-Öhm, Devin nem szertnél inkább mást húzni.? Megengedem....-kérdez aggódva Mr. Tennyson.
-Michey, és nem.-vonom meg a vállam. Most miért.? Mindegy.
-Rendben.-Tennyson megkér, hogy forduljak meg. Megteszem. Egy nyakláncot tesz a nyakamba. Ránézek a medálra. Visszagondolok az egyetlen képre, amit eddig Justin-ról láttam. Teljesen ugyan olyan. Vagy mégsem... Az én keresztem közepén egy lila kővecske van.-Michey, ezzel a nyaklánccal, összekötöm Justin sorsát a tiéddel. Mostantól Te irányítod az életét. Ha megsebesülsz, ő is. Ha valami jó dolog történik veled, vele is. De ugye tisztában vagy azzal, hogy ha meglát, mindkettőtöknek meg kell halnia. Nagyot nyelek. Ezt még hallani is rossz. Rendben.
-Igen. Sok dolgot elszúrtam már az életben. De a tévedések korszaka elmúlt. Felnőttem. Mostantól két ember életéért felelek, és mindeketten életben fogunk maradni, amíg a sors megkívánja. Igyekezni fogok, minden erőmet a fiú védelmébe, és támogatásába fektetem majd.-mondom komolyan. Belülről viszont fele ennyire sem vagyok biztos magamban. Csak tudnám miért ilyen nagy cucc a többieknek, hogy Justint húztam.....
Itt vagyok Atlantában. Keresem Justin otthonát. Kis méretre kattintok, hogy a lehető legkevesebb ember lásson meg. Normális életet élek én is viszonylag, el tudom tűnetetni a szárnyaim. Felveszek egy normál ruhát és senki nem találja ki, hogy tündér vagyok. De nem örülnék neki, ha valaki is meglátna, hátha Justin fülébe jut, hogy új csaj van a környéken.... Egy hatalmas ház elé értem. "Valamiért" arra saccolok ez lesz Justinék háza.... Eleve nem egy kőbarlangra vagyok ráállva, ha már egy szupersztárról van szó. Azt nem tudom, hogyan jutok be.... Alaposan szemügyre veszem a házat és... a drága jó heuréka szindróma most sem hagy cserben! Egy nyitott ablak. Felrepülök. Bekukucskálok. Mehetek lottózni.. Ez az ő szobája. Azt hiszem nincs benn senki. Berepülök az ablakon. Elméletileg üres a szoba. Visszahúzom a szárnyaim. Teljes méretre katt. Jól néz ki ez a szoba. Csak kicsit sötét. Este van már. A szekrényben kell majd aludnom.? Majd kitatálom. Lépteket hallok... Közelednek... Földbe gyökereznek a lábaim... Reménykedek, hogy elkerüli a szobát, akárki is az... Ha az anyja, akkor asszem végem... Összeszorul a gyomrom... Alig kapok levegőt... Mereven nézek a hagok felé... Nyílik az ajtó....
-Michey, és nem.-vonom meg a vállam. Most miért.? Mindegy.
-Rendben.-Tennyson megkér, hogy forduljak meg. Megteszem. Egy nyakláncot tesz a nyakamba. Ránézek a medálra. Visszagondolok az egyetlen képre, amit eddig Justin-ról láttam. Teljesen ugyan olyan. Vagy mégsem... Az én keresztem közepén egy lila kővecske van.-Michey, ezzel a nyaklánccal, összekötöm Justin sorsát a tiéddel. Mostantól Te irányítod az életét. Ha megsebesülsz, ő is. Ha valami jó dolog történik veled, vele is. De ugye tisztában vagy azzal, hogy ha meglát, mindkettőtöknek meg kell halnia. Nagyot nyelek. Ezt még hallani is rossz. Rendben.
-Igen. Sok dolgot elszúrtam már az életben. De a tévedések korszaka elmúlt. Felnőttem. Mostantól két ember életéért felelek, és mindeketten életben fogunk maradni, amíg a sors megkívánja. Igyekezni fogok, minden erőmet a fiú védelmébe, és támogatásába fektetem majd.-mondom komolyan. Belülről viszont fele ennyire sem vagyok biztos magamban. Csak tudnám miért ilyen nagy cucc a többieknek, hogy Justint húztam.....
Itt vagyok Atlantában. Keresem Justin otthonát. Kis méretre kattintok, hogy a lehető legkevesebb ember lásson meg. Normális életet élek én is viszonylag, el tudom tűnetetni a szárnyaim. Felveszek egy normál ruhát és senki nem találja ki, hogy tündér vagyok. De nem örülnék neki, ha valaki is meglátna, hátha Justin fülébe jut, hogy új csaj van a környéken.... Egy hatalmas ház elé értem. "Valamiért" arra saccolok ez lesz Justinék háza.... Eleve nem egy kőbarlangra vagyok ráállva, ha már egy szupersztárról van szó. Azt nem tudom, hogyan jutok be.... Alaposan szemügyre veszem a házat és... a drága jó heuréka szindróma most sem hagy cserben! Egy nyitott ablak. Felrepülök. Bekukucskálok. Mehetek lottózni.. Ez az ő szobája. Azt hiszem nincs benn senki. Berepülök az ablakon. Elméletileg üres a szoba. Visszahúzom a szárnyaim. Teljes méretre katt. Jól néz ki ez a szoba. Csak kicsit sötét. Este van már. A szekrényben kell majd aludnom.? Majd kitatálom. Lépteket hallok... Közelednek... Földbe gyökereznek a lábaim... Reménykedek, hogy elkerüli a szobát, akárki is az... Ha az anyja, akkor asszem végem... Összeszorul a gyomrom... Alig kapok levegőt... Mereven nézek a hagok felé... Nyílik az ajtó....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése