-Nincs vérkeringésem.-mondja egyszerűen. Szinte hisztérikusan elnevetem magam. Ez.. Eléggé.. Groteszk.
-Röhögj ki. Csak nyugodtan. Ne fogd vissza magad.-forgatja a szemét.
-Ne haragudj, de... Ez még durvább, mint mikor kijelentetted, hogy khm.. "Manó vagyok."-utánozom a hangját, és hirtelen eldőlök a röhögéstől. Erre már az ő válla is rázkódni kezd. Hát igen. Ezek vagyunk mi. Az egyetlen mód, amivel kibírhatjuk: nevetünk az igazságtalanul elcseszett életünkön. Ennél már tényleg nincs lejjebb, azt hiszem. Ő is elterül mellettem az ágyban. Mikor ránézek szemben találom magam véreres barna szemeivel.
-Te jó ég! Bocsáss meg.-ül fel azonnal, és elnéz az ablak felé.
-Ne, Jus. Látni akarom.-ülök fel én is, és gyengéden magam felé fordítom a fejét. A szeme fehérje most halványpiros színű, körülötte pici lila erek futkosnak. A szemfoga nem sokkal hosszabb. Mármint nem úgy néz ki, mint a béna vámpírfilmekben, amikor kilóg a szájából. Inkább csak a formája változott, mintha valamivel hegyesre reszelték volna. Még soha sem láttam ezelőtt ennél gyönyörűbbet, vagy ijesztőbbet. Gondterhelten néz rám.
-Azt hiszem, mennem kell. Ha nem akarlak bántani. Akkor most inkább távol maradnék.
-Megőrültél? Fényes nappal van.-húzom le gyorsan a redőnyöket.-Tudod, mennyi paparazzo mászkál odakinn?-mutatok az ablakra.-Megláthatnak. Lefényképezhetnek. Amúgy meg.. Hogyhogy nem égsz el a napon?
-Megvannak a módszereim. Muszáj itt hagynom téged. -simítja meg az arcom.
-Nem.-rázom meg a fejem.
-Nem akarlak bántani.-suttogja.-Éhes vagyok. Elveszíthetem a fejem.-fúrja bele a tekintetét az enyémbe.
-Akkor.. Miért nem iszol.. belőlem?-kérdezem kissé zavartan. Kérdőn néz rám.
-Na nem.-szögezi le.-Barátok vagyunk. Igaz barát nem iszik a barátjából.-Összeszorul a mellkasom. Azt mondja, csak barátok vagyunk?
-Akkor tegnap miért csókoltál meg?-kérdezem halkan. Ajkába harap.
-Nem lehet... Ezzel kiszolgáltatott leszel számomra. Egy vámpír csak akkor tud megigézni egy tündért, ha ivott a véréből. Ha most iszom belőled, utána azt csinálok veled, amit akarok.
-Bízom benned.-válaszolok magabiztosan.-Az a csók nem volt hiábavaló.-A lehető legközelebb megyek hozzá, és hagyom, hogy kezeit körém fonja. Mélyen a szemébe nézek, majd lassan hátradöntöm a fejem, szabaddá téve így a nyakam. Justin finoman ledönt az ágyra, és még mindig szorosan hozzám simul. A hajamat gyengéden eltűri a másik oldalra. Ahogy behunyom szemem, megérzem forró leheletét. Finom csókokkal hinti be a nyakam. Pillanatok múlva megérzem fogait a bőrömön. Csak egy pillanatig fáj. Utána nagyon jó érzés. Mintha.. mintha kapnék valamit. Mintha babusgatna. Elönt e boldogság, és a megkönnyebbülés. Már semmi nem létezik. Csak mi ketten. Más nem számít.

Na, milyen lett? Várom a kommenteket.! : )
Puszi: Dóci

*// Szeretsz még? //*

*** Justin Bieber Szemszöge ***

*** Reggel ***

A nap meleg sugarait érzem az arcomon. Lassan kinyitom a szemem. Nem tudom pontosan, hogy tegnap meddig voltunk fel Michey-vel. Isten tudja, mennyi idő volt, mikor csókolózni kezdtünk. Vicceltem. Semmi nem történt. Beszélgettünk, aztán egyszer csak nem válaszolt. Bealudt. Aztán én is. Ennyi. Most itt fekszik mellettem. Gyönyörű barna haja a vállára omlik. Szempillái fekete félholdként pihennek szeme alatt. Apropó, a szeme. Bár Michey természeténél fogva szőke hajú (elvonatkoztatva attól, hogy átfestette), a szeme sose volt kék. Mély szürke színű, mosolygós. Most csak a szép, selymes hatású szemhéját látom. Mélyeket szuszog. Fura ezt mondani, de borzasztóan édes. Nem csoda tehát, hogy beleszerettem. Olyan kis csinos, finom és aranyos. Az ideálom. A cicababákat nem szeretem. Valamiért.. A szexet sugárzó csajok nem jönnek be. Azt mondják, ha sokáig nézünk valakit alvás közben, akkor felébred. Kipróbáljuk. óvatosan oldalra fordulok, és félkönyékre támaszkodva, mosolyogva fürkészem a lányt, akit az első pillanattól fogva szeretek. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben. Most újra el fogom játszani az egészet? Közös koncert, videoklip, kósza csókok, flört és összejövünk? Persze, bejött ezelőtt is, de nem akarom, hogy úgy is érjen véget. Mert eddig jól halad a forgatókönyv: sok ideig nem láttuk egymást, újabb kamu-járás a képben (majd később rájöttök miért mondom ezt), életem 2. számú legrosszabb szülinapja, megint egy közös fellépés, főszerep egy másik szám klipjében, amit hozzá írtam, közös nyaralás Avril-lel és a J-csapattal, mit hagytam ki? Ja. Egy következő 'leszel a barátnőm?'. Izgi lesz ugyanazt a szerepet eljátszani. Ez szarkazmus akart lenni. Amúgy, nem tudja valaki, hogy mikor kerültünk egy takaró alá? Merthogy jó lenne tudni. És egyébként.. Tegnap vajon sikerült megig...

-Jó reggelt, Jus.-zökkent ki a gondolatmenetemből egy édes hang.

-Jó reggelt.-mosolygok Michey-re.-Hogy aludtál?

-Jól, köszi. Te is?

-Aham.-bólintok. Ő lassan visszahunyja a szemeit.-Alszol még?-kérdezem kedvesen.

-Azt hiszem.-duruzsolja. Lehajtom a párnára a fejem, és hagyom, hogy visszaaludjon. Mikor újra egyenletessé válik a szuszogása, úgy érzem, itt az idő. Óvatosan felülök. Felkapom a földről az ingemet, és máris osonok ki a szobából. Halkan becsukom magam mögött az ajtót, majd mikor a lépcső felé venném az irányt, szó szerint Avril-be ütközök.

-Szia.-köszönök kissé kínosan. 

-Csss.-teszi ujját az ajka elé, majd a fejével int, hogy menjünk le. Lent felrángatom magamra a hiányzó ruhadarabot, és miközben próbálom begombolni, már indulnék is.

-Akkor én..-babrálok az első gombbal

-Ácsi, ácsi.-lép elém.

-Mi van?-nézek rá.

-Szerinted mit szólnak, ha félig felöltözve lépnél ki az ajtón?-forgatja a szemét.

-Ugye tudod, hogy nem...-kezdek magyarázkodni.

-Justin Bieber félmeztelenül, kezében egy inggel és egy pár cipővel oson ki korán reggel az ex-barátnője szobájából, miközben ő szintén félmeztelenül alszik az ágyban. Szerinted ez minek látszik?-vonja fel a szemöldökét mosolyogva.

-Nem vágtam hanyatt, ha arra gondolsz.

-Mi?-néz rám.-Ne akard megmagyarázni, hogy a befőtt elteszi a nagymamát.-erre elröhögöm magam.

-Ez van Avril, nem feküdtünk le.-vonok vállat.

