//Nahát, észhez tértél.?//*

*Avril Lavigne Szemszöge.*
Épp Usher-rel beszélgetek. Arról beszélünk, hogy Justin-nak és Michey-nek duetteznie kéne... Biztos óriási siker lenne. Ekkor hatalmas ajtócsapkodást hallunk. Mikor a hang felé nézek JB-t látom, ahogy idegesen lépked a szobájuk felé. Hol hagyta Michey-t? Rosszat sejtek...
-Utána menjek?-néz rám Usher.
-Ne, majd én.-mondom határozottan. Odalépkedek az ajtó elé.

-In the night I hear em talk the clodest Story ever told... Somewhere far along this road he lost his Soul... To a Woman so heartless... How colud you be so heartless?-hallom a halk, keserű hangot. Bekopogok.-Nem voltam világos?! Hagyjál már békén!-ordít fel Justin. Benézek a szobába. Az ágyán fekszik. Könnyes a szeme, és a plafont bámulja.

-JB.-mondom halkan. Felnéz.

-Ja, csak te vagy az?-néz rám, és felül az ágy szélére.

-Igen.-sóhajtok. Pattie elment vásárolni, szóval úgy látszik most nekem kell betöltenem az anya szerepét...

-Michey küldött falazni, igaz?-kérdezi flegmán.

-Nem.-csóválom a fejem.-Nem tudom mi történt, de Michey még nem jött meg.

-Zsír. Remélem nem is fog.-mondja.

-Mi a baj.?

-Sőt, remélem még időben találok egy csajt a klipembe, mert ő nem fog szerepelni benne.-gondolkozik hangosan, figyelmen kívül hagyva a kérdésem.

-De mondd már el mi a franc bajod van...-nézek rá türelmetlenül.

-Az, hogy az a...

-Ne mondj rá semmit. Szóval mit csinált?-vágok közbe, mert nincs kedvem azt hallgatni  hogy mindennek elmondja a barátnőmet.

-Azt hittem bejövök neki. De csak szédített. Most ahogy jöttem bementem egy benzinkútra, hogy nézzek valami újságot, és mi volt a címlapon? "Justin Bieber és Michell Grady csókolóztak!" Szuper, nem?-dühöng.

-Mit csináltatok?-hápogok.

-Ja.-bólint.-Smárolt velem, mert én vagyok "Justin Bieber". De annyira mindegy, az már régen volt, még nem ismertétek egymást. A lényeg, hogy most mindenki úgy gondolja, hogy mi járunk, a kis cafka meg örül magának, mert jó reklámot csinált. Végülis ez a lényeg, nem? Az meg hogy Justin komolyan gondolta volna ezt az egészet, és most teljesen kivan, senkit nem érdekel...-von vállat gúnyosan.

-Te nem vagy normális.-jegyzem meg.

-Én??? Na most tőled is megkérdezem: Miért? Hol rontottam el?

-Ott, mikor megszülettél.-mondom kimérten.

-Oké. Most próbálom felfogni, hogy megint miért ÉN vagyok a hülyegyerek....

-Azért mert nem látod a fától az erdőt, te marha.

-Hogy mit?-kérdez vissza.

-Mindig a hülye fejed után mész.-most mi van? Én megmondom úgy ahogy van.

-Pff. Most már mindent értek.-mondja cinikusan.

-Épp ez az! Hogy semmit nem értesz!

-Hát magyarázd el!

-Na. Végre én is beszélhetek. Szóval, azt mondod, hogy Michey azért flörtölt veled meg minden, mert te vagy Justin Bieber.

-Egyszerűen tudtam... Minden lány csak a hülye szupersztárt látja bennem...-kezdene megint belepofázni a mondanivalómba, de befogom a száját.

