*//Köszönöm, hogy vagy nekem.!//*

*Justin Bieber Szemszöge.*
Franciaország felé repülünk. Hajnali három. Csak nézek ki a fejemből a repülőn. Michey mellettem ül, fejét a vállamra hajtja, és aranyosan alszik. Kezem a combján pihen (ha alszik akkor nem érdekli...). Akik elmennek mellettünk eléggé megbámulnak, de kit izgat? Kis idő múlva leszállunk.
-Devy.-simogatom meg.-Megérkeztünk.
-Máris?-ásít, majd rám mosolyog. Én csak nézek rá. Felemeli vállamról a fejét.-Bocsi, hogy így rádmásztam.-nevet.
-Áh, semmi.-nevetek. Elindulunk gyalog a szálloda felé.
-Ha elaludnék séta közben kapj el légyszi.-ásít megint.
-Oké.-bólintok mosolyogva.
-Jaj Juss olyan álmos vagyok, milyen messze van még?-kérdezi halkan, látom rajta, hogy mingyárt leragadnak a szemei.
-Hamarosan ott leszünk.-mosolygok rá amolyan "Ne félj Drágám."-vigyorral.

-Okés.-mosolyog halványan. És egy perc múlva már a liftben állunk, és megyük a szobánk felé. Mikor benyitunk, Michey rögtön ledobja a bőröndjét az egyik ágy mellé, és már le is dől.

-Jó éjt.-suttogom a fülébe, mire még elmosolyodik, és elnyomja az álom. Én is elfekszem az ágyon. Egy ideig még nézem ahogy alszik, aztán én is elalszom.

***

Reggel mikor kinyitom a szemem megpillantom Michey-t, ahogy az ágyon ül, és engem néz.

-Jó reggelt Juss.-mosolyog rám.

-Jó reggelt.-mosolygok vissza. Aztán egy kis változást fedezek fel rajta (azon kívül, hogy átöltözött).-Hol vannak a csíkjaid?-nézem most teljesen szőke haját.

-Kimostam őket.-von vállat.

-Nem is tudtam, hogy kimosható... Amikor a tengerben fürödtünk miért nem jött ki?

-Mert samponnal kell kimosni.-nevet.

-Áh, szóval vízálló. Ügyes...-bólogatok. Egy darabig csak nézzük egyet, aztán egy doboz esik le valahonnan Michey fejére.

-Au máár.-nyafog.

-Ez meg...?-nézek tág szemekkel.

-Tündérposta.-kuncog. Én is mosolyogni kezdek. Devy kibontja a dobozt, amiből egy papír repül ki, és beszélni kezd. 

-Michell Grady.-néz felém a papír (ez mondjuk viccesen hangzott...).

-Itt vagyok.-szól Michey, mire ez a valami megfordul.

-A kutya fáját, mindig eltévesztem...-morog.-Szóval, ez a szállítmány mélyen tisztelt Brittany Angelina Julia Tennyson-tól érkezett...

-Jaj, ne.-forgatja Michey a szemeit.

-Csak nézd meg.-csattan fel a levél (?)

-Jó, jó oké.-emeli fel mind két kezét védekezésképpen.

-Helyes.-"bólint", majd széttépődik.

-Öhm, ez durva volt.-mondom és a papírcafatokra bámulok.

-Én már megszoktam.-nevet fel Michey. Kivesz egy újságot a dobozból.-Ez lenne a "szállítmány"? Egy Popcorn?

-Ezek szerint.-vonok vállat.-Figyelj, én most átmegyek Scooter-hez, hogy megbeszéljek vele valamit, addig csak nyugodtan olvasgass.-kacsintok, mire bólint, majd kimegyek az ajtón.

-Hé Scooter.-megyek be a szobájába.

-Hé Justin.-nevet.

-Usher mikor jön?-kérdezem.

-Ma délelőtt... Mostanában... Miért?

-Nem tudom csak eszembe jutott, hogy jön nekem 5 dolcsival..

-Értem. Minek neked 5 dollár?

