...Becsukom a szemem... Kinyitom lassan... Az ajtó megáll. Huh!
-Justin.!-hallom lentről.
-Igen anyu.?-kiáltja le ezek szerint Justin. Becsukja az ajtót. Gyorsan kis méretre váltok, és berepülök a szekrénybe. Tompa hangokat hallok, de nem értem. Nem is nagyon érdekel. Kukucskálok kifelé egy kis résen. Sötét van a szobában. Még mindig. Egyszer csak felkapcsolódik a villany. Nyílik az ajtó (már megint..). Ezúttal nem áll meg. Egy barna hajú srác jön be a szobába.
-Justin.-jelentem ki halkan. Remélem, hogy nem hallja. A szekrényre pillant. Megijedek. Mosolyogva ingatja a fejét. Elégedett sóhaj kíséretében hanyatt dobja magát a hatalmas franciaágyon. Felül, visszahajtja a takaróját. Egy fekete pólót húz ki alóla, meg egy régi rövidnadrágot. Feláll és nyugodtan kisétál a szobából. Le sem kapcsolja a villanyt. Egy 10 perc múlva visszajön abban a pólóban és rövidnadrágban. Ez most pizsama akar lenni.? Biztos... Bebújik az ágyba, magához veszi a Laptopját, kinyitja. 2 perc eltelik, gépelni kezd valamit. Széles mosollyal a száján becsukja a Laptopot. Lekapcsolja a villanyt. Magára húzza a takarót. Oldalra fordul, és azután már nem mozog. Hallom, hogy szuszogni kezd. Várok egy picit. Miután meggyőződtem róla, hogy alszik, óvatosan kinyitom a szekrényt. Halkan csapkodni kezdek a szárnyaimmal, melyek világítani kezdenek. Leveszem a fényerőt, hogy véletlenül se ébresszem fel. Justin megmozdul, én meg "Tűűűűűűűűz!!!!" vissza a szekrénybe a ruhák közé. Kinézek. Csak átfordult a másik oldalára... Justin fiam, alaposan megijesztettél, így nem leszünk jóban... megint kirepültem. Lekapcsoltam a szárnyvilágítást, és közelebb mentem hozzá. Csakugyan alszik. Leszállok mellé. Aranyos, nyugodt arca láttán elmosolyodok. Egész közel megyek hozzá.
-Jó éjt Juss!-suttogom, és megsimogatom az arcát. Visszarepülök a szekrénybe. Bebújok egy lila pulcsi alá, és elalszom.
****
Jön a kövi, csak ezt előbb közzé tettem. :D remélem teccik. Pussz: Dócy#
-Justin.!-hallom lentről.
-Igen anyu.?-kiáltja le ezek szerint Justin. Becsukja az ajtót. Gyorsan kis méretre váltok, és berepülök a szekrénybe. Tompa hangokat hallok, de nem értem. Nem is nagyon érdekel. Kukucskálok kifelé egy kis résen. Sötét van a szobában. Még mindig. Egyszer csak felkapcsolódik a villany. Nyílik az ajtó (már megint..). Ezúttal nem áll meg. Egy barna hajú srác jön be a szobába.
-Justin.-jelentem ki halkan. Remélem, hogy nem hallja. A szekrényre pillant. Megijedek. Mosolyogva ingatja a fejét. Elégedett sóhaj kíséretében hanyatt dobja magát a hatalmas franciaágyon. Felül, visszahajtja a takaróját. Egy fekete pólót húz ki alóla, meg egy régi rövidnadrágot. Feláll és nyugodtan kisétál a szobából. Le sem kapcsolja a villanyt. Egy 10 perc múlva visszajön abban a pólóban és rövidnadrágban. Ez most pizsama akar lenni.? Biztos... Bebújik az ágyba, magához veszi a Laptopját, kinyitja. 2 perc eltelik, gépelni kezd valamit. Széles mosollyal a száján becsukja a Laptopot. Lekapcsolja a villanyt. Magára húzza a takarót. Oldalra fordul, és azután már nem mozog. Hallom, hogy szuszogni kezd. Várok egy picit. Miután meggyőződtem róla, hogy alszik, óvatosan kinyitom a szekrényt. Halkan csapkodni kezdek a szárnyaimmal, melyek világítani kezdenek. Leveszem a fényerőt, hogy véletlenül se ébresszem fel. Justin megmozdul, én meg "Tűűűűűűűűz!!!!" vissza a szekrénybe a ruhák közé. Kinézek. Csak átfordult a másik oldalára... Justin fiam, alaposan megijesztettél, így nem leszünk jóban... megint kirepültem. Lekapcsoltam a szárnyvilágítást, és közelebb mentem hozzá. Csakugyan alszik. Leszállok mellé. Aranyos, nyugodt arca láttán elmosolyodok. Egész közel megyek hozzá.
-Jó éjt Juss!-suttogom, és megsimogatom az arcát. Visszarepülök a szekrénybe. Bebújok egy lila pulcsi alá, és elalszom.
****
Jön a kövi, csak ezt előbb közzé tettem. :D remélem teccik. Pussz: Dócy#
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése