*** Justin Bieber Szemszöge ***
*** Reggel ***
A nap meleg sugarait érzem az arcomon. Lassan kinyitom a szemem. Nem tudom pontosan, hogy tegnap meddig voltunk fel Michey-vel. Isten tudja, mennyi idő volt, mikor csókolózni kezdtünk. Vicceltem. Semmi nem történt. Beszélgettünk, aztán egyszer csak nem válaszolt. Bealudt. Aztán én is. Ennyi. Most itt fekszik mellettem. Gyönyörű barna haja a vállára omlik. Szempillái fekete félholdként pihennek szeme alatt. Apropó, a szeme. Bár Michey természeténél fogva szőke hajú (elvonatkoztatva attól, hogy átfestette), a szeme sose volt kék. Mély szürke színű, mosolygós. Most csak a szép, selymes hatású szemhéját látom. Mélyeket szuszog. Fura ezt mondani, de borzasztóan édes. Nem csoda tehát, hogy beleszerettem. Olyan kis csinos, finom és aranyos. Az ideálom. A cicababákat nem szeretem. Valamiért.. A szexet sugárzó csajok nem jönnek be. Azt mondják, ha sokáig nézünk valakit alvás közben, akkor felébred. Kipróbáljuk. óvatosan oldalra fordulok, és félkönyékre támaszkodva, mosolyogva fürkészem a lányt, akit az első pillanattól fogva szeretek. Olyan sok gondolat kavarog a fejemben. Most újra el fogom játszani az egészet? Közös koncert, videoklip, kósza csókok, flört és összejövünk? Persze, bejött ezelőtt is, de nem akarom, hogy úgy is érjen véget. Mert eddig jól halad a forgatókönyv: sok ideig nem láttuk egymást, újabb kamu-járás a képben (majd később rájöttök miért mondom ezt), életem 2. számú legrosszabb szülinapja, megint egy közös fellépés, főszerep egy másik szám klipjében, amit hozzá írtam, közös nyaralás Avril-lel és a J-csapattal, mit hagytam ki? Ja. Egy következő 'leszel a barátnőm?'. Izgi lesz ugyanazt a szerepet eljátszani. Ez szarkazmus akart lenni. Amúgy, nem tudja valaki, hogy mikor kerültünk egy takaró alá? Merthogy jó lenne tudni. És egyébként.. Tegnap vajon sikerült megig...
-Jó reggelt, Jus.-zökkent ki a gondolatmenetemből egy édes hang.
-Jó reggelt.-mosolygok Michey-re.-Hogy aludtál?
-Jól, köszi. Te is?
-Aham.-bólintok. Ő lassan visszahunyja a szemeit.-Alszol még?-kérdezem kedvesen.
-Azt hiszem.-duruzsolja. Lehajtom a párnára a fejem, és hagyom, hogy visszaaludjon. Mikor újra egyenletessé válik a szuszogása, úgy érzem, itt az idő. Óvatosan felülök. Felkapom a földről az ingemet, és máris osonok ki a szobából. Halkan becsukom magam mögött az ajtót, majd mikor a lépcső felé venném az irányt, szó szerint Avril-be ütközök.
-Szia.-köszönök kissé kínosan.
-Csss.-teszi ujját az ajka elé, majd a fejével int, hogy menjünk le. Lent felrángatom magamra a hiányzó ruhadarabot, és miközben próbálom begombolni, már indulnék is.
-Akkor én..-babrálok az első gombbal
-Ácsi, ácsi.-lép elém.
-Mi van?-nézek rá.
-Szerinted mit szólnak, ha félig felöltözve lépnél ki az ajtón?-forgatja a szemét.
-Ugye tudod, hogy nem...-kezdek magyarázkodni.
-Justin Bieber félmeztelenül, kezében egy inggel és egy pár cipővel oson ki korán reggel az ex-barátnője szobájából, miközben ő szintén félmeztelenül alszik az ágyban. Szerinted ez minek látszik?-vonja fel a szemöldökét mosolyogva.
-Nem vágtam hanyatt, ha arra gondolsz.
-Mi?-néz rám.-Ne akard megmagyarázni, hogy a befőtt elteszi a nagymamát.-erre elröhögöm magam.
-Ez van Avril, nem feküdtünk le.-vonok vállat.
-Mi van, te tényleg a pasikra buksz? Egy ilyen csajjal voltál egy ágyban, és még csak le sem kaptad?
-Nem.-rázom meg a fejem.
-Hogyhogy? Nem vetetted be a Bieber-csábítást?-gúnyolódik.
-Képzeld, nem.