-Mert... Anyunak akarok venni egy új.... Cipőt.-hazudok.

-Aha, persze. Hányas lába van?

-Hát ööö..... öööööö....

-Kamuzol. Mit is akarsz igazából?-vigyorog.

-Hát tudod, decemberben karácsony, és akkor még turnézni fogunk Michey-vel, és venni akarok neki valamit.-vallom be.-Ezért gyűjtöm a zsebpénzt, de először beszedem az eddig kölcsönadott pénzt.

-Á, szóval Michey...-húzogatja a szemöldökét.

-Ne húzogasd, mert legyantázom.-sziszegek. Erre röhögőgörcsöt kap.

-Hogy tee....-nevetgél.

-Öhm, látom elvagy, szóval most megyek is.-mutatok az ajtó felé, majd kimegyek a szobából. Mikor a mi szobánk elé érek, sírás szűröd ki az ajtó mögül. valaki sír odabenn... Valaki, na jó, nyilván Michey, mivel csak ő van bent. Egy kicsit hallgatózok. Egyre jobban zokog. Bemegyek, és leülök mellé az ágyra. 10 perce még nevetett, most pedig arca eltorzul a fájdalomtól. Mikor rám néz mintha kissé megnyugodna... persze teljesen nem.

-J... J.. Juss.?-hüppög. Szemében könnyek csillognak. Biztos nem lát tőlük...

-Igen.-bólintok. Borzalmas így látni.-Mi történt?-nyúlok az újságért, de ő megrázza a fejét, hogy nem azzal van gond. Bal keze görcsösen szorongat egy darab összegyűrt papírt. Lassan megfogom, mire ellazul, és engedi, hogy elvegyem. Kihajtogatom, és olvasni kezdem. Kedves Michell! Sajog a szívem, hogy ilyen kellemetlen hírrel kell elrontanom a napod, már korán reggel. Láttuk Tündérfalván Ronnie Ginger-t tegnap. Igyekezett nem nagy mészárlást rendezni, így csak 1 áldozat volt. Viszont, mint nevelőanyád kötelességemnek érzem elmondani ezt a borzalmas hírt... Őszinte részvétem az öcséd miatt... Üdv.: Brittany Tennyson. Ez az utolsó mondat utal arra, hogy ki az az 1 áldozat... Szegény.

Ronnie Ginger... Egyre csak ez a név zengett a fejemben... Ő az a vérfarkas, aki Michey szüleit is megölte... És most az öccsét... Akkor már csak.......

Sikításra eszmélek.. Mikor ránézek, látom, hogy mintha valami hegyes dologgal vésne valaki Michey kezére, sebekből kirajzolódik egy mondat: "Most Te következel."

Vérzik. Nagyon.

-Te jó ég...-nyögök.

-A barátjuk volt.-szólal meg Michey.A semmibe bámul.-Megbíztak benne.

-Mármint a szüleid Ronnie-ban, igaz?-kérdezek rá, mert nem vagyok biztos benne, kiről is beszél.

-Igen.-bólint.-Ő apu unokatestvére.

-Aaaa.... Aaa.... Nagybátyád.?

-Igen.-sír.-Rengetegszer vigyázott rám meg az öcsémre ha anyuék mentek valahová. Szerettük őt. De átváltoztatták... V... V... Vérfarkas lett. A szemünk láttára ölte meg anyuékat.... Minket is akkor akart csak... Valami történt. Én csináltam. Egy... Egy varázslatot. Nem tudom, hogyan. De átok volt. Ahhoz varázsige kell. De nem tudom mi volt az... Csak... Csak úgy jött. Még mindig hallom, ahogy üvölti, hogy ezért még meg fogok halni... Azt hittem, csak mérgében mondta... De nem. Már látom. Tényleg meg akar ölni. Úgy félek, Juss.-hüppög.

-Megvédelek.-suttogom, majd védelmezőn átölelem, ő pedig szorosan hozzám bújik.