-Mi van, te tényleg a pasikra buksz? Egy ilyen csajjal voltál egy ágyban, és még csak le sem kaptad?

-Nem.-rázom meg a fejem.

-Hogyhogy? Nem vetetted be a Bieber-csábítást?-gúnyolódik.

-Képzeld, nem.

-Beteg vagy?-kapja a szája elé a kezét.

-Nem, csak...

-Csak?-néz rám mosolyogva.

-Nem szexelni jöttem ide!-fakadok ki.-Nem vagyok egy ilyen kéjsóvár állat! Beszélgetni szerettem volna vele. Azért vetkőztünk le, hogy kényelmesebb legyen aludni.

-Rendben, csak öltözz fel, mielőtt elmész.-bólint Avril.-És még valamit, JB.

-Hm?-nézek rá kérdőn.

-Tényleg te vagy az Igazi.-mosolyog rám.-Mármint Michey-nek. Azt hiszem, te tényleg igazából szerelmes vagy belé. Ne törd össze a szívét még egyszer.

-Azon vagyok, hogy helyre hozzam.-mondom magabiztosan.

-Jó reggelt.-jön lefelé a lépcsőn Ő. A lélegzetem eláll a látványától. Farmer sort, és fehér alapon világoszöld Kill The DJ feliratú 'vállvillantós' felső van rajta. A haját egy laza copfba oldalt befonta. Mosolyogva néz hol rám, hol Avril-re.
-Szia, csajszi.-öleli meg Av.-Justin éppen menni készült.
-Én igazán nem akarok zavarni..-mondom zavartan.
-Ha vársz egy kicsit, épp kérdezni akartam, hogy nem megyünk-e le a partra.-néz Michey felváltva Avrilre és rám.
-Én benne vagyok.-hangzik a válasz mellőlem.
-Felszedem Ryant, és ott találkozunk.-bólintok végül.
-Juj, de jó!-tapsikol Mich.-Akkor viszlát a parton, Biebs.-villantja rám tinilányos mosolyát mielőtt eltáncol a konyha felé.
-Megyek. Szia!-intek Avril felé. Totál feldobódva megyek a villa felé. Megéheztem. Be kell iktatnom ezt is a napirendbe. Sőt. Már megyek is. Harapok valamit.. Gyorsan küldök egy sms-t Selly-nek és elindulok.
***Eközben Michey-éknél***
-Na, mesélj, mi volt.-ül fel mellém Avril a konyhapultra.
-Beszélgettünk.-hámozom a grapefruitomat.
-Ajj, nemár.-forgatja a szemét.-Mit mondtál a kérdéseire?
-Te tudtad?-nézek rá.
-Naná, hogy tudtam. Na, de mondd már!
-Igent.
-Melyikre??
-Mindkettőre.
-Úristen.-ugrik le hirtelen a pultról.-És?
-Mit és??
-Mikor? Hol? Hogyan?
-Mittudomén.-vonok vállat. Nincs kedvem ilyen pitiáner dolgokkal foglalkozni. Itt volt. Beszélgettünk. Túl vagyunk rajta. Barátnője van. Nem tudom mit vár tőlem.-Most mérges vagyok.
-Miért?
-Ha nem tartod fel, csak úgy elment volna. Selena már biztos pityergett. Meg se várta, hogy felkeljek. Még fel sem öltözött, de már rohant is ahhoz a ribanchoz. Biztos már hisztizik. Mert ugye, az nem volt benn a tervben, hogy itt marad éjszakára. Azért küldték, hogy megkérdezze azt a két dolgot, aztán húzzon vissza. Be sem akart jönni. Felmászott az ablakba, és ott ácsorgott. Gondolta, majd beszól, aztán megy haza. Ha nem akarná azt a hülye klipet, el sem jött volna. Csak Ryan. Azt hiszed nem tudom? Ő küldte az sms-t, hogy ha összefutok Selenával, legyek kedves vele, mert JB hozta őt is. Nem hiszem el, hogy ezt megcsinálta! Ez eddig nem zavart.. Csak miután képes volt egész éjjel úgy tenni, mintha megváltozott volna, kicsit ideges vagyok.-fejezem be a mondandómat.
-Ezt egy kicsit nehéz volt követni.. De azt hiszem, értem. Ez a te szemszögedből nézve így van, de... Ha mindent tudnál, nem így látnád a dolgokat.
-Miért, mit kéne tudnom?-sandítok rá.
-Semmit. Nem jöttél még rá, és nem is hibáztatlak ezért. Egyszer majd megtudod, és akkor megértenéd miért... Történt ez így.
-Nem hinném, hogy ezt bármi megmagyarázná.-zárom le a beszélgetést, és elindulok ki a villából.
-Most hova mész?-jön utánam gyorsan.
-Megyek, elásom magam. Majd jövök.-vetem oda.
-Most komolyan.-fogja meg a karom.
-Nem kell félteni, csak körülnézek ebben a hülye trópusi erdőben.-mutatok a távolba. Avril egy ideje tudja, hogy mi vagyok, így azt is, hogy engem tényleg nem kell félteni.
-Rendben. De ígérd meg, hogy repülni fogsz. És hogy nem maradsz sokáig. Mit mondjak Justinnak?
-Az igazat.-mondom, azzal otthagyom. Pár lépés után körülnézek, és miután megállapítottam, hogy nincs senki a közelben, szárnyakat növesztek. Amint bejutok az erdőbe, leereszkedek. Valahonnan erős vérszagot érzek. Ezután akarok járni. Amatőrök ezek a varázslények. Nem tudják magukat leplezni. Pff. Hirtelen meghallok valamit. Minden erőmet a fülembe összpontosítom.
-Nem is fáj.-hallom a női hangot. Túl messze van ahhoz, hogy esetleg be tudjam azonosítani. Csak gondolom, hogy csaj.
-Mondtam, hogy nem fog.-válaszol egy másik. Ez srác lehet. Úristen! Nem akarom tudni, hogy mit csinálnak! A hideg kiráz az ilyen szado-mazo dolgoktól. Betegállatok.-Pszt. Van a közelben valaki.-mondja a fiú. Basszus. Meg fognak látni. Hirtelen érzek valamit mögöttem. Mikor hátrafordulok, nem látok senkit.
-Ajánlom, hogy ha nem akarsz megismerni a rossz oldalamról, ne szórakozz velem.-mondom komolyan. Kuncogást hallok.-Gyáva nyuszi.-vigyorogva szedek össze egy kis energiát a jobb kezembe, ami lila fényképében ragyog.-Nos, utoljára mondom: Gyere elő, vagy takarodj innen, különben megpörköllek.-elsuhan valami mellettem, a másik bozótba.
-Nem hinném, hogy félnem kéne tőled.-szólal meg valaki mögöttem. Megpördülök a tengelyem körül. Egy szőke hajú, szemtelenül jóképű, szürkés szemű fiúval találom szemben magam.
-Hogy hívnak.. vámpír?-kérdezem tőle.
-Ben. Szólíts Ben-nek.-mosolyog rám rosszfiúsan.-És neked mi a neved?
-Michell.-mondom bizalmatlanul.-Nem a te hangodat hallottam. Hányan vagytok?
-Egy tündérre? Elegen. Mit keresel itt egyedül?
-Megbántottak. Rossz kedvem van. Ilyenkor jobb, ha távol maradok mindenkitől.-ezt részben fenyegetésnek szánom. Másrészt meg, mint tény, elmondom.
-Érdekes, hogy vámpírok bandáznak a trópusokon. Mi van a napfénnyel?
-Nem ügy. Mindenki megtalálja a módját, hogy ne okozzon gondot.
-A boszorkányok, igaz? Ők azok, akik folyton összeszűrik veletek a levet.
-Ellenben a fajtáddal. Önzőek vagytok.
-Dehogy. Csak köpni tudnánk tőletek. Meg a vérfarkasoktól.-mondom nem kevés undorral a hangomban. Ben csak vigyorog továbbra is. Nem látszik rajta, hogy meghatná.-Hogy lehet valaki ilyen gusztustalan és arrogáns, mint ti?
-Hogy lehetsz olyan naiv és buta, hogy gusztustalannak és arrogánsnak nevezel egy vámpírt?
-Nem félek tőled. Egyikőtöktől sem.-nézek körbe, és próbálom meglátni a többi vérszívót.