-Beteg vagy?-kapja a szája elé a kezét.
-Nem, csak...
-Csak?-néz rám mosolyogva.
-Nem szexelni jöttem ide!-fakadok ki.-Nem vagyok egy ilyen kéjsóvár állat! Beszélgetni szerettem volna vele. Azért vetkőztünk le, hogy kényelmesebb legyen aludni.
-Rendben, csak öltözz fel, mielőtt elmész.-bólint Avril.-És még valamit, JB.
-Hm?-nézek rá kérdőn.
-Tényleg te vagy az Igazi.-mosolyog rám.-Mármint Michey-nek. Azt hiszem, te tényleg igazából szerelmes vagy belé. Ne törd össze a szívét még egyszer.
-Azon vagyok, hogy helyre hozzam.-mondom magabiztosan.
-Jó reggelt.-jön lefelé a lépcsőn Ő. A lélegzetem eláll a látványától. Farmer sort, és fehér alapon világoszöld Kill The DJ feliratú 'vállvillantós' felső van rajta. A haját egy laza copfba oldalt befonta. Mosolyogva néz hol rám, hol Avril-re.
-Szia, csajszi.-öleli meg Av.-Justin éppen menni készült.
-Én igazán nem akarok zavarni..-mondom zavartan.
-Ha vársz egy kicsit, épp kérdezni akartam, hogy nem megyünk-e le a partra.-néz Michey felváltva Avrilre és rám.
-Én benne vagyok.-hangzik a válasz mellőlem.
-Felszedem Ryant, és ott találkozunk.-bólintok végül.
-Juj, de jó!-tapsikol Mich.-Akkor viszlát a parton, Biebs.-villantja rám tinilányos mosolyát mielőtt eltáncol a konyha felé.
-Megyek. Szia!-intek Avril felé. Totál feldobódva megyek a villa felé. Megéheztem. Be kell iktatnom ezt is a napirendbe. Sőt. Már megyek is. Harapok valamit.. Gyorsan küldök egy sms-t Selly-nek és elindulok.
***Eközben Michey-éknél***
-Na, mesélj, mi volt.-ül fel mellém Avril a konyhapultra.
-Beszélgettünk.-hámozom a grapefruitomat.
-Ajj, nemár.-forgatja a szemét.-Mit mondtál a kérdéseire?
-Te tudtad?-nézek rá.
-Naná, hogy tudtam. Na, de mondd már!
-Igent.
-Melyikre??
-Mindkettőre.
-Úristen.-ugrik le hirtelen a pultról.-És?
-Mit és??
-Mikor? Hol? Hogyan?
-Mittudomén.-vonok vállat. Nincs kedvem ilyen pitiáner dolgokkal foglalkozni. Itt volt. Beszélgettünk. Túl vagyunk rajta. Barátnője van. Nem tudom mit vár tőlem.-Most mérges vagyok.
-Miért?
-Ha nem tartod fel, csak úgy elment volna. Selena már biztos pityergett. Meg se várta, hogy felkeljek. Még fel sem öltözött, de már rohant is ahhoz a ribanchoz. Biztos már hisztizik. Mert ugye, az nem volt benn a tervben, hogy itt marad éjszakára. Azért küldték, hogy megkérdezze azt a két dolgot, aztán húzzon vissza. Be sem akart jönni. Felmászott az ablakba, és ott ácsorgott. Gondolta, majd beszól, aztán megy haza. Ha nem akarná azt a hülye klipet, el sem jött volna. Csak Ryan. Azt hiszed nem tudom? Ő küldte az sms-t, hogy ha összefutok Selenával, legyek kedves vele, mert JB hozta őt is. Nem hiszem el, hogy ezt megcsinálta! Ez eddig nem zavart.. Csak miután képes volt egész éjjel úgy tenni, mintha megváltozott volna, kicsit ideges vagyok.-fejezem be a mondandómat.
-Ezt egy kicsit nehéz volt követni.. De azt hiszem, értem. Ez a te szemszögedből nézve így van, de... Ha mindent tudnál, nem így látnád a dolgokat.
-Miért, mit kéne tudnom?-sandítok rá.
-Semmit. Nem jöttél még rá, és nem is hibáztatlak ezért. Egyszer majd megtudod, és akkor megértenéd miért... Történt ez így.
-Nem hinném, hogy ezt bármi megmagyarázná.-zárom le a beszélgetést, és elindulok ki a villából.
-Most hova mész?-jön utánam gyorsan.
-Megyek, elásom magam. Majd jövök.-vetem oda.
-Most komolyan.-fogja meg a karom.
-Nem kell félteni, csak körülnézek ebben a hülye trópusi erdőben.-mutatok a távolba. Avril egy ideje tudja, hogy mi vagyok, így azt is, hogy engem tényleg nem kell félteni.
-Rendben. De ígérd meg, hogy repülni fogsz. És hogy nem maradsz sokáig. Mit mondjak Justinnak?
-Az igazat.-mondom, azzal otthagyom. Pár lépés után körülnézek, és miután megállapítottam, hogy nincs senki a közelben, szárnyakat növesztek. Amint bejutok az erdőbe, leereszkedek. Valahonnan erős vérszagot érzek. Ezután akarok járni. Amatőrök ezek a varázslények. Nem tudják magukat leplezni. Pff. Hirtelen meghallok valamit. Minden erőmet a fülembe összpontosítom.
-Nem is fáj.-hallom a női hangot. Túl messze van ahhoz, hogy esetleg be tudjam azonosítani. Csak gondolom, hogy csaj.
-Mondtam, hogy nem fog.-válaszol egy másik. Ez srác lehet. Úristen! Nem akarom tudni, hogy mit csinálnak! A hideg kiráz az ilyen szado-mazo dolgoktól. Betegállatok.-Pszt. Van a közelben valaki.-mondja a fiú. Basszus. Meg fognak látni. Hirtelen érzek valamit mögöttem. Mikor hátrafordulok, nem látok senkit.
-Ajánlom, hogy ha nem akarsz megismerni a rossz oldalamról, ne szórakozz velem.-mondom komolyan. Kuncogást hallok.-Gyáva nyuszi.-vigyorogva szedek össze egy kis energiát a jobb kezembe, ami lila fényképében ragyog.-Nos, utoljára mondom: Gyere elő, vagy takarodj innen, különben megpörköllek.-elsuhan valami mellettem, a másik bozótba.
-Nem hinném, hogy félnem kéne tőled.-szólal meg valaki mögöttem. Megpördülök a tengelyem körül. Egy szőke hajú, szemtelenül jóképű, szürkés szemű fiúval találom szemben magam.
-Hogy hívnak.. vámpír?-kérdezem tőle.
-Ben. Szólíts Ben-nek.-mosolyog rám rosszfiúsan.-És neked mi a neved?
-Michell.-mondom bizalmatlanul.-Nem a te hangodat hallottam. Hányan vagytok?
-Egy tündérre? Elegen. Mit keresel itt egyedül?
-Megbántottak. Rossz kedvem van. Ilyenkor jobb, ha távol maradok mindenkitől.-ezt részben fenyegetésnek szánom. Másrészt meg, mint tény, elmondom.
-Érdekes, hogy vámpírok bandáznak a trópusokon. Mi van a napfénnyel?
-Nem ügy. Mindenki megtalálja a módját, hogy ne okozzon gondot.
-A boszorkányok, igaz? Ők azok, akik folyton összeszűrik veletek a levet.
-Ellenben a fajtáddal. Önzőek vagytok.
-Dehogy. Csak köpni tudnánk tőletek. Meg a vérfarkasoktól.-mondom nem kevés undorral a hangomban. Ben csak vigyorog továbbra is. Nem látszik rajta, hogy meghatná.-Hogy lehet valaki ilyen gusztustalan és arrogáns, mint ti?
-Hogy lehetsz olyan naiv és buta, hogy gusztustalannak és arrogánsnak nevezel egy vámpírt?
-Nem félek tőled. Egyikőtöktől sem.-nézek körbe, és próbálom meglátni a többi vérszívót.
-Gyertek elő, srácok!-mondja Ben, de a szemét nem veszi le rólam. A következő pillanatban mindenhonnan morgás hallatszik. Saccra 15-20-an lehetnek. Még mindig nem ijedtem meg. Lehet, hogy ők gyorsak, de ha akarom, egyszerre 10-et ölök meg. Nincs szükségem arra, hogy elkapjam őket. Hozzájuk sem kéne érnem. Észreveszem, hogy a szöszi még mindig engem figyel.
-Szép csürhe.-mosolygok cinikusan.-Ki az alfa?
-Őt itt nem látod.-lép közelebb.-De ha sokáig akadékoskodsz, lesz alkalmad.
-Ha azt hiszitek, hogy bármelyik rohadt pióca ihat belőlem, tévedtek.-sziszegem.
-Csss.-teszi az egyik ujját finoman az ajkamra.-Most úgysem mehetsz sehová.-néz mélyen a szemembe.-Nem kell félned. Csak maradj nyugton.