-Köszönöm.-szipog.-De mi van, ha álmomban öl meg?

-Attól, hogy te alszol, én még felébredhetek, és megakadályozhatom...

-De nem úgy, hogy mikor alszom idejön és megöl, hanem, szó szerint álmomban.

-Úgy mint... Freddy Krueger?-kérdezem értetlenül.

-Hát... Végül is.. Igen.-nevet halkan.

-Tud olyat?

-Aham... Mivel vérfarkas... Furcsa, igaz?

-Nem tudtam, hogy a vérfarkasok képesek belemenni az álmodba.... És hogy árthatnak neked így...

-Hát... Freddy-nek sikerül, hát nekik miért ne?-mosolyog halványan.

-De akkor lehet, hogy mostantól akármikor arra ébredek, hogy te...-itt megakadok. Nem akarom kimondani.

-Igen. De ígérem  igyekszem majd életben maradni.-most már tényleg mosolyog. Pár percig csak csendben ölelkezünk. Aztán benyit Usher. Nem a legjobbkor... Morcosan nézek rá, és a fejemmel az ajtó felé mutogatok, hogy húzzon el. Nem veszi a lapot.
-Helló skacok.-köszön vidáman.
-Szia Usher.-morgok. Michey felemeli a fejét, az arca már a régi. Nem vörös a szeme, nem könnyezik. Ugyanaz a széles mosoly ül rajta, mint a tegnapi koncerten. Nyom egy puszit az arcomra, majd Usher-hez siet.
-Szia Ush.!-vigyorog. Usher megöleli, pördül vele egyet, majd leteszi.
-Talán megzavartam valamit?-néz minket felváltva. Mielőtt valami csípős választ adhatnék, Michey megelőz.

-Nem, dehogyis-mosolyog. Hogy tud mindenkivel ilyen kedves lenni?! Valamit csevegnek, majd Usher vigyorogva kimegy a szobából.

-Pff.-fújok egyet mérgesen.

-Hogy tudsz mindenkivel ilyen bunkó lenni.?-csóválja a fejét halvány mosollyal az arcán.

-Mi?! Az előbb vigasztaltalak meg, ha nem tűnt volna fel.-sandítok rá.

-Jó, nyugi.-nevet.-Aranyos tőled, hogy segítesz.

-Ez csak természetes.-mosolygok rá. Felállok, kinyitom az ajtót.-Jössz reggelizni?

-Aham.-bólogat, majd kitáncol az ajtón. Megyek utána. Lemegyünk az aulába, ott van Avril, Usher, anyu, Scooter, David, Kenny, és a két Ryan.

-Helló srácok.-köszönünk egy nagyot.

-Sziasztok.-mindenki vigyorogva néz ránk. Ez új. Semmi "Nincs semmi probléma?" vagy "Ugye nem csináltatok semmi hülyeséget?" vagy "Megint készültök valamire?". Csak mosolyognak. Mintha két 3 napos kiscicát néznének.

-Megyünk akkor enni...-ez inkább kijelentés volt Scooter részéről, mint kérdés.

-Aha.-helyesel mindenki. Elindulnak az ebédlő felé. Michey elém áll. Rámosolygok.

-Na, mi van Törpilla?-simogatom meg a haját. Elmosolyodik. Aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül a nyakamba ugrik. Átölelem a derekát.

-Köszönöm, hogy vagy nekem, Juss.-súgja a fülembe. Ez egy pillanatig úgy hangzik, mintha járnánk, de tudom, hogy erre a hülye védőmanós dologra gondol, meg a barátságunkra. Ez egy részről jó érzéssel tölt el, mert örülök, hogy barátként néz rám, más részről pedig fáj, mert bármit megtennék, hogy végre több legyen köztünk.

-Jöttök akkor?-szól nekünk Ryan, mi pedig összemosolygunk, és egymás mellett elindulunk az ebédlő felé.

Hellósztok.! Naa, hogy tetszik az új blog-külső.? :PP És a rész.? Komikaat.! :DDD  Dócy# <33