-Egyrészt: Te nem vagy szupersztár. Az én vagyok. Te csak egy felkapott kis énekes vagy akit a "cukisága" miatt szeretnek, nem a tehetsége miatt. De ebbe most ne menjünk bele.-talán ezt nem gondoltam komolyan, de ki kellett mondanom, mert idegesített az egoja.-Most elmondok neked valamit. Michey a lelkemre kötötte hogy ne beszéljek neked erről de most muszáj : TE nem voltál ott, mikor Michey még a karrierje legeslegelején állt. ÉN voltam ott. Állandóan rólad beszélt. Minden este sírt, mert ott hagyott téged, az ő "szánalmas kis álma" miatt. Amikor elmentünk pihenni Hawaiira, minden nap végighallgattam a "Miért nem Atlantába mentünk?" szövegét. Amikor azt mondtam, hogy van egy jó hírem, rögtön azt kérdezte "Beszéltél Juss-szal?". Amikor Chris-hez mentünk, az volt az első gondolata, hogy lehet, hogy te is ott leszel. Minden délután a telefonját nézegette, mert azt várta, hogy majd felhívod. És amikor face-en küldted neki azt az üzenetet... Akkor aztán teljesen odavolt... Amikor a repülőn ültünk, állandóan azt kérdezgette, mikor érünk már oda... Mikor leszálltunk, és megláttunk téged, úgy nézett ki mint valami idióta Belieber, aki ezerrel bömböl a koncerteden, mert úgy imád. Azelőtt még nem láttam olyan boldognak. És mindezek után ne merd nekem azt állítani, hogy ő csak a hírnévért szeretett téged.-fejezem be. Justin döbbenten néz rám.-De ahogy téged ismertelek, a világon mindent a fejéhez vágtál, és elrobogtál... Így ha eddig szeretett is, most már erősen kétlem.

-Öhm, ne haragudj Avril, de szerintem te csak kitaláltad az egészet, hogy megbocsájtsak neki, de mindegy...-mondja ridegen. Ez azt hiszi hazudok!

-Húú, baszd meg, ezt most komolyan mondom, két pofon kéne neked, és helyrebillenne az agyad.-sziszegem.-Hogy szülhetett Pattie ilyen hülye gyereket.?

-Figyelj, erre én még alszom egyet, és majd eldöntöm, hogy tudok-e hinni neked. De addig is üzenem Michey-nek, hogy...

-Nem érdekel mit üzensz, majd talán te megmondod neki. Ha egyáltalán hajlandó látni téged. Mert én a helyében biztos, hogy elküldenélek a...-itt egy kicsit megállok, és veszek egy nagy levegőt. Nyugi, ne legyél ideges.!-Oda ahova gondolom.-fejezem be végül.

-De Ryan is azt mondta kinn, mikor találkoztunk, hogy nem százas a csaj...

-Jó, akkor remélem te is magányosan töltöd a hátralévő éveid (habár így nem jósolok neked többet 10 évnél), ahogy az agyatlan barátod.-vágom a fejéhez.

-Ne beszélj így a legjobb haveromról....

-Bárkiről beszélek így aki hülyének nevezi a barátnőmet!-csattanok fel.-De tudod mit, nem is kell a társaságod Michey-nek. Ne is szólj hozzá. Nálad jobbat érdemel.-mondom, sarkon fordulok, kimegyek, és bevágom magam után az ajtót.

-Nem láttátok Michey-t?-lépek oda Usher-ékhez.

-Nem. Még mindig nem jött meg.

-Mennyi az idő?

-22.48.-néz rá Usher az órájára.

-De hát nem Justinnal ment sétálni?-kérdi Pattie.

-De, csak éppen Justin már egy órája megjött.-mondom idegesen.

-Megint csinált valamit, igaz?-kérdez rá Pattie.

-Kérlek beszélj vele, rám nem hallgat.-döntöm oldalra a fejem.

-Rendben.-bólint, és elindul Justin szobája felé.

-Mire jutottál a kölyökkel?-néz rám Usher.

-Arra, hogy majdnem felképeltem idegességemben, így inkább otthagytam.-morgok.

-Azt biztos, hogy nem könnyű eset a srác.

-Ja, Pattie tudhat valamit, hogy mindig képes hatni rá.-gondolkozok.

-Kezdek aggódni Michey miatt. Hol lehet már?

-Justint kérdezd.-mondom hűvösen. 5 perc múlva Pattie jön felénk a mosolygó JB-vel az oldalán. Hihetetlen!

-Sziasztok. Avril, sajnálom amit mondtam, és ezt az egészet... Ne haragudj rám.-néz rám sajnálkozó mosollyal.

-Jó, nem haragszom.-sóhajtok fel.-És én is elnézést kérek akkor...

-Nem érdekes. Michey?-tekint körbe.

-Nahát, észhez tértél?-mosolyodok el. De a mosoly hamar ráfagy az arcomra.-Juss, Michey nem jött vissza...-mondom halkan.

-Nem.-nyögi, majd elkezd futni a kijárat felé.-Megyek, megkeresem!-kiabál még vissza, majd eltűnik. Már megint éjszaka kószálnak...

Heey hooooo.! :DDD Itt az új rész. Megjegyzem ez az első, amit Avril szemszögében írtam...:DD Remélem jó lett.:)) Komizzatoook.! :PP  Dócy#