*napokkal később*
*** Michell Grady Szemszöge ***
-Szia Juss.-vigyorgok Justinra, mikor kinyitom a szemem. Reggel van, most ébredtem fel. Ő az ágyon ül törökülésben, és mosolyogva néz engem.
-Cuki a pizsid.-dönti oldalra a fejét. Felülök és végignézek a Mickey egeres laza topból és hozzáillő sortból álló "szerelésemen".
-Cinizmus?-nézek rá.
-Nem. Tényleg aranyos.
-Hát, köszi. Mit keresel itt?
-Jöttem.-vonja meg a vállát. Jelentőségteljesen nézek rá.-Ismered azt a számot, hogy "Yeah I just met you, and it's just crazy..
-But here's my number, so call me maybe.-fejezem be.-Szeretem nagyon. Miért?
-But here's my number, so call me maybe.-fejezem be.-Szeretem nagyon. Miért?
-Carly ((aki esetleg nem tudná Carly Rae Jepsen énekli ezt)) egy nagyon jó barátom. Kanadai, és otthon nagy siker lett a száma, és azt szeretném, ha az egész világon az lenne. Összebeszéltem pár haverral, hogy csinálhatnánk egy videót, ami népszerűsíti. Te benne vagy?
-Naná!-vágom rá.-Na és kik a "haverok"?
-Ashley (Tisdale), Kim, Carlos, Selena, Alfredo, Logan, Moises, Kendall, Martin, Sammy és még egy páran.
-Ilyen sokan leszünk?
-Természetesen nem. A nagy részüktől kértem videorészletet, amit majd belevágunk. Kis csapatokban csinálunk felvételeket, és a legjobbakat összevágjuk, érted?
-Aha.-bólintok.-Jól hangzik.
-Te Carlossal, Alfredoval, Kimmel, Sellel, Ashleyvel és velem leszel, oké?
-Aham.-vigyorgok. Már azt sem bánom, ha Selena is ott lesz. Amióta tudom, hogy Justin nem csalt meg vele, már nem utálom. Sőt, nagyon aranyos lány. Bánt, hogy eddig nem akartam jobban megismerni.-És mikor?
-Első felvétel ma 2-kor. Addig beszélhetnénk másról. Mondjuk a közös fellépésünkről.-jön közelebb, elővesz a zsebéből egy kis jegyzettömböt és felém nyújtja. Dalcímek vannak rajta. Az összes szám tőlünk, ami napvilágot látott. Végignézek rajta, majd a lapokat felhajtogatva, megnézem mennyi van.
-Beszéljük meg, hogy mit éneklünk majd?-kérdezem fölöslegesen. Persze, hogy erről van szó. Biebs csak némán bólint.-Oké. Akkor én fogok egy piros tollat, te egy kéket, és csillagot teszünk a mellé, amit mi gondolunk. Aztán megnézzük, és ahol két csillag van, az lesz.
-Rendben. Kezded te, vagy inkább én?
-Még szeretnék befejezni egy számot, addig csillagozz nyugodtan.-mosolygok rá, és felé nyújtom. Előveszem a párna alatt lévő kis daloskönyvem, és elmerülök a rímekben. Miután leírtam az utolsó három sort, Jusra nézek. Mosolyogva figyel engem. Kérdőn nézek rá.
-Sikerült?-bök a könyvemre.
-Aha.-bólogatok.
-Énekelsz belőle?-néz rám csillogó szemekkel. Előveszem a gitárom, és játszani kezdek.
-Mother, mother ( anya, anya)
Can you hear me? (hallasz?)
I'm just calling, to say hello (csak felhívlak, hogy köszönjek)
How's the weather? (milyen az idő?)
How's my father? (hogy van apa?)
Am I lonley, heavens, no (magányos vagyok, te jó ég, ne)
Mother, mother (anya, anya)
Are you listening? (figyelsz?)
Just a phone call, to easy your mind (csak egy telefonhívás, ami könnyít a lelkeden)
Life is perfect (az élet tökéletes)
Never better (sose volt jobb)
Distance makeing the heart grow blind (a távolság megvakítja a szívet)
When you sent me off to see the world (mikor elküldtél világot látni)
Were you scared that I might get hurt (megijdetél, hogy valaki árthat nekem)
Would I try a little tobacco (Lehet, hogy kipróbálom a dohányzást?)