-Engem nem tudsz megigézni.-mosolygok rá.
-Tudhattam volna.-cöcög.-Ez probléma. Conor, menj, szólj neki. Majd ő eldönti mi lesz a sorsod.-fordul felém újra.
-Hadd én döntsem azt el, jó?-nézek rá.-Kezdesz kihozni a sodromból.
-Mit tudna egy ilyen kis cafka csinálni velünk?-vihog rám egy festett szőke csaj. Megindul felém, mire én az erőmet belé irányítom. A lány felsikolt, és a fejét fogva a térdre esik.
-Mit művelsz?-kérdezi kissé ijedten Ben.
-Betöröm a koponyáját a lehető legtöbb helyen, aztán összeforrasztom, aztán betöröm..-válaszolok könnyedén.
-Kérlek, hagyd abba..-sipákolja a lány.
-Ne aggódj, nem sokára sokkot kapsz a fájdalomtól, és.. Várjunk. Nem fogsz meghalni. Nos, akkor sajnos el kell viselned még sokáig.-válaszolok.
-Miért hívtatok, srácok?-hallok meg egy ismerős hangot.
-Justin?!-nézek rá hitetlenül. A vámpírlány lihegve fekszik le a fűbe, mikor abbahagyom.
-Michey? Megőrültél? Mit keresel itt? Nincs bajod?-jön oda hozzám, és két kezét az arcomra téve néz engem.
-Nincs. Te mit keresel itt?-nézek rá. Meglátom, hogy egy csepp vér maradt a szája szélén.-Úristen.-kapom a szám elé a kezem.-De... Te vérfarkas voltál.. Nem lehetsz vámpír.. Vagy.. Most akkor mi vagy te?-érintem meg az arcát.
-Egy vérfarkas-vámpír hibrid.-válaszol Ben.-A legrosszabbik fajta.-mosolyodik el.-Na, de JB, még be sem mutattál minket.. Honnan ismeritek egymást? Barát vagy ellenség? Csak mert eléggé frusztrál ez a csaj. Azóta kitépném a gerincét, hogy megláttam.-morog.
-Michey az utolsó ember, akit bánthatnál.-mondja neki Juss.
-Köszönöm.-mosolygok hálásan rá.-Ne haragudj, ha zavarok. De... Mióta..?
-Nem, már épp menni akartam. Jössz velem? Mindent elmesélek.-lép közelebb hozzám.
-Okés.-bólintok.
-Srácok, oszolj!-néz körbe JB.
-És Sel?-kérdi Ben.
-Megigéztem, hazament.-válaszol lazán. Hogy mi? Akkor... Őket hallottam? Justin ivott belőle, és elküldte? Ez..
-Te nem is csaltál meg.-mondom hirtelen.
-Nem.-néz a szemembe.
-Nem csókolgattad Selenát. Gyógyítottad a nyáladdal, ahol megharaptad. De miért nem mondtad el?
-Nem akartam, hogy tudd, hogy mi vagyok. Ne haragudj. Mondanom kellett volna.-simítja meg a kezem, majd elindulunk ki a rengetegből. Néhány percig némán sétálunk egymás mellett. Olyan sok itt a növény. Érdekesen néznek ki. Már voltam egy párszor nyaralni szigeteken, de soha nem voltam még az erdőben. Szép. Nem arra megyünk, amerről jöttem, gondolom Justin még sétálni akar. Közben elgondolkodom az egészen. Ha elmondta volna, hogy mi történt, még mindig együtt lennénk. Talán. Ez nem olyan biztos. Mikor ránézek, látom, hogy a földet kémleli, és dúdol.
-Ez melyik dalod?-kérdezem tőle.
-Még csak egy dallam. Szöveget nem írtam hozzá.
-Értem. Justin?
-Igen?
-Mi van köztetek Selenával?
-Reméltem, hogy egyszer elmondhatom.-sóhajt.-A mi "járásunk" kamu. Reklámfogás. Egyáltalán nem szeretem.
-Akkor őt csak arra használod, hogy...
-Iszom belőle.-bólint.-De semmi személyes. Nem is tud róla. Megigézem.
-Hát, ez fura.-grimaszolok.-Mármint.. Ti vámpírok tényleg csak arra használtok egy lányt, hogy a személyes vérbankotok legyen?
-Nem erről van szó. A vércsere személyes dolog. Ezért van az, hogy a vámpírok a párjukból.. öhm..
-Értem. De..-utalok arra, hogy még nem fejezte be.
-De, mivel nekem nincs barátnőm, kénytelen vagyok ezt a módszert alkalmazni. És nem csak Selenából ittam. Sok mindenkiből. És gondolom most undorítónak, kegyetlennek, gonosznak találsz, meg gyűlölsz, de..
-Nem.-rázom meg a fejem.-Táplálkozol. Mint mindenki. Ennyiből az embereket is gyűlölhetné bárki.. Én sajnálom a csirkét, amit megeszek? Nem. És ha a fáról leszedem a gyümölcsöt? Nem. Ez az élet rendje. Senkinek nincs joga elvárni tőled, hogy ne élj, mert annak ilyen feltételei vannak. Amúgy meg. Te a jobbik fajta vagy. Iszol belőle, meggyógyítod, megigézed, ennyi. Azt sokkal kevésbé tolerálnám, ha kedvedre csapolnál le mindenkit, akit akarsz. Megoldod. Sőt.. A körülményekhez képes intelligensen. Ez jó.
-Akkor nem is haragszol?
-Miért kellene haragudnom?
-Nem is tudom. Ez így szerinted rendben van?-néz rám. Egy pillanatra megállunk egymással szemben. A nap már lassan megy lefelé, olyan este nyolc körül lehet.
-Jus.-fogom arcát két kezem közé.-Te már felnőttél. Tudod, mit csinálsz. Ésszerűen csinálod a dolgokat. Abszolút rendben van.-bólintok mosolyogva, és elengedem. Mélyen a szemebe néz.
-Köszönök mindent. Tényleg..-mondja őszintén, majd szorosan egymás mellett sétálunk hazafelé. Az út körülbelül fél óra lehet. Mindketten a gondolatainkba mélyedünk. Mikor a mi villánkhoz érünk, felé fordulok. Gyönyörű barna szeme fürkészve néz engem.
-Nem maradsz itt?-kérdezem reménykedve.
-Nem lehet most.-rázza meg a fejét halvány mosollyal az arcán.-Azt hiszem, Ryan ma szeretné, ha ma éjjel otthon lennék. Anyu azt mondta neki, hogy tartsa rajtam a szemét, szóval...
-Értem.-bólintok kissé elkeseredve.-Akkor.. Jó éjt.-erőltetek mosolyt az arcomra.
-Hé, fel a fejjel.-simogatja meg az arcom.-Ha tehetném, mindenképp maradnék. De mielőtt elmennék.. Valamit tudnom kell.-lép közelebb, és homlokát az enyémhez érinti.-Szeretsz még?
-Ha tudnád mennyire...-suttogom. Hitetlenül elmosolyodik. Gyengéden a falnak nyom, és megcsókol.
-Szép álmokat, Michey.-néz mélyen a szemembe, homlokon csókol, majd fél másodperc alatt eltűnik. Ajkamba harapok, és remegő kézzel nyitom ki az ajtót.
Yeeeaaah.! Itt a rész.<3 Remélem tetszik.! : D
Puszi,
Dóci
-Szia, csajszi.-öleli meg Av.-Justin éppen menni készült.
-Én igazán nem akarok zavarni..-mondom zavartan.
-Ha vársz egy kicsit, épp kérdezni akartam, hogy nem megyünk-e le a partra.-néz Michey felváltva Avrilre és rám.
-Én benne vagyok.-hangzik a válasz mellőlem.
-Felszedem Ryant, és ott találkozunk.-bólintok végül.
-Juj, de jó!-tapsikol Mich.-Akkor viszlát a parton, Biebs.-villantja rám tinilányos mosolyát mielőtt eltáncol a konyha felé.
-Megyek. Szia!-intek Avril felé. Totál feldobódva megyek a villa felé. Megéheztem. Be kell iktatnom ezt is a napirendbe. Sőt. Már megyek is. Harapok valamit.. Gyorsan küldök egy sms-t Selly-nek és elindulok.
***Eközben Michey-éknél***
-Na, mesélj, mi volt.-ül fel mellém Avril a konyhapultra.
-Beszélgettünk.-hámozom a grapefruitomat.
-Ajj, nemár.-forgatja a szemét.-Mit mondtál a kérdéseire?
-Te tudtad?-nézek rá.
-Naná, hogy tudtam. Na, de mondd már!
-Igent.
-Melyikre??
-Mindkettőre.
-Úristen.-ugrik le hirtelen a pultról.-És?
-Mit és??
-Mikor? Hol? Hogyan?
-Mittudomén.-vonok vállat. Nincs kedvem ilyen pitiáner dolgokkal foglalkozni. Itt volt. Beszélgettünk. Túl vagyunk rajta. Barátnője van. Nem tudom mit vár tőlem.-Most mérges vagyok.
