-Jó.-köpöm ki a fogkrémet.
-Most komolyan, Michey. Elmegy a gépünk, igyekezz már.-veszi ki a kezemből a fogkefét.
-Naa.-nyafogok.
-Nem!-jelenti ki határozottan.-Annyiszor mostál már fogat, hogy jó ha nem pattog le a fogzománcod.-forgatja a szemét.-Mi a baj?
-Semmi.-rángatom fel a cipőm... A rossz lábamra.
-Lökött. Ez így kacsalábas lesz.
-Tudom.-húzom le a pink Converse-t a lábamról, és felhúzom a másikra.
-Kicsit se vagy szétszórt.-teszi csípőre a kezét.
-Befejeznéd? Így is elég rossz passzban vagyok!
-Azt látom. Már 2x is átgondoltam, hogy menjünk-e, mert ezzel a fenséges karmával, amivel rendelkezel ma reggel, talán lezuhan a gép.-mondja egyre csak engem méregetve.
-Jól vagyok!-fakadok ki.-Menjünk.
-Fél cipővel?-mutat rá Av.
-Cseszd meg.-morgok és felrángatom a a másik cipőm.
-Nos. Mondanám, hogy jól nézel ki-néz rám a tükörből-ha nem tudnám, hogy nem kevesebb, mint 2 és fél órát vett igénybe az, hogy eljuss idáig.-néz az órájára.
-Csak menjünk, jó?-sziszegek. Egyáltalán nem aludtam jól. Egyre csak a hülye Boyfriend jár az eszemben és még mindig annyira hiányzik! 2 év után. Na, ki a pancser? Ne mondjatok semmit.. Közben lehajtott fejjel kifelé indulok Avrillel a balomon.
-Jaj, Devy. Annyira jó lett hajad új színe, jól állnak az új ruháid, szépen lebarnultál, tökéletesen áll a füstös smink. De aki rád néz, annak a kedve is elmegy az élettől.
-Egy: nem barnultam le. Sápadt vagyok.
-De jól áll!
-Kettő-folytatom meg sem hallva az utóbbit-Ez nem füstös smink. Ez fekete szemceruza és spirál. Ennyi. Három: Tudod jól, hogy csak két ember véleménye érdekel. A tiéd és Justiné.
-Hangosabban nem megy?-céloz arra, hogy bárki meghallhatja a Justin Bieber után való siránkozásom.
-Bocsi. Szóval ennyi.-ülök be közben a kocsiba.
-Fel a fejjel.-mosolyog.-Tényleg jól nézel ki. Ha ez segít..
-Hagyjuk.-ölelem meg. Útközben a reptér felé csak bámulok ki az ablakon. Akármi is vár rám a jövőben, készen állok. A repülőre felszállva az iPodomat hallgatom, majd elalszom.
***Bahama-szk.***
-Megjöttünk.-szállunk ki Av-vel a kocsiból.
-Showtime.-teszem fel a napszemüvegem vigyorogva. A villában gyorsan lepakolok.-Na, mit csináljunk először?
-Menjünk le a parta.-tanácsolja Avril.
-Támogatom az ötletet. Éljen a csajos napozós-pancsolós délután.-veszem elő a fekete-pink bikinim.
-Akkor let's go.-bólint elismerően, majd követi a példám. Pár perc múlva már a parton sétálunk.
-Verseny a fehér nacis csávóig?-nézek a víz felé.
-Az utolsó aaaaaa.. ööö.. Mindegy.-nevet fel és berohanunk a vízbe.
-Hideg.-ugrabugrálok.
-Juj, nekem is.-vigyorog majd egyszerre vihogunk fel. Nekünk is kell egy 'viselkedjünk 7 évesek módjára' délután. Vagy nem? Fél óra úszkálás után jön a jól megérdemelt napozás. Nincs is jobb, mint elterülni a parton és süttetni magunkat.
-Már most imádom ezt a napot.-mondom csukott szemmel.
-Csak várd ki a végét.-válaszol és hallom a hangján, hogy mosolyog.
-Mit akarsz ezzel?
-Semmit. Csak olyan jól hangzott.
-Ja.-hagyom rá.
-Mitch.-hallok meg egy ismerős hangot.
-Ryan?-kapom fel a fejem, és meglátom, ahogy mosolyog rám.
-De.. Hogyhogy?-nézek rá.
-Hát.. Így hozta a sors.-kacsint. Nyújtja a kezét én pedig megfogom, és hagyom, hogy felhúzzon.-Húú, nézzenek oda.-néz végig rajtam elismerően.
-Mi van?
-Még jobban nézel ki, mint mikor..
-Befogod.-jelentem ki hidegvérrel.
-Jó. Nem piszkállak. Nem jössz oda hozzánk?-mosolyog rám.
-Itt van?-kérdezem levonva a következtetést a többesszámból. Eleinte próbál úgy tenni, mintha nem értené, de hamar rájön, hogy mindkettőnk számára egyértelmű a kérdés.
-Igen, de...
-Jó volt látni, szia Ry.-adok neki két puszit, majd megölelem. Ezt a fiúnak címzem, aki bár nem látom hol, de figyel minket.-Mondd meg Avrilnek, hogy a villában leszek, ha méltóztat jönni majd.-mondom, és elindulok az ellenkező irányba, mint Ryan. Közben ezernyi gondolat kavarog a fejemben. Talán mégis mennem kéne? Hiszen csak egy fiú, nem? Vagy.. Egyáltalán mit mondjak neki ha összefutunk? Erre a kérdésre pedig máris megkaptam a választ.
-Ne csináld már!-a hang hallatára görcsbe rándul a gyomrom. És éppen abban a pillanatban eldöntöm, hogy nem fogok vele olyan lenni, mintha misem történt volna.
-Gratulálok.-tapsolok unottan hátra se nézve.-Mint mindig, most is megtaláltad az egyetlen embert a strandon lévő további 100 közül, aki pont nem szívesen társalog veled.
-Előbb utóbb úgyis láttál volna, ezt te is tudod.
-Csakhogy inkább utóbb terveztem.-sziszegem.
-Nem hiszem el, hogy 2 év után még mindig haragszol rám.
-Hát.. Pedig ideje szembesülni a tényekkel.-forgatom meg a szemem.-Vagy talán zavar, hogy valaki nem ájul be tőled? Mit vártál? Hogy a nyakadba ugrok? Hogy könyörgök majd, hogy kezdjük újra? Hogy majd annyira örülni fogok neked? Mit vársz tőlem, Justin?-fordulok meg, és belefúrom a tekintetem a csokoládébarna szemekbe.
-Hát. Nem azt vártam, hogy látni sem akarsz..
-Pedig így van.
-Látom. Csak nem tudom, hogy miért nem.-néz rám.
-Nos, újraértékeltem az ismerősök fontossági sorrendjének listáját.
-Óóó. Vágom.
-Sajnos nem vagy benne.-próbálok célozni arra, hogy nem tudom miért beszélgetünk.
-A top 300-ban se?
-Sajnos nem.
-Az szívás. Gondolom, ez azt jelenti, hogy...
-Pontosan.-mondom.
-Ne haragudj. Hülye ötlet volt.
-Micsoda?
-Megbeszéltem Avrillel. Ezt az egészet. Hogy itt találkozzunk. Hogy gyertek ide. Még a repjegyeket is megvettem nektek.
-Szóval veled sms-ezett folyton Av?-esik le.
-Igen.-néz rám.
-Miért?-kérdezem mindenféle kertelés nélkül.
-Mert látni akartalak. Tudni akartam, hogy jól vagy-e.
-Soha jobban.-mondom halkan. Látni akart! Ez most mit jelent? Szeret még?
-Sajnálom, hogy így kellett lennie. Igazad van. Nem értem, mit is képzeltem. Nézd a jó oldalát. Nyertél egy ingyen utazást a Bahamákra. Nem kell többet beszélnünk. Tényleg nem. Hagylak.
-Justin..
-Tudom. Ez tényleg nagy butaság volt. Azt hiszem, neked van igazad.-bólint. Legszívesebben sírva fakadnék, és azt mondanám: "Nem! Szeretlek, hát nem érted?" De nem megy. Attól félek, ha bármit mondanék, elcsuklana a hangom. De nem akarom, hogy sírni lásson. Pláne, hogy miatta sírnék. Úgyhogy inkább csak hallgatok, és nyelem vissza a könnyeimet. Justin óvatosan megsimítja az arcom, majd elindul vissza Ryan-ékhez. Én elfordulok, és Istennek hála, csak ezután törnek elő a könnyeim. Ez volt az utolsó esély. Elszúrtam. Szép volt, Michell. You did it again.. De nem! Hirtelen utánafutok.
-Justin!-kiáltom, mire megtorpan, és hátrafordul. Én lefékezek előtte.-Jó újra látni.-mondom őszintén. Arcán édes mosoly jelenik meg.
-Akkor jössz?-néz rám.