Would I keep on hiking up my skirt (Megtartom vajon a szoknyám?)
I'm hungry (éhes vagyok)
I'm dirty (piszkos vagyok)
I'm losing my mind (elveszítem a fejem)
Everything's fine (minden csodás)
I'm freezing (fázom)
I'm starving (éhezem)
I'm bleeding to death (elvérzek)
Everything's fine (minden csodás)
I miss you (hiányzol)
I love you (szeretlek.)-fejezem be végül. Justin halkan nevetgél mellettem.
-Jó szöveg.-mondja elismerően.
-Kösz.-vonok vállat.-És te kész vagy?
-Ja.-nyújtja felém a kis jegyzettömböt. Mosolyogva elveszem, és figyelmen kívül hagyva azt, hogy ő mit jelölt, csillagozni kezdek. Rövidesen elkészülök ezzel is. Juss elhelyezkedik mögöttem, és a vállam fölött fürkészi a listát. Boldogan konstatálom, hogy gyakorlatilag ugyanazokat a számokat választottuk. Kezét (szerinte) észrevétlenül az oldalamra teszi.
-Hideg a kezed.-nézek hátra.
-Nincs vérkeringésem.-mondja egyszerűen. Szinte hisztérikusan elnevetem magam. Ez.. Eléggé.. Groteszk.
-Röhögj ki. Csak nyugodtan. Ne fogd vissza magad.-forgatja a szemét.
-Ne haragudj, de... Ez még durvább, mint mikor kijelentetted, hogy khm.. "Manó vagyok."-utánozom a hangját, és hirtelen eldőlök a röhögéstől. Erre már az ő válla is rázkódni kezd. Hát igen. Ezek vagyunk mi. Az egyetlen mód, amivel kibírhatjuk: nevetünk az igazságtalanul elcseszett életünkön. Ennél már tényleg nincs lejjebb, azt hiszem. Ő is elterül mellettem az ágyban. Mikor ránézek szemben találom magam véreres barna szemeivel.
-Te jó ég! Bocsáss meg.-ül fel azonnal, és elnéz az ablak felé.
-Ne, Jus. Látni akarom.-ülök fel én is, és gyengéden magam felé fordítom a fejét. A szeme fehérje most halványpiros színű, körülötte pici lila erek futkosnak. A szemfoga nem sokkal hosszabb. Mármint nem úgy néz ki, mint a béna vámpírfilmekben, amikor kilóg a szájából. Inkább csak a formája változott, mintha valamivel hegyesre reszelték volna. Még soha sem láttam ezelőtt ennél gyönyörűbbet, vagy ijesztőbbet. Gondterhelten néz rám.
-Azt hiszem, mennem kell. Ha nem akarlak bántani. Akkor most inkább távol maradnék.
-Megőrültél? Fényes nappal van.-húzom le gyorsan a redőnyöket.-Tudod, mennyi paparazzo mászkál odakinn?-mutatok az ablakra.-Megláthatnak. Lefényképezhetnek. Amúgy meg.. Hogyhogy nem égsz el a napon?
-Megvannak a módszereim. Muszáj itt hagynom téged. -simítja meg az arcom.
-Nem.-rázom meg a fejem.
-Nem akarlak bántani.-suttogja.-Éhes vagyok. Elveszíthetem a fejem.-fúrja bele a tekintetét az enyémbe.
-Akkor.. Miért nem iszol.. belőlem?-kérdezem kissé zavartan. Kérdőn néz rám.
-Na nem.-szögezi le.-Barátok vagyunk. Igaz barát nem iszik a barátjából.-Összeszorul a mellkasom. Azt mondja, csak barátok vagyunk?
-Akkor tegnap miért csókoltál meg?-kérdezem halkan. Ajkába harap.
-Nem lehet... Ezzel kiszolgáltatott leszel számomra. Egy vámpír csak akkor tud megigézni egy tündért, ha ivott a véréből. Ha most iszom belőled, utána azt csinálok veled, amit akarok.