-Gyertek elő, srácok!-mondja Ben, de a szemét nem veszi le rólam. A következő pillanatban mindenhonnan morgás hallatszik. Saccra 15-20-an lehetnek. Még mindig nem ijedtem meg. Lehet, hogy ők gyorsak, de ha akarom, egyszerre 10-et ölök meg. Nincs szükségem arra, hogy elkapjam őket. Hozzájuk sem kéne érnem. Észreveszem, hogy a szöszi még mindig engem figyel.
-Szép csürhe.-mosolygok cinikusan.-Ki az alfa?
-Őt itt nem látod.-lép közelebb.-De ha sokáig akadékoskodsz, lesz alkalmad.
-Ha azt hiszitek, hogy bármelyik rohadt pióca ihat belőlem, tévedtek.-sziszegem.
-Csss.-teszi az egyik ujját finoman az ajkamra.-Most úgysem mehetsz sehová.-néz mélyen a szemembe.-Nem kell félned. Csak maradj nyugton.
-Engem nem tudsz megigézni.-mosolygok rá.
-Tudhattam volna.-cöcög.-Ez probléma. Conor, menj, szólj neki. Majd ő eldönti mi lesz a sorsod.-fordul felém újra.
-Hadd én döntsem azt el, jó?-nézek rá.-Kezdesz kihozni a sodromból.
-Mit tudna egy ilyen kis cafka csinálni velünk?-vihog rám egy festett szőke csaj. Megindul felém, mire én az erőmet belé irányítom. A lány felsikolt, és a fejét fogva a térdre esik.
-Mit művelsz?-kérdezi kissé ijedten Ben.
-Betöröm a koponyáját a lehető legtöbb helyen, aztán összeforrasztom, aztán betöröm..-válaszolok könnyedén.
-Kérlek, hagyd abba..-sipákolja a lány.
-Ne aggódj, nem sokára sokkot kapsz a fájdalomtól, és.. Várjunk. Nem fogsz meghalni. Nos, akkor sajnos el kell viselned még sokáig.-válaszolok.
-Miért hívtatok, srácok?-hallok meg egy ismerős hangot.
-Justin?!-nézek rá hitetlenül. A vámpírlány lihegve fekszik le a fűbe, mikor abbahagyom.
-Michey? Megőrültél? Mit keresel itt? Nincs bajod?-jön oda hozzám, és két kezét az arcomra téve néz engem.
-Nincs. Te mit keresel itt?-nézek rá. Meglátom, hogy egy csepp vér maradt a szája szélén.-Úristen.-kapom a szám elé a kezem.-De... Te vérfarkas voltál.. Nem lehetsz vámpír.. Vagy.. Most akkor mi vagy te?-érintem meg az arcát.
-Egy vérfarkas-vámpír hibrid.-válaszol Ben.-A legrosszabbik fajta.-mosolyodik el.-Na, de JB, még be sem mutattál minket.. Honnan ismeritek egymást? Barát vagy ellenség? Csak mert eléggé frusztrál ez a csaj. Azóta kitépném a gerincét, hogy megláttam.-morog.
-Michey az utolsó ember, akit bánthatnál.-mondja neki Juss.
-Köszönöm.-mosolygok hálásan rá.-Ne haragudj, ha zavarok. De... Mióta..?
-Nem, már épp menni akartam. Jössz velem? Mindent elmesélek.-lép közelebb hozzám.
-Okés.-bólintok.
-Srácok, oszolj!-néz körbe JB.
-És Sel?-kérdi Ben.
-Megigéztem, hazament.-válaszol lazán. Hogy mi? Akkor... Őket hallottam? Justin ivott belőle, és elküldte? Ez..
-Te nem is csaltál meg.-mondom hirtelen.
-Nem.-néz a szemembe.
-Nem csókolgattad Selenát. Gyógyítottad a nyáladdal, ahol megharaptad. De miért nem mondtad el?
-Nem akartam, hogy tudd, hogy mi vagyok. Ne haragudj. Mondanom kellett volna.-simítja meg a kezem, majd elindulunk ki a rengetegből. Néhány percig némán sétálunk egymás mellett. Olyan sok itt a növény. Érdekesen néznek ki. Már voltam egy párszor nyaralni szigeteken, de soha nem voltam még az erdőben. Szép. Nem arra megyünk, amerről jöttem, gondolom Justin még sétálni akar. Közben elgondolkodom az egészen. Ha elmondta volna, hogy mi történt, még mindig együtt lennénk. Talán. Ez nem olyan biztos. Mikor ránézek, látom, hogy a földet kémleli, és dúdol.
-Ez melyik dalod?-kérdezem tőle.
-Még csak egy dallam. Szöveget nem írtam hozzá.
-Értem. Justin?
-Igen?
-Mi van köztetek Selenával?
-Reméltem, hogy egyszer elmondhatom.-sóhajt.-A mi "járásunk" kamu. Reklámfogás. Egyáltalán nem szeretem.
-Akkor őt csak arra használod, hogy...
-Iszom belőle.-bólint.-De semmi személyes. Nem is tud róla. Megigézem.
-Hát, ez fura.-grimaszolok.-Mármint.. Ti vámpírok tényleg csak arra használtok egy lányt, hogy a személyes vérbankotok legyen?
-Nem erről van szó. A vércsere személyes dolog. Ezért van az, hogy a vámpírok a párjukból.. öhm..
-Értem. De..-utalok arra, hogy még nem fejezte be.
-De, mivel nekem nincs barátnőm, kénytelen vagyok ezt a módszert alkalmazni. És nem csak Selenából ittam. Sok mindenkiből. És gondolom most undorítónak, kegyetlennek, gonosznak találsz, meg gyűlölsz, de..
-Nem.-rázom meg a fejem.-Táplálkozol. Mint mindenki. Ennyiből az embereket is gyűlölhetné bárki.. Én sajnálom a csirkét, amit megeszek? Nem. És ha a fáról leszedem a gyümölcsöt? Nem. Ez az élet rendje. Senkinek nincs joga elvárni tőled, hogy ne élj, mert annak ilyen feltételei vannak. Amúgy meg. Te a jobbik fajta vagy. Iszol belőle, meggyógyítod, megigézed, ennyi. Azt sokkal kevésbé tolerálnám, ha kedvedre csapolnál le mindenkit, akit akarsz. Megoldod. Sőt.. A körülményekhez képes intelligensen. Ez jó.
-Akkor nem is haragszol?
-Miért kellene haragudnom?
-Nem is tudom. Ez így szerinted rendben van?-néz rám. Egy pillanatra megállunk egymással szemben. A nap már lassan megy lefelé, olyan este nyolc körül lehet.
-Jus.-fogom arcát két kezem közé.-Te már felnőttél. Tudod, mit csinálsz. Ésszerűen csinálod a dolgokat. Abszolút rendben van.-bólintok mosolyogva, és elengedem. Mélyen a szemebe néz.
-Köszönök mindent. Tényleg..-mondja őszintén, majd szorosan egymás mellett sétálunk hazafelé. Az út körülbelül fél óra lehet. Mindketten a gondolatainkba mélyedünk. Mikor a mi villánkhoz érünk, felé fordulok. Gyönyörű barna szeme fürkészve néz engem.
-Nem maradsz itt?-kérdezem reménykedve.
-Nem lehet most.-rázza meg a fejét halvány mosollyal az arcán.-Azt hiszem, Ryan ma szeretné, ha ma éjjel otthon lennék. Anyu azt mondta neki, hogy tartsa rajtam a szemét, szóval...
-Értem.-bólintok kissé elkeseredve.-Akkor.. Jó éjt.-erőltetek mosolyt az arcomra.
-Hé, fel a fejjel.-simogatja meg az arcom.-Ha tehetném, mindenképp maradnék. De mielőtt elmennék.. Valamit tudnom kell.-lép közelebb, és homlokát az enyémhez érinti.-Szeretsz még?
-Ha tudnád mennyire...-suttogom. Hitetlenül elmosolyodik. Gyengéden a falnak nyom, és megcsókol.
-Szép álmokat, Michey.-néz mélyen a szemembe, homlokon csókol, majd fél másodperc alatt eltűnik. Ajkamba harapok, és remegő kézzel nyitom ki az ajtót.
Yeeeaaah.! Itt a rész.<3 Remélem tetszik.! : D
Puszi, 
Dóci