-Miért?
-Ha nem tartod fel, csak úgy elment volna. Selena már biztos pityergett. Meg se várta, hogy felkeljek. Még fel sem öltözött, de már rohant is ahhoz a ribanchoz. Biztos már hisztizik. Mert ugye, az nem volt benn a tervben, hogy itt marad éjszakára. Azért küldték, hogy megkérdezze azt a két dolgot, aztán húzzon vissza. Be sem akart jönni. Felmászott az ablakba, és ott ácsorgott. Gondolta, majd beszól, aztán megy haza. Ha nem akarná azt a hülye klipet, el sem jött volna. Csak Ryan. Azt hiszed nem tudom? Ő küldte az sms-t, hogy ha összefutok Selenával, legyek kedves vele, mert JB hozta őt is. Nem hiszem el, hogy ezt megcsinálta! Ez eddig nem zavart.. Csak miután képes volt egész éjjel úgy tenni, mintha megváltozott volna, kicsit ideges vagyok.-fejezem be a mondandómat.
-Ezt egy kicsit nehéz volt követni.. De azt hiszem, értem. Ez a te szemszögedből nézve így van, de... Ha mindent tudnál, nem így látnád a dolgokat.
-Miért, mit kéne tudnom?-sandítok rá.
-Semmit. Nem jöttél még rá, és nem is hibáztatlak ezért. Egyszer majd megtudod, és akkor megértenéd miért... Történt ez így.
-Nem hinném, hogy ezt bármi megmagyarázná.-zárom le a beszélgetést, és elindulok ki a villából.
-Most hova mész?-jön utánam gyorsan.
-Megyek, elásom magam. Majd jövök.-vetem oda.
-Most komolyan.-fogja meg a karom.
-Nem kell félteni, csak körülnézek ebben a hülye trópusi erdőben.-mutatok a távolba. Avril egy ideje tudja, hogy mi vagyok, így azt is, hogy engem tényleg nem kell félteni.
-Rendben. De ígérd meg, hogy repülni fogsz. És hogy nem maradsz sokáig. Mit mondjak Justinnak?
-Az igazat.-mondom, azzal otthagyom. Pár lépés után körülnézek, és miután megállapítottam, hogy nincs senki a közelben, szárnyakat növesztek. Amint bejutok az erdőbe, leereszkedek. Valahonnan erős vérszagot érzek. Ezután akarok járni. Amatőrök ezek a varázslények. Nem tudják magukat leplezni. Pff. Hirtelen meghallok valamit. Minden erőmet a fülembe összpontosítom.
-Nem is fáj.-hallom a női hangot. Túl messze van ahhoz, hogy esetleg be tudjam azonosítani. Csak gondolom, hogy csaj.
-Mondtam, hogy nem fog.-válaszol egy másik. Ez srác lehet. Úristen! Nem akarom tudni, hogy mit csinálnak! A hideg kiráz az ilyen szado-mazo dolgoktól. Betegállatok.-Pszt. Van a közelben valaki.-mondja a fiú. Basszus. Meg fognak látni. Hirtelen érzek valamit mögöttem. Mikor hátrafordulok, nem látok senkit.
-Ajánlom, hogy ha nem akarsz megismerni a rossz oldalamról, ne szórakozz velem.-mondom komolyan. Kuncogást hallok.-Gyáva nyuszi.-vigyorogva szedek össze egy kis energiát a jobb kezembe, ami lila fényképében ragyog.-Nos, utoljára mondom: Gyere elő, vagy takarodj innen, különben megpörköllek.-elsuhan valami mellettem, a másik bozótba.
-Nem hinném, hogy félnem kéne tőled.-szólal meg valaki mögöttem. Megpördülök a tengelyem körül. Egy szőke hajú, szemtelenül jóképű, szürkés szemű fiúval találom szemben magam.
-Hogy hívnak.. vámpír?-kérdezem tőle.
-Ben. Szólíts Ben-nek.-mosolyog rám rosszfiúsan.-És neked mi a neved?
-Michell.-mondom bizalmatlanul.-Nem a te hangodat hallottam. Hányan vagytok?
-Egy tündérre? Elegen. Mit keresel itt egyedül?
-Megbántottak. Rossz kedvem van. Ilyenkor jobb, ha távol maradok mindenkitől.-ezt részben fenyegetésnek szánom. Másrészt meg, mint tény, elmondom.
-Érdekes, hogy vámpírok bandáznak a trópusokon. Mi van a napfénnyel?
-Nem ügy. Mindenki megtalálja a módját, hogy ne okozzon gondot.