-Bízom benned.-válaszolok magabiztosan.-Az a csók nem volt hiábavaló.-A lehető legközelebb megyek hozzá, és hagyom, hogy kezeit körém fonja. Mélyen a szemébe nézek, majd lassan hátradöntöm a fejem, szabaddá téve így a nyakam. Justin finoman ledönt az ágyra, és még mindig szorosan hozzám simul. A hajamat gyengéden eltűri a másik oldalra. Ahogy behunyom szemem, megérzem forró leheletét. Finom csókokkal hinti be a nyakam. Pillanatok múlva megérzem fogait a bőrömön. Csak egy pillanatig fáj. Utána nagyon jó érzés. Mintha.. mintha kapnék valamit. Mintha babusgatna. Elönt e boldogság, és a megkönnyebbülés. Már semmi nem létezik. Csak mi ketten. Más nem számít.
Na, milyen lett? Várom a kommenteket.! : )
Puszi: Dóci
-Ashley (Tisdale), Kim, Carlos, Selena, Alfredo, Logan, Moises, Kendall, Martin, Sammy és még egy páran.
-Ilyen sokan leszünk?
-Természetesen nem. A nagy részüktől kértem videorészletet, amit majd belevágunk. Kis csapatokban csinálunk felvételeket, és a legjobbakat összevágjuk, érted?
-Aha.-bólintok.-Jól hangzik.
-Te Carlossal, Alfredoval, Kimmel, Sellel, Ashleyvel és velem leszel, oké?
-Aham.-vigyorgok. Már azt sem bánom, ha Selena is ott lesz. Amióta tudom, hogy Justin nem csalt meg vele, már nem utálom. Sőt, nagyon aranyos lány. Bánt, hogy eddig nem akartam jobban megismerni.-És mikor?
-Első felvétel ma 2-kor. Addig beszélhetnénk másról. Mondjuk a közös fellépésünkről.-jön közelebb, elővesz a zsebéből egy kis jegyzettömböt és felém nyújtja. Dalcímek vannak rajta. Az összes szám tőlünk, ami napvilágot látott. Végignézek rajta, majd a lapokat felhajtogatva, megnézem mennyi van.
-Beszéljük meg, hogy mit éneklünk majd?-kérdezem fölöslegesen. Persze, hogy erről van szó. Biebs csak némán bólint.-Oké. Akkor én fogok egy piros tollat, te egy kéket, és csillagot teszünk a mellé, amit mi gondolunk. Aztán megnézzük, és ahol két csillag van, az lesz.
-Rendben. Kezded te, vagy inkább én?
-Még szeretnék befejezni egy számot, addig csillagozz nyugodtan.-mosolygok rá, és felé nyújtom. Előveszem a párna alatt lévő kis daloskönyvem, és elmerülök a rímekben. Miután leírtam az utolsó három sort, Jusra nézek. Mosolyogva figyel engem. Kérdőn nézek rá.
-Sikerült?-bök a könyvemre.
-Aha.-bólogatok.
-Énekelsz belőle?-néz rám csillogó szemekkel. Előveszem a gitárom, és játszani kezdek.
-Mother, mother ( anya, anya)
Can you hear me? (hallasz?)
I'm just calling, to say hello (csak felhívlak, hogy köszönjek)
How's the weather? (milyen az idő?)
How's my father? (hogy van apa?)
Am I lonley, heavens, no (magányos vagyok, te jó ég, ne)
Mother, mother (anya, anya)
Are you listening? (figyelsz?)
Just a phone call, to easy your mind (csak egy telefonhívás, ami könnyít a lelkeden)
Life is perfect (az élet tökéletes)
Never better (sose volt jobb)
Distance makeing the heart grow blind (a távolság megvakítja a szívet)
When you sent me off to see the world (mikor elküldtél világot látni)
Were you scared that I might get hurt (megijdetél, hogy valaki árthat nekem)
Would I try a little tobacco (Lehet, hogy kipróbálom a dohányzást?)
Would I keep on hiking up my skirt (Megtartom vajon a szoknyám?)
I'm hungry (éhes vagyok)
I'm dirty (piszkos vagyok)
I'm losing my mind (elveszítem a fejem)
Everything's fine (minden csodás)
I'm freezing (fázom)
I'm starving (éhezem)
I'm bleeding to death (elvérzek)
Everything's fine (minden csodás)
I miss you (hiányzol)
I love you (szeretlek.)-fejezem be végül. Justin halkan nevetgél mellettem.
-Jó szöveg.-mondja elismerően.
-Kösz.-vonok vállat.-És te kész vagy?