*// As long as you love me //*

-Soha nem bántanálak.-súgja a fülembe.
Megremegek. A gyomromban ezer apró pillangó repdes. Ez most mit akart jelenteni?
-Jus.-szólalok meg végül.-Erre én nem nagyon tudok mit mondani...
-Nem kell semmit mondanod.-mosolyog szemtelenül édesen.
-Akkor jó.-sóhajtok.-Miért jöttél ide?-kérdezem újra.
-Már mondtam.
-Az igazat akarom hallani.
-De hát hallottad. Látni akartalak. Ennyi.
-Ez a dolog több sebből vérzik. Nem hinném, hogy nem ért volna rá még fél órát, ha csak ennyi lenne-.-nézek a telefonomra ami 18:25-öt mutat.
-Mindig alábecsüllek.-fürkész, majd elkapja a tekintetem. Mélyen a szemembe néz.-Hidd el, hogy nem akarok semmi különöset.-mondja halkan és tagoltan. Olyan furán néz rám. Minden porcikája azt sugallja, hogy tényleg higgyek neki.
-Jól vagy?-kérdezem.
-Persze.-mosolyog kissé kínosan (?).
-Oké..-bólintok lassan.
-Szép ez a hangulatvilágítás.-vált témát, és ledobja magát az ágyra.
-Szerintem is. Szeretem ezeket a cuccokat. Engem mindig megnyugtatnak.
-Csak ennyiről lenne szó? Semmi varázslat? Semmi rituálé? Csak megnyugtat?-kérdezi kissé hitetlenül.
-Ja.-mondom közömbösen.-Miért, mit hittél? Szerelmi bűbájjal várlak, csipkében?-kérdezem cinikusan.
-Az meglepő lett volna.-válaszol cseppet sem törődve a gúnyolódásommal. Sőt. Egy kicsit talán tetszett is neki.-Figyelembe véve, hogy utálsz engem.
-Nem utállak.-mondom egyszerűen. Csodálkozva néz engem.-Vagy kellene?
-Hát. Gondolom. Vagyis.. Nem tudom te még emlékszel-e.. De megcsaltalak.
-Ó, hogy emiatt? Tudni akarod, mit érzek valójában?-kérdezem.
-Aha.
-Nos. Őszintén? Szánalmat. Egy csipetnyi undorral. Talán. Abszolút nem bántottál meg vele. Csak segítettél rájönni valamire.
-Mire?-néz rám amolyan 'gyerünk, ne kímélj' arckifejezéssel.
-Arra, hogy egy igazi címeres ökör vagy.-mondom a szemébe gonosz mosollyal.
-Az szívás.-húzza el a száját.-De ne felejtsük el, hogy ezután szánalmas, undorító címeres ökör után sírtál hónapokig.-mutat rá a tényre.
-Ha elemzed a mondatod, rájössz, hogy erősen múlt idejű cselekmény. Kemény dolog a nyelvtan.
-Ja. Belém is köt elégszer.
-Nem csoda.-mondom lesajnálóan.
-Tudod mit, Michey? Ne civakodjunk.-mondja őszintén.
-Rendben. Igazad van.-bólintok, majd lefekszem mellé és a plafont kémlelem.-Beszéljünk másról.
-Oké.
-Miről?
-Hm. Elkezdem a beszélgetést, és te kitalálod miről szeretnék beszélni.
-Jó. Na beszélj.-nevetek.
-Emlékszel, mi volt Valentin-napon?
-Nosztalgiázunk?-vigyorogtam.
-Úgy látszik.-bólint. Kicsit oldalra döntöm a fejem, hogy lássam. Ő ugyanezt teszi.
-Hát. Házibuli-t néztünk és amikor Vic Mathieu-vel táncolt, mi is lassúztunk. Ja, és kaptam tőled egy Chanel parfümöt.-idézem fel. Óvatos mosolyra húzza a száját.
-Most is érzem rajtad. Mielőtt bármit vettem volna, illatmintákat kértem. Ezt néztem meg otthon először, és tudtam, hogy ez lesz az. A többit anyunak adtam. Még aznap visszamentem a boltba, hogy megvegyem.
-Már akkor is jól ismertél.-sóhajtok mosolyogva.
-Szerettem látni, hogy boldog vagy. Bármit megtettem volna, hogy ez ne változzon. Ami a Revenge Is Sweeter-t illeti.. Igazad volt. Meg kellett volna mondanom, hogy Selenával kavarok. Szakítanom kellett volna, de nem tudtam. Önző voltam. Nem akartalak újra elveszíteni. Mégis sikerült. Klasszul akartam játszani, de elveszítettelek Téged.-sokáig tartott, mire leesett, hogy ez a Baby dalszövege. 
-Megint erről beszélünk..-utaltam arra, hogy maradjuk az előző témánál.
-Ja igen. Oké. Akkor most te jössz.
-Hm. Emlékszel, mikor BlackBerry (mármint a macska) folyton utánzott téged?-nevetek fel hangosan.
-Hú, basszus de idegesítő volt.-röhögött Justin.-És amikor elmentünk Brazíliába és te mindig azt mondogattad, hooogy...
-Saco de dormir de un hamster I.-fejezem be diplomatikusan.
-Ja. És megkérdeztem angolul, hogy ez mit jelent..-kezdi, de rájön a röhögőgörcs.
-Azt, hogy hörcsög(?) van a hálózsákomban(?).-vihogok én is.
-Basszus, az mekkora volt!
-Hát, igen.-mosolygok.-És aznap, amikor összejöttünk.. Jaxon vagy 10-szer fejbe vágott téged a homokozólapáttal a parton.-vigyorgok.
-Igen.-bólint. Nyílt titok, hogy ebben a pillanatban egyikünk sem erre a jelenetre gondol.-Akkor ölelkeztünk először, úgy.. Igazából.
-I Love You-t énekeltél nekem.-mosolygok. Ő egy ideig a szemembe néz, majd tekintete a jobb kezemre vándorol.
-Még mindig hordod a gyűrűdet?-kérdezi csodálkozva, és magához húzva a kezem, jól megnézi a gyűrűsujjamon lévő kis karikát. Tőle kaptam még valamikor régen. A kis ezüst gyűrűn ez a felirat van: It Will Last Forever  ♥ (Örökké tart  ♥). Már akkor nagyon sokat jelentett nekem. És most is. Amikor megkaptam, elhatároztam, hogy soha nem veszem le. Nem is vettem azóta sem. Óvatosan Justinra nézek. Ő már egy ideje engem fürkész.
-Szeretem. Mindig úgy.. Megnyugszom tőle. Amúgy a lánc, amin volt az elszakadt. Ezért rápróbáltam az ujjamra. Jó lett.-mosolygok.
-Nagyon jól áll.-mosolyog vissza. Egy-két percig némán fekszünk egymás mellett.-Amúgy ha téged ilyen sok dolog megnyugtat, neked nagyon erős idegrendszered lehet. A gyertyák, a füstölő, a gyűrűm.. Még valami?
-Még van egy.-nézem a plafont.
-Mi?
-Ha olyan emberek vannak a közelemben, akik fontosak nekem.-nézek mélyen a szemébe.
-Akkor most szupernyugodt lehetsz. Mérjük meg a vérnyomásod. Biztos 90 alá esett.-viccelődik.
-Miből gondolod?-fordulok felé.
-Minden itt van amitől megnyugszol. A gyertyák, a füstölő, a gyűrű, én..-mondja halkan.
-Igen, most nyugodt vagyok.-eszemben sincs megcáfolni, hogy ő fontos nekem. Nem fogok itt mentegetőzni. Az fárasztó. És amúgy is.. Kit akarok becsapni? Pff.-Amúgy hogy vagytok?-kérdezem hirtelen.
-Mi ez a többesszám?
-Te és Selena.
-Én jól, Selenát nem tudom.-mondja közömbösen(?).
-Nem. Mármint úgy együtt hogy vagytok?
-Jól. Segített rájönni dolgokra.-válaszol.-Például ő és Ryan mondták, hogy jöjjek ide.
-Mi?-kérdezem értetlenül.-Mit akarnak tőlem?
-Ők semmit.
-És te?
-Két dolgot is. Illetve többet, de két dolog aktuális.-pislogás nélkül meredek rá. 5 perc hallgatás után megszólalok.
-Nyögjed már.-kérem cseppet sem barátságosan. Felülök. Ő követi a példám.
-Fontos, hogy tudd, hogy jogod van nemet mondani. Vagy egyszerűen nem válaszolni. Vagy esetleg várni a válasszal. Gondolkodni rajta..
-Tisztában vagyok a jogaimmal, ügyvéd úr.-forgatom a szemem.
-Az első: Szeretném, ha szerepelnél az új klipemben.-ezernyi lepke repdes a gyomromban, közben erősen elgondolkodok. Majd szétvet a boldogság. Justin azt akarja, hogy újra szerepeljek a klipjében! De nem biztos, hogy jó ötlet lenne a tudtára adni, hogy még mindig szeretem. Az olyan szánalmas lenne. Nem?
-Mi a második?-próbálok higgadt hangnemet megütni, több kevesebb sikerrel.
-A minap elmerengtem a múltunkon.-kezdi komolyan.
-Ez elég diplomatikusan hangzott.-nézek rá elismerően. Legalább tudja leplezni, hogy nem egy lángész.
-Igyekszem.-ajándékoz meg egy gyönyörű mosollyal.-Szóval. Mi lenne, ha csapnánk egy bulit a Madison Square-ben?
-Úgy érted, egy rendhagyó Michey-Justin koncertet?-kérdezem fölöslegesen, hisz tudom, hogy egyre gondolunk.
-Jaja.-bólogat.
-Zsír.-vigyorgok.-Második kérdés megválaszolva.
-Te átfestetted a hajad.-néz rám.
-Te meg levágattad.-teszek egy hasonlóan idióta kijelentést.
-Észrevettem.-nevetgél.
-Gondoltam, ha már te mondasz valami értelmetlen dolgot, akkor én is.
-Nagyon köszönöm.
-Mit?
-Hogy igent mondtál.
-Nem mondtam. Azt mondtam zsír. Meg azt, hogy megválaszolva. Egyszer nem ejtettem ki a számon, hogy igen.
-De. Most.-vihog.
-Lökött. Fáradnak az idegsejtjeim.-forgatom a szemem.
-És mit mondasz?
-Néha tényleg nem tudlak követni.-nézek rá értetlenül.
-Az első kérdésemre.
-Juss. Szerinted erre tudok én nemet mondani?-sóhajtok. Óvatos mosolyra húzza a száját.
-Őszintén? Remélem nem.-néz a szemebe.
-Mikorra tervezted, hogy kész legyen?
-Augusztusra.
-Akkor van időnk.-bólintok. Hallgatunk. Ez nem az a kínos csend. Olyan békés. Olyan, mikor nem tudunk mit mondani, de nem is kell. Justin újra elterül az ágyon. Óvatosan dőlök le mellé. Ezúttal teljes testemmel felé fordulok. Azt akarom, hogy tudja, ebben a pillanatban rajta kívül semmi nem érdekel. Sem Ryan röhögése a nappaliból. Sem Avril tüsszögése(?). Most csak mi vagyunk. Ő, én, az esti félhomály és a tücsökciripelés. Mikor abbahagyom az ábrándozást, észreveszem, hogy Biebs behunyta a szemét.
-Készülj fel.-mosolyog még mindig csukott szemmel.
-Mert?-kérdezem kedvesen.
-Azt hiszem, ebben a klipben kicsit tovább megyünk egy szűzies ölelésnél.-suttogja. Ja, igen. Amikor a U Smile-ban szerepeltem ennyi jutott nekem. Néhány óvatos ölelés, víz, meg lépkedés a székeken.
-Most meg kellett volna ijednem?
-Nem, csak mondtam.
-Lámpalázas nem vagyok, már megvolt az első csókom, sőt veled is kipróbáltam.
-Mi már mást is kipróbáltunk.-vigyorog szemtelenül.
-És? Pornófilmet forgatunk, vagy videoklipet?
-Klipet. De ha te többet akarsz, én benne vagyok.-mondja rosszfiúsan.
-Just keep calm, Baby.-hunyom le a szemem én is. Nem hallok mást, csak a szuszogásunkat.-Elénekled nekem a dalt?
-Szeretnéd?
-Ühüm.-bólintok.
-As long as you love me (Ameddig szeretsz)
We could be starving, (éhezhetünk)
we could be homeless, (lehetünk otthontalanok)
we could be broke (lehetünk szegények)
As long as you love me (ameddig szeretsz)
I'll be your platinum, (leszek a platinád)
I'll be your silver, (leszek az ezüstöd)
I'll be your gold (leszek az aranyad)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me, love me (ameddig szeretsz, szeress)
As long as you lo-lo-lo-lo-lo-lo-love me, love me (ameddig szeretsz, szeress).

Naaa, izgultok már? Nagyon szeressük. :D De már kezd késő lenni. Jövő héten kövii.<3 
Bieber-night. :)
Dóci.

*// Sohasem bántanálak //*

-Na, gyere, te last of the american girls.-nevet rám Av.

-Jó.-köpöm ki a fogkrémet.

-Most komolyan, Michey. Elmegy a gépünk, igyekezz már.-veszi ki a kezemből a fogkefét.

-Naa.-nyafogok.

-Nem!-jelenti ki határozottan.-Annyiszor mostál már fogat, hogy jó ha nem pattog le a fogzománcod.-forgatja a szemét.-Mi a baj?

-Semmi.-rángatom fel a cipőm... A rossz lábamra.

-Lökött. Ez így kacsalábas lesz.

-Tudom.-húzom le a pink Converse-t a lábamról, és felhúzom a másikra.

-Kicsit se vagy szétszórt.-teszi csípőre a kezét.

-Befejeznéd? Így is elég rossz passzban vagyok!

-Azt látom. Már 2x is átgondoltam, hogy menjünk-e, mert ezzel a fenséges karmával, amivel rendelkezel ma reggel, talán lezuhan a gép.-mondja egyre csak engem méregetve.

-Jól vagyok!-fakadok ki.-Menjünk.

-Fél cipővel?-mutat rá Av.

-Cseszd meg.-morgok és felrángatom a a másik cipőm.

-Nos. Mondanám, hogy jól nézel ki-néz rám a tükörből-ha nem tudnám, hogy nem kevesebb, mint 2 és fél órát vett igénybe az, hogy eljuss idáig.-néz az órájára.

-Csak menjünk, jó?-sziszegek. Egyáltalán nem aludtam jól. Egyre csak a hülye Boyfriend jár az eszemben és    még mindig annyira hiányzik! 2 év után. Na, ki a pancser? Ne mondjatok semmit.. Közben lehajtott fejjel kifelé indulok Avrillel a balomon.

-Jaj, Devy. Annyira jó lett hajad új színe, jól állnak az új ruháid, szépen lebarnultál, tökéletesen áll a füstös smink. De aki rád néz, annak a kedve is elmegy az élettől.

-Egy: nem barnultam le. Sápadt vagyok.

-De jól áll!

-Kettő-folytatom meg sem hallva az utóbbit-Ez nem füstös smink. Ez fekete szemceruza és spirál. Ennyi. Három: Tudod jól, hogy csak két ember véleménye érdekel. A tiéd és Justiné.

-Hangosabban nem megy?-céloz arra, hogy bárki meghallhatja a Justin Bieber után való siránkozásom.

-Bocsi. Szóval ennyi.-ülök be közben a kocsiba.

-Fel a fejjel.-mosolyog.-Tényleg jól nézel ki. Ha ez segít..

-Hagyjuk.-ölelem meg. Útközben a reptér felé csak bámulok ki az ablakon. Akármi is vár rám a jövőben, készen állok. A repülőre felszállva az iPodomat hallgatom, majd elalszom.

***Bahama-szk.***

-Megjöttünk.-szállunk ki Av-vel a kocsiból.

-Showtime.-teszem fel a napszemüvegem vigyorogva. A villában gyorsan lepakolok.-Na, mit csináljunk először?

-Menjünk le a parta.-tanácsolja Avril.

-Támogatom az ötletet. Éljen a csajos napozós-pancsolós délután.-veszem elő a fekete-pink bikinim.

-Akkor let's go.-bólint elismerően, majd követi a példám. Pár perc múlva már a parton sétálunk.

-Verseny a fehér nacis csávóig?-nézek a víz felé.

-Az utolsó aaaaaa.. ööö.. Mindegy.-nevet fel és berohanunk a vízbe.

-Hideg.-ugrabugrálok.

-Juj, nekem is.-vigyorog majd egyszerre vihogunk fel. Nekünk is kell egy 'viselkedjünk 7 évesek módjára' délután. Vagy nem? Fél óra úszkálás után jön a jól megérdemelt napozás. Nincs is jobb, mint elterülni a parton és süttetni magunkat.

-Már most imádom ezt a napot.-mondom csukott szemmel.

-Csak várd ki a végét.-válaszol és hallom a hangján, hogy mosolyog.

-Mit akarsz ezzel?

-Semmit. Csak olyan jól hangzott.

-Ja.-hagyom rá. 

-Mitch.-hallok meg egy ismerős hangot.

-Ryan?-kapom fel a fejem, és meglátom, ahogy mosolyog rám.

-De.. Hogyhogy?-nézek rá.

-Hát.. Így hozta a sors.-kacsint. Nyújtja a kezét én pedig megfogom, és hagyom, hogy felhúzzon.-Húú, nézzenek oda.-néz végig rajtam elismerően.

-Mi van?

-Még jobban nézel ki, mint mikor..

-Befogod.-jelentem ki hidegvérrel.

-Jó. Nem piszkállak. Nem jössz oda hozzánk?-mosolyog rám.

-Itt van?-kérdezem levonva a következtetést a többesszámból. Eleinte próbál úgy tenni, mintha nem értené, de hamar rájön, hogy mindkettőnk számára egyértelmű a kérdés.

-Igen, de...

-Jó volt látni, szia Ry.-adok neki két puszit, majd megölelem. Ezt a fiúnak címzem, aki bár nem látom hol, de figyel minket.-Mondd meg Avrilnek, hogy a villában leszek, ha méltóztat jönni majd.-mondom, és elindulok az ellenkező irányba, mint Ryan. Közben ezernyi gondolat kavarog a fejemben. Talán mégis mennem kéne? Hiszen csak egy fiú, nem? Vagy.. Egyáltalán mit mondjak neki ha összefutunk? Erre a kérdésre pedig máris megkaptam a választ.

-Ne csináld már!-a hang hallatára görcsbe rándul a gyomrom. És éppen abban a pillanatban eldöntöm, hogy nem fogok vele olyan lenni, mintha misem történt volna.

-Gratulálok.-tapsolok unottan hátra se nézve.-Mint mindig, most is megtaláltad az egyetlen embert a strandon lévő további 100 közül, aki pont nem szívesen társalog veled.

-Előbb utóbb úgyis láttál volna, ezt te is tudod.

-Csakhogy inkább utóbb terveztem.-sziszegem.

-Nem hiszem el, hogy 2 év után még mindig haragszol rám.

-Hát.. Pedig ideje szembesülni a tényekkel.-forgatom meg a szemem.-Vagy talán zavar, hogy valaki nem ájul be tőled? Mit vártál? Hogy a nyakadba ugrok? Hogy könyörgök majd, hogy kezdjük újra? Hogy majd annyira örülni fogok neked? Mit vársz tőlem, Justin?-fordulok meg, és belefúrom a tekintetem a csokoládébarna szemekbe.

-Hát. Nem azt vártam, hogy látni sem akarsz..

-Pedig így van.

-Látom. Csak nem tudom, hogy miért nem.-néz rám.

-Nos, újraértékeltem az ismerősök fontossági sorrendjének listáját.

-Óóó. Vágom.

-Sajnos nem vagy benne.-próbálok célozni arra, hogy nem tudom miért beszélgetünk.

-A top 300-ban se?

-Sajnos nem.

-Az szívás. Gondolom, ez azt jelenti, hogy...

-Pontosan.-mondom.

-Ne haragudj. Hülye ötlet volt.

-Micsoda?

-Megbeszéltem Avrillel. Ezt az egészet. Hogy itt találkozzunk. Hogy gyertek ide. Még a repjegyeket is megvettem nektek.

-Szóval veled sms-ezett folyton Av?-esik le.

-Igen.-néz rám.

-Miért?-kérdezem mindenféle kertelés nélkül.

-Mert látni akartalak. Tudni akartam, hogy jól vagy-e.

-Soha jobban.-mondom halkan. Látni akart! Ez most mit jelent? Szeret még?

-Sajnálom, hogy így kellett lennie. Igazad van. Nem értem, mit is képzeltem. Nézd a jó oldalát. Nyertél egy ingyen utazást a Bahamákra. Nem kell többet beszélnünk. Tényleg nem. Hagylak.

-Justin..