-A boszorkányok, igaz? Ők azok, akik folyton összeszűrik veletek a levet.
-Ellenben a fajtáddal. Önzőek vagytok.
-Dehogy. Csak köpni tudnánk tőletek. Meg a vérfarkasoktól.-mondom nem kevés undorral a hangomban. Ben csak vigyorog továbbra is. Nem látszik rajta, hogy meghatná.-Hogy lehet valaki ilyen gusztustalan és arrogáns, mint ti?
-Hogy lehetsz olyan naiv és buta, hogy gusztustalannak és arrogánsnak nevezel egy vámpírt?
-Nem félek tőled. Egyikőtöktől sem.-nézek körbe, és próbálom meglátni a többi vérszívót.
-Gyertek elő, srácok!-mondja Ben, de a szemét nem veszi le rólam. A következő pillanatban mindenhonnan morgás hallatszik. Saccra 15-20-an lehetnek. Még mindig nem ijedtem meg. Lehet, hogy ők gyorsak, de ha akarom, egyszerre 10-et ölök meg. Nincs szükségem arra, hogy elkapjam őket. Hozzájuk sem kéne érnem. Észreveszem, hogy a szöszi még mindig engem figyel.
-Szép csürhe.-mosolygok cinikusan.-Ki az alfa?
-Őt itt nem látod.-lép közelebb.-De ha sokáig akadékoskodsz, lesz alkalmad.
-Ha azt hiszitek, hogy bármelyik rohadt pióca ihat belőlem, tévedtek.-sziszegem.
-Csss.-teszi az egyik ujját finoman az ajkamra.-Most úgysem mehetsz sehová.-néz mélyen a szemembe.-Nem kell félned. Csak maradj nyugton.
-Engem nem tudsz megigézni.-mosolygok rá.
-Tudhattam volna.-cöcög.-Ez probléma. Conor, menj, szólj neki. Majd ő eldönti mi lesz a sorsod.-fordul felém újra.
-Hadd én döntsem azt el, jó?-nézek rá.-Kezdesz kihozni a sodromból.
-Mit tudna egy ilyen kis cafka csinálni velünk?-vihog rám egy festett szőke csaj. Megindul felém, mire én az erőmet belé irányítom. A lány felsikolt, és a fejét fogva a térdre esik.
-Mit művelsz?-kérdezi kissé ijedten Ben.
-Betöröm a koponyáját a lehető legtöbb helyen, aztán összeforrasztom, aztán betöröm..-válaszolok könnyedén.
-Kérlek, hagyd abba..-sipákolja a lány.
-Ne aggódj, nem sokára sokkot kapsz a fájdalomtól, és.. Várjunk. Nem fogsz meghalni. Nos, akkor sajnos el kell viselned még sokáig.-válaszolok.
-Miért hívtatok, srácok?-hallok meg egy ismerős hangot.
-Justin?!-nézek rá hitetlenül. A vámpírlány lihegve fekszik le a fűbe, mikor abbahagyom.
-Michey? Megőrültél? Mit keresel itt? Nincs bajod?-jön oda hozzám, és két kezét az arcomra téve néz engem.
-Nincs. Te mit keresel itt?-nézek rá. Meglátom, hogy egy csepp vér maradt a szája szélén.-Úristen.-kapom a szám elé a kezem.-De... Te vérfarkas voltál.. Nem lehetsz vámpír.. Vagy.. Most akkor mi vagy te?-érintem meg az arcát.
-Egy vérfarkas-vámpír hibrid.-válaszol Ben.-A legrosszabbik fajta.-mosolyodik el.-Na, de JB, még be sem mutattál minket.. Honnan ismeritek egymást? Barát vagy ellenség? Csak mert eléggé frusztrál ez a csaj. Azóta kitépném a gerincét, hogy megláttam.-morog.
-Michey az utolsó ember, akit bánthatnál.-mondja neki Juss.
-Köszönöm.-mosolygok hálásan rá.-Ne haragudj, ha zavarok. De... Mióta..?
-Nem, már épp menni akartam. Jössz velem? Mindent elmesélek.-lép közelebb hozzám.
-Okés.-bólintok.
-Srácok, oszolj!-néz körbe JB.
-És Sel?-kérdi Ben.
-Megigéztem, hazament.-válaszol lazán. Hogy mi? Akkor... Őket hallottam? Justin ivott belőle, és elküldte? Ez..
-Te nem is csaltál meg.-mondom hirtelen.
-Nem.-néz a szemembe.
-Nem csókolgattad Selenát. Gyógyítottad a nyáladdal, ahol megharaptad. De miért nem mondtad el?