-Ja.-nyújtja felém a kis jegyzettömböt. Mosolyogva elveszem, és figyelmen kívül hagyva azt, hogy ő mit jelölt, csillagozni kezdek. Rövidesen elkészülök ezzel is. Juss elhelyezkedik mögöttem, és a vállam fölött fürkészi a listát. Boldogan konstatálom, hogy gyakorlatilag ugyanazokat a számokat választottuk. Kezét (szerinte) észrevétlenül az oldalamra teszi.
-Hideg a kezed.-nézek hátra.
-Nincs vérkeringésem.-mondja egyszerűen. Szinte hisztérikusan elnevetem magam. Ez.. Eléggé.. Groteszk.
-Röhögj ki. Csak nyugodtan. Ne fogd vissza magad.-forgatja a szemét.
-Ne haragudj, de... Ez még durvább, mint mikor kijelentetted, hogy khm.. "Manó vagyok."-utánozom a hangját, és hirtelen eldőlök a röhögéstől. Erre már az ő válla is rázkódni kezd. Hát igen. Ezek vagyunk mi. Az egyetlen mód, amivel kibírhatjuk: nevetünk az igazságtalanul elcseszett életünkön. Ennél már tényleg nincs lejjebb, azt hiszem. Ő is elterül mellettem az ágyban. Mikor ránézek szemben találom magam véreres barna szemeivel.
-Te jó ég! Bocsáss meg.-ül fel azonnal, és elnéz az ablak felé.
-Ne, Jus. Látni akarom.-ülök fel én is, és gyengéden magam felé fordítom a fejét. A szeme fehérje most halványpiros színű, körülötte pici lila erek futkosnak. A szemfoga nem sokkal hosszabb. Mármint nem úgy néz ki, mint a béna vámpírfilmekben, amikor kilóg a szájából. Inkább csak a formája változott, mintha valamivel hegyesre reszelték volna. Még soha sem láttam ezelőtt ennél gyönyörűbbet, vagy ijesztőbbet. Gondterhelten néz rám.
-Azt hiszem, mennem kell. Ha nem akarlak bántani. Akkor most inkább távol maradnék.
-Megőrültél? Fényes nappal van.-húzom le gyorsan a redőnyöket.-Tudod, mennyi paparazzo mászkál odakinn?-mutatok az ablakra.-Megláthatnak. Lefényképezhetnek. Amúgy meg.. Hogyhogy nem égsz el a napon?
-Megvannak a módszereim. Muszáj itt hagynom téged. -simítja meg az arcom.
-Nem.-rázom meg a fejem.
-Nem akarlak bántani.-suttogja.-Éhes vagyok. Elveszíthetem a fejem.-fúrja bele a tekintetét az enyémbe.
-Akkor.. Miért nem iszol.. belőlem?-kérdezem kissé zavartan. Kérdőn néz rám.
-Na nem.-szögezi le.-Barátok vagyunk. Igaz barát nem iszik a barátjából.-Összeszorul a mellkasom. Azt mondja, csak barátok vagyunk?
-Akkor tegnap miért csókoltál meg?-kérdezem halkan. Ajkába harap.
-Nem lehet... Ezzel kiszolgáltatott leszel számomra. Egy vámpír csak akkor tud megigézni egy tündért, ha ivott a véréből. Ha most iszom belőled, utána azt csinálok veled, amit akarok.
-Bízom benned.-válaszolok magabiztosan.-Az a csók nem volt hiábavaló.-A lehető legközelebb megyek hozzá, és hagyom, hogy kezeit körém fonja. Mélyen a szemébe nézek, majd lassan hátradöntöm a fejem, szabaddá téve így a nyakam. Justin finoman ledönt az ágyra, és még mindig szorosan hozzám simul. A hajamat gyengéden eltűri a másik oldalra. Ahogy behunyom szemem, megérzem forró leheletét. Finom csókokkal hinti be a nyakam. Pillanatok múlva megérzem fogait a bőrömön. Csak egy pillanatig fáj. Utána nagyon jó érzés. Mintha.. mintha kapnék valamit. Mintha babusgatna. Elönt e boldogság, és a megkönnyebbülés. Már semmi nem létezik. Csak mi ketten. Más nem számít.
Na, milyen lett? Várom a kommenteket.! : )
Puszi: Dóci
ahw.:$ engem is megharaphat.:D <3 kövit.!:)
VálaszTörlésMira.
imádom.*-* köviit.<3
VálaszTörlés