-Tudom. Ez tényleg nagy butaság volt. Azt hiszem, neked van igazad.-bólint. Legszívesebben sírva fakadnék, és azt mondanám: "Nem! Szeretlek, hát nem érted?" De nem megy. Attól félek, ha bármit mondanék, elcsuklana a hangom. De nem akarom, hogy sírni lásson. Pláne, hogy miatta sírnék. Úgyhogy inkább csak hallgatok, és nyelem vissza a könnyeimet. Justin óvatosan megsimítja az arcom, majd elindul vissza Ryan-ékhez. Én elfordulok, és Istennek hála, csak ezután törnek elő a könnyeim. Ez volt az utolsó esély. Elszúrtam. Szép volt, Michell. You did it again.. De nem! Hirtelen utánafutok.
-Justin!-kiáltom, mire megtorpan, és hátrafordul. Én lefékezek előtte.-Jó újra látni.-mondom őszintén. Arcán édes mosoly jelenik meg.
-Akkor jössz?-néz rám.
-Aha.-bólogatok gyorsan és elindulok Ryan és Avril felé. JB mellettem ballag. Egyikünk sem néz a másikra. Ő mereven előre bámul, én pedig a lábamat nézem, mintha csak valami érdekes lenne rajta. Néma csendben megyünk, csak a papucsom csattogása hallatszik. Nem igazán akarom tudatni vele, hogy még mindig érzek valamit, csaknem akarom, hogy gyávának nézzenek. A Nap már lefelé megy, gyönyörű aranyhíd képében tükröződik a vízen. Észreveszem, hogy ő is azt nézi. Romantikus pillanat lenne.. Életem szerelmével sétálni naplementekor a parton.. Akkor miért is érzem inkább kínosnak? Ja igen. Már nem járunk.
-Szép, nem?-szólal meg kizökkentve a gondolatmenetemből.
-Aha.-helyeslek. Ezután megint hallgatunk. 3 perc után én töröm meg a csendet.-Nemár!-fakadok ki.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Ne csináljuk ezt, jó? Tudom mit akarsz elérni! Hogy kettőnkön gondolkozzak. Utálom ezt a hülye kínos csendet. Beszéljünk valamiről, legalább tegyél úgy, mintha érdekelne mi van velem! Csak.. Mondj valamit, vagy megőrülök!
-Nos. Látom a hallgatásomból 20 másodperc alatt összeesküvés-elméletet gyártottál.. Gratulálok. Gyorsabban megy, mint mikor utoljára láttalak.
-10 perce meg sem szólalsz!
-De te már 20 másodperc után ideges lettél.
-Mi van, már gondolatolvasó is vagy?-kérdezem maró gúnnyal a hangomban.
-Vérfarkasként megérzem a körülöttem lévő feszültséget. Csak úgy izzik a levegő.-legyezi magát.
-Azt hiszed, vicces vagy??
-Időnként.-vonja meg a vállát.
-Na mi újság?-kérdezi Av, mikor odaérünk, majd összevigyorog Justinnal. Összevont szemöldökkel méregetem őket.
-Megzavarodok tőletek.-sziszegem. Erre hatalmas röhögésben törnek ki.
-Ne aggódj. Majd növeljük a napi gyógyszeradagjukat.-teszi a kezét a vállamra Ryan.
-Az lesz.-bólintok.
-Látom az ízlésed még a régi.-nyomkodja a telefonom Jus.-Green Day, Linkin Park, Sum 41, Fall Out Boy, Taylor Swift.. És semmi Justin Bieber. Nem csalódtam benned.
-Igyekszem.-mosolygok gúnyosan.
-Amúgy jó lett az új számod. Elég későn adtad ki.. Mikor is kezdted el írni? Úgy.. 2 és fél éve?
-Így láttam jónak.-vonom meg a vállam.-De az nem valami új. Van egy újabb.
-Lehet, hogy nem hallottam még.
-Nos, ami szerinted új, a Revenge Is Sweeter egy éve volt. A Leave Me Alone talán egy-két hónapja.
-Te aztán nem tétlenkedsz.-nevet. Humoránál van.
-Nem mindenkinek van ideje összekaparni egy új albumot. Az én rajongóim nem elégszenek meg pár 2-3 perces szeméttel. Ráérek. Jó munkához idő kell.-ha ő így, én is így.
-Srácok. Nem hanyagolhatnánk a munkát?-szól közbe Ryan.
-Igen..-helyesel Av.-Mármint.. Ébresztő, éppen vakáción vagyunk. Lazítsatok!
-Bocsi.-mondjuk egyszerre Justinnal.
-Nem jöttök át hozzánk?-veti fel Avril.
-Dehogynem.-vágja rá egyből JB.
-Oké.-mondja Ry. Egy emberként fordulnak felém.
-Felőlem.-vonok vállat tettetett közömbösséggel. Ryan és Justin nálunk? Úristen! Mi lesz ebből?
-Akkor szerintem mi hazamegyünk átöltözni, és mondjuk 7-kor nálatok?-néz az órájára Avril.
-Okés.-bólogatnak a fiúk. Ezután én és az én tündéri barátnőm hazamegyünk. Egy ideig vacillálok, hogy mit vegyek fel.. Végül egy farmer pink cicanadrág, farmer miniszoknya és pink felső mellett döntök. A körmeimet is pinkre festem. Most ilyen kedvem van. Mivel az én ablakom keletre néz, már nincs túl világos. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszek egy doboz gyufát. Ne kérdezzétek, a fürdőben találtam. Ránézek a franciaágy két oldalán lévő éjjeliszekrényekre. Két kis lila, illatos gyertyát pillantok meg. Előveszem a táskámból a füstölőmet (nyaralni mindig hozok magammal, szeretem az illatát). Odasétálok a komódhoz, leteszem és meggyújtva a pálcikát beleszúrom a pici "párnába" (tudjátok, amiben a száraz virág van..). Majd a két gyertyát is meggyújtom. Elfújom a gyufát, és beteszem a komód egyik fiókjába.
-Mi ez, valami tündér-rituálé?-hallok meg egy hangot az ablakból (?).
-Mit szeretnél?-nézek JB-re mosolyogva.
-Benéztem.-mosolyog vissza. Tárva-nyitva van az ablak, de csak áll a párkányon.
-Gyere csak.-intek befelé. Egy óvatos lépéssel lejön az ablakból, és megáll pont előttem.
-Sajnálom.-néz a szemembe.
-Justin, néha tényleg nem tudlak követni..-célzok arra, hogy nem tudom, miről beszél.
-Hát csak hogy.. Hogy így alakult kettőnk közt..
-Hagyjuk.-mondom őszintén.-Amúgy nem haragszom. Már nem.
-Örülök. Csak annyi, hogy örülök, hogy már nem vagy szomorú. Azután bármit megadtam volna, hogy újra nevetni lássalak.
-Ezt hogy érted? Nem is tal..
-Figyeltelek.-ismeri be. Furán nézek rá.-Vigyáztam rád.-javítja ki magát az arckifejezésem láttán. Ja, igen.-Végül is még mindig én vagyok a védőd, vagy nem?-szája óvatos mosolyra húzódik.
-Ööö.. Oké.-röhögök kínosan. Végignézte mennyit szenvedek miatta? No comment. Kicsit se égő..
-Ne aggódj, köztünk marad.
-Fura, itt egy lehetőség, hogy megint kigúnyolj, és elhalasztod?
-Michey, valami soha nem változik bennem veled kapcsolatban.-néz a szemebe, és közelebb lép.
-Micsoda?-kérdezem óvatosan.
-Sohasem bántanálak.-súgja a fülembe, majd újra belefúrja tekintetét az enyémbe.