-Aha.-bólogatok gyorsan és elindulok Ryan és Avril felé. JB mellettem ballag. Egyikünk sem néz a másikra. Ő mereven előre bámul, én pedig a lábamat nézem, mintha csak valami érdekes lenne rajta. Néma csendben megyünk, csak a papucsom csattogása hallatszik. Nem igazán akarom tudatni vele, hogy még mindig érzek valamit, csaknem akarom, hogy gyávának nézzenek. A Nap már lefelé megy, gyönyörű aranyhíd képében tükröződik a vízen. Észreveszem, hogy ő is azt nézi. Romantikus pillanat lenne.. Életem szerelmével sétálni naplementekor a parton.. Akkor miért is érzem inkább kínosnak? Ja igen. Már nem járunk.
-Szép, nem?-szólal meg kizökkentve a gondolatmenetemből.
-Aha.-helyeslek. Ezután megint hallgatunk. 3 perc után én töröm meg a csendet.-Nemár!-fakadok ki.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Ne csináljuk ezt, jó? Tudom mit akarsz elérni! Hogy kettőnkön gondolkozzak. Utálom ezt a hülye kínos csendet. Beszéljünk valamiről, legalább tegyél úgy, mintha érdekelne mi van velem! Csak.. Mondj valamit, vagy megőrülök!
-Nos. Látom a hallgatásomból 20 másodperc alatt összeesküvés-elméletet gyártottál.. Gratulálok. Gyorsabban megy, mint mikor utoljára láttalak.
-10 perce meg sem szólalsz!
-De te már 20 másodperc után ideges lettél.
-Mi van, már gondolatolvasó is vagy?-kérdezem maró gúnnyal a hangomban.
-Vérfarkasként megérzem a körülöttem lévő feszültséget. Csak úgy izzik a levegő.-legyezi magát.
-Azt hiszed, vicces vagy??
-Időnként.-vonja meg a vállát.
-Na mi újság?-kérdezi Av, mikor odaérünk, majd összevigyorog Justinnal. Összevont szemöldökkel méregetem őket.
-Megzavarodok tőletek.-sziszegem. Erre hatalmas röhögésben törnek ki.
-Ne aggódj. Majd növeljük a napi gyógyszeradagjukat.-teszi a kezét a vállamra Ryan.
-Az lesz.-bólintok.
-Látom az ízlésed még a régi.-nyomkodja a telefonom Jus.-Green Day, Linkin Park, Sum 41, Fall Out Boy, Taylor Swift.. És semmi Justin Bieber. Nem csalódtam benned.
-Igyekszem.-mosolygok gúnyosan.
-Amúgy jó lett az új számod. Elég későn adtad ki.. Mikor is kezdted el írni? Úgy.. 2 és fél éve?
-Így láttam jónak.-vonom meg a vállam.-De az nem valami új. Van egy újabb.
-Lehet, hogy nem hallottam még.
-Nos, ami szerinted új, a Revenge Is Sweeter egy éve volt. A Leave Me Alone talán egy-két hónapja.
-Te aztán nem tétlenkedsz.-nevet. Humoránál van.
-Nem mindenkinek van ideje összekaparni egy új albumot. Az én rajongóim nem elégszenek meg pár 2-3 perces szeméttel. Ráérek. Jó munkához idő kell.-ha ő így, én is így.
-Srácok. Nem hanyagolhatnánk a munkát?-szól közbe Ryan.
-Igen..-helyesel Av.-Mármint.. Ébresztő, éppen vakáción vagyunk. Lazítsatok!
-Bocsi.-mondjuk egyszerre Justinnal.
-Nem jöttök át hozzánk?-veti fel Avril.
-Dehogynem.-vágja rá egyből JB.
-Oké.-mondja Ry. Egy emberként fordulnak felém.
-Felőlem.-vonok vállat tettetett közömbösséggel. Ryan és Justin nálunk? Úristen! Mi lesz ebből?
-Akkor szerintem mi hazamegyünk átöltözni, és mondjuk 7-kor nálatok?-néz az órájára Avril.
-Okés.-bólogatnak a fiúk. Ezután én és az én tündéri barátnőm hazamegyünk. Egy ideig vacillálok, hogy mit vegyek fel.. Végül egy farmer pink cicanadrág, farmer miniszoknya és pink felső mellett döntök. A körmeimet is pinkre festem. Most ilyen kedvem van. Mivel az én ablakom keletre néz, már nincs túl világos. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszek egy doboz gyufát. Ne kérdezzétek, a fürdőben találtam. Ránézek a franciaágy két oldalán lévő éjjeliszekrényekre. Két kis lila, illatos gyertyát pillantok meg. Előveszem a táskámból a füstölőmet (nyaralni mindig hozok magammal, szeretem az illatát). Odasétálok a komódhoz, leteszem és meggyújtva a pálcikát beleszúrom a pici "párnába" (tudjátok, amiben a száraz virág van..). Majd a két gyertyát is meggyújtom. Elfújom a gyufát, és beteszem a komód egyik fiókjába.