-Nem akartam, hogy tudd, hogy mi vagyok. Ne haragudj. Mondanom kellett volna.-simítja meg a kezem, majd elindulunk ki a rengetegből. Néhány percig némán sétálunk egymás mellett. Olyan sok itt a növény. Érdekesen néznek ki. Már voltam egy párszor nyaralni szigeteken, de soha nem voltam még az erdőben. Szép. Nem arra megyünk, amerről jöttem, gondolom Justin még sétálni akar. Közben elgondolkodom az egészen. Ha elmondta volna, hogy mi történt, még mindig együtt lennénk. Talán. Ez nem olyan biztos. Mikor ránézek, látom, hogy a földet kémleli, és dúdol.
-Ez melyik dalod?-kérdezem tőle.
-Még csak egy dallam. Szöveget nem írtam hozzá.
-Értem. Justin?
-Igen?
-Mi van köztetek Selenával?
-Reméltem, hogy egyszer elmondhatom.-sóhajt.-A mi "járásunk" kamu. Reklámfogás. Egyáltalán nem szeretem.
-Akkor őt csak arra használod, hogy...
-Iszom belőle.-bólint.-De semmi személyes. Nem is tud róla. Megigézem.
-Hát, ez fura.-grimaszolok.-Mármint.. Ti vámpírok tényleg csak arra használtok egy lányt, hogy a személyes vérbankotok legyen?
-Nem erről van szó. A vércsere személyes dolog. Ezért van az, hogy a vámpírok a párjukból.. öhm..
-Értem. De..-utalok arra, hogy még nem fejezte be.
-De, mivel nekem nincs barátnőm, kénytelen vagyok ezt a módszert alkalmazni. És nem csak Selenából ittam. Sok mindenkiből. És gondolom most undorítónak, kegyetlennek, gonosznak találsz, meg gyűlölsz, de..
-Nem.-rázom meg a fejem.-Táplálkozol. Mint mindenki. Ennyiből az embereket is gyűlölhetné bárki.. Én sajnálom a csirkét, amit megeszek? Nem. És ha a fáról leszedem a gyümölcsöt? Nem. Ez az élet rendje. Senkinek nincs joga elvárni tőled, hogy ne élj, mert annak ilyen feltételei vannak. Amúgy meg. Te a jobbik fajta vagy. Iszol belőle, meggyógyítod, megigézed, ennyi. Azt sokkal kevésbé tolerálnám, ha kedvedre csapolnál le mindenkit, akit akarsz. Megoldod. Sőt.. A körülményekhez képes intelligensen. Ez jó.
-Akkor nem is haragszol?
-Miért kellene haragudnom?
-Nem is tudom. Ez így szerinted rendben van?-néz rám. Egy pillanatra megállunk egymással szemben. A nap már lassan megy lefelé, olyan este nyolc körül lehet.
-Jus.-fogom arcát két kezem közé.-Te már felnőttél. Tudod, mit csinálsz. Ésszerűen csinálod a dolgokat. Abszolút rendben van.-bólintok mosolyogva, és elengedem. Mélyen a szemebe néz.
-Köszönök mindent. Tényleg..-mondja őszintén, majd szorosan egymás mellett sétálunk hazafelé. Az út körülbelül fél óra lehet. Mindketten a gondolatainkba mélyedünk. Mikor a mi villánkhoz érünk, felé fordulok. Gyönyörű barna szeme fürkészve néz engem.
-Nem maradsz itt?-kérdezem reménykedve.
-Nem lehet most.-rázza meg a fejét halvány mosollyal az arcán.-Azt hiszem, Ryan ma szeretné, ha ma éjjel otthon lennék. Anyu azt mondta neki, hogy tartsa rajtam a szemét, szóval...
-Értem.-bólintok kissé elkeseredve.-Akkor.. Jó éjt.-erőltetek mosolyt az arcomra.
-Hé, fel a fejjel.-simogatja meg az arcom.-Ha tehetném, mindenképp maradnék. De mielőtt elmennék.. Valamit tudnom kell.-lép közelebb, és homlokát az enyémhez érinti.-Szeretsz még?
-Ha tudnád mennyire...-suttogom. Hitetlenül elmosolyodik. Gyengéden a falnak nyom, és megcsókol.
-Szép álmokat, Michey.-néz mélyen a szemembe, homlokon csókol, majd fél másodperc alatt eltűnik. Ajkamba harapok, és remegő kézzel nyitom ki az ajtót.
Yeeeaaah.! Itt a rész.<3 Remélem tetszik.! : D
Puszi,
Dóci
