*//Istenem, de szép a mosolyod.//*

*Justin Bieber Szemszöge.* 

-Öhm, Michell Devin Grady a nevem, de a barátaim inkább Michey-nek szólítanak.-eddig világos.
-Anyudat hívják Devin-nek?-kérdezem tőle. A lány mosolyogva bólogat, majd folytatja.
-Tőle kaptam a második nevem. Szeretek énekelni, bár nincs ollyan aztaa de gyönyörű hangom, de őszintén nem nagyon érdekel, mert senki nem hallja. Meg inkább ilyen hülyülős fajta vagyok, és ha barátokkal őrültködünk, akkor sem vagyok olyan szégyenlős fajta, és minden hülyeségben benn vagyok. Amúgy erről jut eszembe, rohadt meleg van...
-Jah szerintem is. És hol laksz?
-Ezt most így nem tudnám megmondani neked... Nemtom az utcát meg házszámot, csak egyszerűen megismerem a házat. Egyenlőre azt sem tudom, hogy megyek haza.
-Az jó.-nevet.-Am van msn-ed?
-Ahaam.
-Megadod?-kérdezem kicsit bizonytalanul. Elmosolyodik, elővesz egy papírt a zsebéből, a másikból egy tollat, felírja a címét, és odaadja nekem. Én egy gyors pillantást vetek a papírkára. Azta, állati szépen ír! Ehhez képest az én írásom hieroglifa... Ránézek.-Istenem, de szép a mosolyod!-csúszik ki a számon. Félve nézek rá. Ő csak kedvesen néz rám.
-Köszönööm szépen.
-Nincsenmit. -"Hé, Justin neked barátnőd van!", mondom magamnak. "Jah, és ez mikor érdekelt engem, ha egy új elképeztően dögös csajjal megismerkedtem.?",válaszolok makacsul. Na jó, én magammal beszélgetek. Térjünk vissza Michey-hez...
-.....Aztán most itt tartok.-okosan bólogatok, bár nem nagyon figyeltem, túlságosan lefoglalt, hogy magammal veszekedjek. Asszem elmesélte az életének egész történetét...
-És hallottál rólam azelőtt, hogy megismerkedtünk?-kérdezem hirtelen.
-Igen, bár csak a barátnőmtől.-válaszol Michey. Lassan mennem kell, mert Usher biztos nem tudja hol vagyok, nem beszélve Selenáról...
-Michey, mennem kell, sajnos van még jó sok dolgom, jó volt veled beszélgetni, szia!-mondom.
-Okés akkor majd még találkozunk am sziia!-mosolyog, majd intek és elindulok. Visszanézek, a telefonját babrálja. Talán a számát is el kellett volna kérnem...

*Michell Grady Szemszöge.*

Megnézem a telefonomon, hogy mennyi az idő. 13.42. Basszus. Mit csináljak? Talán be kéne költöznöm valami másik házba Justin szekrényéből...
 JB szomszédjában van egy ház, elhagyatott, nem lakik ott senki. Azt hallottam Chris-től, hogy a tulajdonos autóbalesetben halt meg. Talán helyre tudnám pofozni... Aztán még közel is leszek Justinhoz.

 Amit JB-nek mondtam, csak kamu volt, persze, hogy visszatalálok oda. Bemegyek a bokorba, átváltozok tündérré és elrepülök. Fentről szép a kilátás, és a tenger vize is szép kéken csillog. Azonkívül jó idő van. Egy perc alatt odaérek JB-ék házához. És ott a másik ház is. Elmosolyodok, csettintek egyet, a ház helyreállítva. Nem is rossz elsőre. Visszaváltozok, és besétálok a házba. Hálószobának azt választom ki, amelyik Justinéra néz, így szemmel tarthatom. Elégedetten sóhajtok, és lassan ledőlök a hatalmas fehér francia ágyra. Lehunyom a szemem, elfordulok az oldalamra, és már húzom is a lóbőrt. 
***
Hirtelen egy hatalmas erdőben találom magam. Sötét van. Hideg. Hátborzongató csönd. A egyik fa mögül egy sötét alak lép ki. Felém közeledik. Mozdulni akarok, de a testem nem engedelmeskedik. a hideg ráz, süvít a szél. A levegő párás. De hát hol vagyok? A sötét alak már egész közel van hozzám. Nyújtja a kezét, erős késztetést érzek magamban, hogy megfogjam. Végül megteszem. Segít felállni. A holdfény megvilágítja az arcát. Megismerem benn a mosolygó JB-t. Megkönnyebbülök. Juss nem szól, csak megfogja a kezem, int a fejével, hogy "Gyere!", és szaladni kezd. Úgy fut, mintha valami kergetne minket. Rohanunk. Nem látok sokat a sötétben. Hűvös van. Hirtelen valami kutyaszerű lényt látok magunk mögött. Ez egy vérfarkas. Túl gyorsan fut hozzánk képest, ijesztően zihál. Egyre többször görcsbe rándul a gyomrom. Ránézek Justinra. Még jobban megijedek látva a félelmet az arcán. Behunyom a szemem, szorítom Juss kezét, erőteljesen elrugaszkodok a talajtól. Érzem, kinőnek a szárnyaim, és felemelkedek. Justin kezét szorosan fogom. Félve ránézek, mire ő is rám néz hirtelen. Arcán magabiztos mosoly ül, úgy néz, mintha biztatna, hogy repüljek tovább. Mikor már azt hiszem, kint vagyunk a rengetegből, a szárnyaim elzsibbadnak, majd borzalmas fájdalom hasít a mellkasomba. Zuhanunk. Egyre csak le. Nincs visszaút. Lenézek a mélybe. A vérfarkas ott vár alattunk. Bosszúsan vicsorog. Hirtelen megállok a levegőben. Justin fogja a kezem, érzem, ha elengedném leesne. A vérfarkas karnyújtásnyira van Justin lábától. Szívem vadul kalapál. Nem engedem el a kezét. Aztán megtörténik amire nem számítottam. Justin megpuszilja a kezem, elengedni. Egyszerűen kicsúszik kézfejem az enyémből. Sajnálattal fel néz rám, miközben egyenesen a vérfarkas elé esik. A szörnyetek közeledik a torka felé. Nem tudok leszállni, hogy megmentsem...
***
Felriadok.
-Úristen.-lihegek.-Nyugalom Michey, csak egy rossz álom volt.-suttogom magam elé.


Mennem kell takarítani. Szóval ennyi lenne. Remélem tetszik! Sziiasztok!!!!   Dócy#