Komikaat! *-* 
Puszi: Dóci

*// Hiba volt.. Te is az voltál..//*

*Michell Grady Szemszöge.*
*London*
*fél évvel később...*
-Sziiiaa.-köszön nekem Selena mosolyogva. Egy ideje velünk van a turnén. Kb. 3-4 hónapja, mióta felszedtük Hawaii-n.
-Szia.-mosolygok vissza. Éppen a Big Ben-t kémlelem, mintha olyan érdekes lenne. Justin elment vattacukrot venni..
-Jus?-kérdezi. Általában ez a közös témánk. Hogy 'Hol van Justin??'
-Vattacukrot keres. Vagyis.. Talált.-nézek át a válla felett, ahol Biebs jelenik meg, óriási kék izével a kezében.
-Kér valaki?-puszilja meg az arcom, miközben az orrunk elé dugja azt a színes csodát.
-Nem, köszi.-rázom meg a fejem.
-Én igen.-vágja rá Sel, és leszed egy nagy darabot.
-Na, most mit csináljunk?-teszi föl JB a költői kérdést. Úgyis tudja, hogy ők mennek próbálni, én meg a szállodába.
-Idő van.-kopogtatom meg a TooLate órám kijelzőjét.
-Akkor.. Vigyázz magadra, hívj fel ha odaértél, ne állj szóba idegenekkel, és majd jövök.-csókol meg és megsimítja az arcom.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-puszilom meg a az száját. Intek Selenának, aztán elindulok egyenesen a hotel felé.Az úton dúdolok.-You made a rebel of a careless man's careful daughter, you are the best thing...-megcsörren a telefonom.-Igen?-veszem fel.
-Szia Mich.-csak egy valaki hív így.
-Szia Ryan, mondd.
-Merre vagy? Justin hívott, hogy ideértél-e..
-2 perc és ott vagyok.-válaszoltam, és kinyomtam a telefont. Meglátom a szálloda épületét, és megszaporázom a lépteim.
-Na, hívd fel JB-t, hogy megjöttél.-mondja Ryan köszönés nélkül... Vagy helyett.
-Jó.-veszem elő a mobilom és tárcsázok.
-Igen?-hallom meg az édes hangot.
-Megjöttem.-jelentem ki mosolyogva.
-Okés. Nem volt semmi baj?
-Áá, nem, de várj egy picit, letörlöm a vért a fejemről..-forgatom a szemeimet. Néma csend.-Oké, hülye vicc volt. Jól vagyok.
-Rendben. Na léptem. Szeretlek.
-Szeretlek.-mosolyogva lerakom.
-Én felmegyek. Jössz?-néz rám Ryan.
-Aha.-bólintok és utána megyek. A szobában ledobom magam az ágyra. Unalmamban elalszom.
-Michey..-hallom meg a hangot és kinyitom a szemem.
-Mizujs, Avril?-mosolygok.
-Bemegyek Usher-ékhez.
-Én is.-mondom gondolkodás nélkül.
-Akkor.. Mehetünk?-néz rám.
-Ühüm.-bólogatok. Hirtelen eszembe jut a U Smile videoklipje. A forgatás. Milyen régen volt! Büszke vagyok rá, hogy én voltam A LÁNY.
***
-Sziasztook.!-kiabálok és felmászok a színpadra.
-Hogy vagy művésznő?-meglátom a nézőtéren sétáló Ushert.
-Jól köszi. Adjak ízelítőt, mennyire?
-Ha akarsz.-vigyorog.
-You said: Marry me Juliet, you'll never have to be alone (gyere hozzám Júlia, nem kell egyedül lenned)
  I love you and that's all I really know (szeretlek és ez minden, én tényleg elhiszem)
  I talked to your dad (beszéltem apukáddal)
  Go, pick out your white dress (gyerünk, vedd fel a fehér ruhád)
  It's a love story, baby just say: Yes.! (ez egy lovestory, baby csak mondj igent)-énekelek és közben táncolok meg forgok.
-Szép volt.-mosolyog.
-Miért nem látom Juss-ékat sehol?-forgolódok.
-Azért, Taylor Swift-mondja röhögve-mert öltöznek.
-Oké.-táncolok az öltöző felé. Vigyorogva megállok az ajtó előtt. Ráteszem a kezem a kilincsre, és egy gyors mozdulattal kinyitom az ajtót. Belépek, de úgy érzem, bár ne tettem volna. Selena a falnak dől, nevetgél.. És nem kerüli el a figyelmemet az sem, hogy Justin áll előtte és a nyakát csókolgatja. Hirtelen nem akarom elhinni. Könny szökik a szemembe. Justin megfordul, és találkozik a tekintetünk.
-Jaj, ne.. Ne, kérlek ne sírj.-lép mellém, és átölel. Úgy teszek, mintha visszaölelnék, és a pólója alatt zokogva a hátába mélyesztem a körmeim. Felszisszen, de nem mozdul. Kibontakozom az öleléséből.
-Justin..-rázom a fejem megsemmisülve.
-Ne haragudj. Sajnálom.-néz a szemembe. Hirtelen felindulásból felpofozom.-Megérdemlitek egymást.-sziszegem.
-De...
-Nem, Justin.-szakítom félbe.-Nincs mit mondanod. És nekem sincs. Sajnálom, hogy így lett vége. Tudod, én szerettelek. Régebben. 10 perccel ezelőtt. Azt hittem összetartozunk. Nagyot tévedtem. Nem kellett volna visszajönnöm a szülinapodon. Most már tudom. Hiba volt.-veszek egy nagy levegőt.-Te is az voltál.-mondom végül, sarkon fordulok és otthagyom. Örökre.

******* 2 évvel később ******* 

Ülök az ágyon Avril-lel. Ne kérdezzétek. Jól vagyok. MusicTV-t bámulunk. Nem túl érdekes, de épp most van az a ritka pillanat, mikor unatkozunk. Nagyon. Meghallok egy ismerős hangot.

-If I was your boyfriend, (ha a barátod lennék)

  Never let you go (sose hagynálak el)

  Keep you on my arm, girl (tartanálak a karjaimban, csajszi)

  You'd never be alone (sose lennél egyedül)

  I can be a gentleman (lehetek úriember)

  Anything you want (vagy bármi amit akarsz)

  If I was your boyfriend (ha a barátod lennék)

  Never let you go (sose hagylak el).

-Little Girl, Little Girl you're dirty liar..(kicsi lány, kicsi lány te mocskos hazug)-éneklem gúnyosan.

-Someone kill the DJ..-forgatja a szemét Avril.

-Elvagyunk.-bámulok magam elé.

-Hát.. Ez a végső próbálkozás.. Ennél már nincs lejjebb..-mondja unottan.

-Csináljunk már valamit!-fakadok ki.
-Mit??
-Március van, süt a nap, menjünk el sétálni, vagy mit tudom én.. Tudományosan bizonyított, hogy haltak már meg emberek unalomban!
-Na végre!-ugrik fel az ágyról.
-Mi van??-nézek rá.
-Végre nem csak sírdogálsz Justin után, hanem túl akarsz lépni! Azt hittem ez sosem fog megtörténni..-mondja, és látom a szemében a csillogást.
-Mit akarsz hallani?-nézek át a válla felett.-Azt, hogy túlélem? Hogy nem hiányzik? Hogy nem jut eszembe minden nap? Hogy jobb ez így nekem? Azt, hogy nem szeretem? Vagy mit? Hogy nem ő volt az igazi?-kérdezem halkan.
-Bármit ezek közül!-ül le mellém.
-Sajnálom Av, nem hazudok senkinek. Főleg nem magamnak. 2 év eltelt. Nem felejtettem el. Neki meg 2 havonta HA eszébe jutok. Bár nem hinném.-mondom keserűen.
-Ugyan már! Nem hiszem el, hogy van időd ilyesmiken gondolkodni..-forgatja a szemét.
-Nos, mostanában nem vagyok túl elfoglalt...-mutatok rá a tényre.
-Ez így nagyon nincs rendben.-csóválja a fejét, miközben a BlackBerry-jét nyomkodja.
-Beszélsz valakivel?
-Jaa, csak Deryck-kel.-válaszol.
-Mégis lesz valami?
-Nem! Elváltunk! Vége!
-Jól van na.-emelem fel a kezem védekezőn. Nem tudtam, hogy még mindig ilyen tabutéma. És még hogy én lépjek túl..
-Hát, csajszi-ölelem át a vállát-hivatalosan is a Boldog Szinglik 2 személyes klubjába tartozunk.
-És? Erős, független nők vagyunk! Nincs szükségünk pasikra!
-Ez a beszéd! Menjünk, lazuljunk egyet..-mosolygok.
-Bahamák?
-Felőlem rendben.-bólintok. Avril telefonja pittyegni kezd.-Mit csinálsz?
-Foglaltam repjegyet.-vigyorog. Nevetgélve pakolni kezdünk. Ez a 2 legjobb dolog az ember életében. 3 hét a Bahamákon, és egy feminista barátnő. Girlpower!

Tádááááá! Itt az első rész a 2013.-as Can't Live Without You-ból! Vélemény? : )
Puszi: Dóci.

Let's get started...!

~ Helló Belieberek és nem Belieberek!

Az eredmény a következő: 

Többen jeleztétek (írásban vagy személyesen), hogy szeretnétek még részt. Nos, akkor lesz! Kezdjük el a 2013. évi Can't live without you-t.: )

1. lépés: új blogfelni.*-*

2. lépés: a történet újraolvasása, hogy emlékezzek..

3. lépés: hétvégén új rész!!!

Hey ho, let's go! : ))

Puszi: Dóci.

Legyen még rész?? :$

Halihó! Olvastam a komijaitokat, és láttam, hogy végülis volt aki olvasta a törit.. Azt hittem, nincs értelme, de rájóttem, hogy lenne.. Szeretnétek, hogy folytassam? Kérldkszépen Beliebereim, válaszoljatok! Ha igen, akkor rövidesen jön a rész. Ha nem, azért köszi, hogy eddig olvastátok. Ja, még valami.. Már nem vagyok rajongó, de szívesen ísok! Várom a álaszokat! Bocsi, hogy eddig nem írtam. Szeretlek titeket! Dóci voltam.:)