-Mi ez, valami tündér-rituálé?-hallok meg egy hangot az ablakból (?).
-Mit szeretnél?-nézek JB-re mosolyogva.
-Benéztem.-mosolyog vissza. Tárva-nyitva van az ablak, de csak áll a párkányon.
-Gyere csak.-intek befelé. Egy óvatos lépéssel lejön az ablakból, és megáll pont előttem.
-Sajnálom.-néz a szemembe.
-Justin, néha tényleg nem tudlak követni..-célzok arra, hogy nem tudom, miről beszél.
-Hát csak hogy.. Hogy így alakult kettőnk közt..
-Hagyjuk.-mondom őszintén.-Amúgy nem haragszom. Már nem.
-Örülök. Csak annyi, hogy örülök, hogy már nem vagy szomorú. Azután bármit megadtam volna, hogy újra nevetni lássalak.
-Ezt hogy érted? Nem is tal..
-Figyeltelek.-ismeri be. Furán nézek rá.-Vigyáztam rád.-javítja ki magát az arckifejezésem láttán. Ja, igen.-Végül is még mindig én vagyok a védőd, vagy nem?-szája óvatos mosolyra húzódik.
-Ööö.. Oké.-röhögök kínosan. Végignézte mennyit szenvedek miatta? No comment. Kicsit se égő..
-Ne aggódj, köztünk marad.
-Fura, itt egy lehetőség, hogy megint kigúnyolj, és elhalasztod?
-Michey, valami soha nem változik bennem veled kapcsolatban.-néz a szemebe, és közelebb lép.
-Micsoda?-kérdezem óvatosan.
-Sohasem bántanálak.-súgja a fülembe, majd újra belefúrja tekintetét az enyémbe.
Komikaat! *-*
Puszi: Dóci
-Justin!-kiáltom, mire megtorpan, és hátrafordul. Én lefékezek előtte.-Jó újra látni.-mondom őszintén. Arcán édes mosoly jelenik meg.
-Akkor jössz?-néz rám.
-Aha.-bólogatok gyorsan és elindulok Ryan és Avril felé. JB mellettem ballag. Egyikünk sem néz a másikra. Ő mereven előre bámul, én pedig a lábamat nézem, mintha csak valami érdekes lenne rajta. Néma csendben megyünk, csak a papucsom csattogása hallatszik. Nem igazán akarom tudatni vele, hogy még mindig érzek valamit, csaknem akarom, hogy gyávának nézzenek. A Nap már lefelé megy, gyönyörű aranyhíd képében tükröződik a vízen. Észreveszem, hogy ő is azt nézi. Romantikus pillanat lenne.. Életem szerelmével sétálni naplementekor a parton.. Akkor miért is érzem inkább kínosnak? Ja igen. Már nem járunk.
-Szép, nem?-szólal meg kizökkentve a gondolatmenetemből.
-Aha.-helyeslek. Ezután megint hallgatunk. 3 perc után én töröm meg a csendet.-Nemár!-fakadok ki.
-Mi a baj?-kérdezi.
-Ne csináljuk ezt, jó? Tudom mit akarsz elérni! Hogy kettőnkön gondolkozzak. Utálom ezt a hülye kínos csendet. Beszéljünk valamiről, legalább tegyél úgy, mintha érdekelne mi van velem! Csak.. Mondj valamit, vagy megőrülök!
-Nos. Látom a hallgatásomból 20 másodperc alatt összeesküvés-elméletet gyártottál.. Gratulálok. Gyorsabban megy, mint mikor utoljára láttalak.
-10 perce meg sem szólalsz!
-De te már 20 másodperc után ideges lettél.
-Mi van, már gondolatolvasó is vagy?-kérdezem maró gúnnyal a hangomban.
-Vérfarkasként megérzem a körülöttem lévő feszültséget. Csak úgy izzik a levegő.-legyezi magát.
-Azt hiszed, vicces vagy??
-Időnként.-vonja meg a vállát.
-Na mi újság?-kérdezi Av, mikor odaérünk, majd összevigyorog Justinnal. Összevont szemöldökkel méregetem őket.
-Megzavarodok tőletek.-sziszegem. Erre hatalmas röhögésben törnek ki.
-Ne aggódj. Majd növeljük a napi gyógyszeradagjukat.-teszi a kezét a vállamra Ryan.
-Az lesz.-bólintok.
-Látom az ízlésed még a régi.-nyomkodja a telefonom Jus.-Green Day, Linkin Park, Sum 41, Fall Out Boy, Taylor Swift.. És semmi Justin Bieber. Nem csalódtam benned.
-Igyekszem.-mosolygok gúnyosan.
-Amúgy jó lett az új számod. Elég későn adtad ki.. Mikor is kezdted el írni? Úgy.. 2 és fél éve?
-Így láttam jónak.-vonom meg a vállam.-De az nem valami új. Van egy újabb.
-Lehet, hogy nem hallottam még.
-Nos, ami szerinted új, a Revenge Is Sweeter egy éve volt. A Leave Me Alone talán egy-két hónapja.
-Te aztán nem tétlenkedsz.-nevet. Humoránál van.
-Nem mindenkinek van ideje összekaparni egy új albumot. Az én rajongóim nem elégszenek meg pár 2-3 perces szeméttel. Ráérek. Jó munkához idő kell.-ha ő így, én is így.
-Srácok. Nem hanyagolhatnánk a munkát?-szól közbe Ryan.
-Igen..-helyesel Av.-Mármint.. Ébresztő, éppen vakáción vagyunk. Lazítsatok!
-Bocsi.-mondjuk egyszerre Justinnal.
-Nem jöttök át hozzánk?-veti fel Avril.
-Dehogynem.-vágja rá egyből JB.
-Oké.-mondja Ry. Egy emberként fordulnak felém.
-Felőlem.-vonok vállat tettetett közömbösséggel. Ryan és Justin nálunk? Úristen! Mi lesz ebből?
-Akkor szerintem mi hazamegyünk átöltözni, és mondjuk 7-kor nálatok?-néz az órájára Avril.
-Okés.-bólogatnak a fiúk. Ezután én és az én tündéri barátnőm hazamegyünk. Egy ideig vacillálok, hogy mit vegyek fel.. Végül egy farmer pink cicanadrág, farmer miniszoknya és pink felső mellett döntök. A körmeimet is pinkre festem. Most ilyen kedvem van. Mivel az én ablakom keletre néz, már nincs túl világos. Hirtelen ötlettől vezérelve előveszek egy doboz gyufát. Ne kérdezzétek, a fürdőben találtam. Ránézek a franciaágy két oldalán lévő éjjeliszekrényekre. Két kis lila, illatos gyertyát pillantok meg. Előveszem a táskámból a füstölőmet (nyaralni mindig hozok magammal, szeretem az illatát). Odasétálok a komódhoz, leteszem és meggyújtva a pálcikát beleszúrom a pici "párnába" (tudjátok, amiben a száraz virág van..). Majd a két gyertyát is meggyújtom. Elfújom a gyufát, és beteszem a komód egyik fiókjába.
-Mi ez, valami tündér-rituálé?-hallok meg egy hangot az ablakból (?).
-Mit szeretnél?-nézek JB-re mosolyogva.
-Benéztem.-mosolyog vissza. Tárva-nyitva van az ablak, de csak áll a párkányon.
-Gyere csak.-intek befelé. Egy óvatos lépéssel lejön az ablakból, és megáll pont előttem.
-Sajnálom.-néz a szemembe.
-Justin, néha tényleg nem tudlak követni..-célzok arra, hogy nem tudom, miről beszél.
-Hát csak hogy.. Hogy így alakult kettőnk közt..
-Hagyjuk.-mondom őszintén.-Amúgy nem haragszom. Már nem.
-Örülök. Csak annyi, hogy örülök, hogy már nem vagy szomorú. Azután bármit megadtam volna, hogy újra nevetni lássalak.
-Ezt hogy érted? Nem is tal..
-Figyeltelek.-ismeri be. Furán nézek rá.-Vigyáztam rád.-javítja ki magát az arckifejezésem láttán. Ja, igen.-Végül is még mindig én vagyok a védőd, vagy nem?-szája óvatos mosolyra húzódik.
-Ööö.. Oké.-röhögök kínosan. Végignézte mennyit szenvedek miatta? No comment. Kicsit se égő..
-Ne aggódj, köztünk marad.
-Fura, itt egy lehetőség, hogy megint kigúnyolj, és elhalasztod?
-Michey, valami soha nem változik bennem veled kapcsolatban.-néz a szemebe, és közelebb lép.
-Micsoda?-kérdezem óvatosan.
-Sohasem bántanálak.-súgja a fülembe, majd újra belefúrja tekintetét az enyémbe.
Komikaat! *-*
Puszi: Dóci
Nice ;) Köwiit.<3
VálaszTörlésRussh.*-*