*//Hazudtál.//*

*Justin Bieber Szemszöge.*
-Nem. Mi csak barátok vagyunk.-mondja Michey. Megöleli Avril-t, és mintha sírna... Összeszorul a gyomrom. Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem rólam beszél... Legszívesebben odarohannék, átölelném, és azt mondanám: "De igen, én szeretlek.!" De gyáva vagyok. Ez az igazság. Lábam remeg, ahogy elindulok feléjük. Ráadásul azt sem tudom mit mondjak... Mármint... Nem akarom rögtön megkérdezni, hogy "Michey, leszel a barátnőm?"... Az kicsit fura lenne. Főleg így, hogy Avril is ott van. Én úgy akarom, hogy kettesben legyünk. De uramisten, mit mondjak neki?! Elengedik egymást. Én meg lassan odaérek hozzájuk.
-Öhm, mi történt?-jobb nem jut eszembe. Olyan hülye vagyok!
-Az, kérlek szépen, hogy...-kezdi Avril ridegen, de Michey közbevág.
-Semmi.-mosolyog halványan.-Csak örömkönnyek.-törli meg a szemét. Aha, persze...
-Értem... Ühm, eljössz velem sétálni egy kicsit?
-Aham.-bólint, rámosolyog Avril-re és felém fordul.
-Akkor.. Gyere.-mosolygok bizonytalanul. Sétálunk az utcán. Ez túl mozgalmas... Főleg a lesi fotósok miatt. De hová vigyem, hogy tényleg ketten legyünk. A parkba? Az olyan snassz. Vagy Az erdőbe? Oda én még egyszer nem megyek. Hogy miért még egyszer? Oké, nem sétálni mentem amikor eltűntem, hanem az erdőbe. És nem kóbor kutya harapott meg, hanem egy vérfarkas. És nem én voltam a bokorban, hanem Ronnie. De nem akartam ráijeszteni szegény Michey-re. Tudom, nem szép dolog hazudni. De amúgy sem akartam hősködni, mert biztos oda lett volna, hogy milyen bátor vagyok, meg minden... Meg nem akartam hogy aggódjon. Még csak az hiányozna, hogy folyamatosan azt kérdezgesse, hogy jól vagyok-e... Szóval inkább kitaláltam ezt, hogy ne tudja meg. Na ezért nem megyek az erdőbe. Főleg vele. Így tehát a folyóparti sétány mellett döntök. Mivel hogy úgy mondjam, nincs tisztában a dolgokkal, próbálom a tudtára adni, hogy tetszik nekem. Aztán majd meglátom hogy fogadja a próbálkozásom, és hogy mehetek-e tovább...
-Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy?-mosolygok rá.
-Nem, de köszönöm.-mosolyog vissza. Oké, ez bejött neki.
-Amúgy Avril mondta, hogy folyamatosan azt hajtogatod, hogy te milyen ronda vagy...
-Mert így van.-mondja, mintha egyértelmű lenne.
-Dehogyiis. Hidd el, én férfi szemmel nézem, és nagyon szép vagy. Egyébként meg a fiúk nem csak a külsőt nézik, ugye tudod?
-Á, szóval ezért nincs barátom.
-Mii? talán mert a fiúk vakok... Vagy gyávák... És nem merik elmondani, hogy tetszel nekik.-írom körül magam. Felkuncog.
-Gondolod?
-Nem. Én tudom. Mert te vagy a legkedvesebb lány akit ismerek. És van humorérzéked. És segítőkész vagy.
-Most mondj valami rossz tulajdonságot.
-Hm... Talán egy kicsit néha túlreagálod a dolgokat, de ez nem nagy ügy...-mondom.-De ne sértődj meg.
-Nem, én örülök, hogy őszinte vagy.-mondja.
-Ha már az őszinteségről beszélünk...-harapok az ajkamba.-El kell mondanom valamit.
-Mond csak.-mosolyog. Ez kicsit megnyugtat.
-Az igazság az, hogy... Összefutottam Ronnie-val... Ma délután.-arcára aggodalom ül ki. Ne már!
-Mármint hogy érted, hogy "összefutottál vele"?
-Hát ööö... Megkérdezte hol vagy. Én meg mondtam, hogy nem mondom meg. Erre ő, hogy de ő meg akar ölni téged. Én meg, ahhoz előbb engem kell megölnie... Erre nekem jött én meg valahogy végül sok idő múlva elláttam a baját, de megharapott.-mutatok a bekötött kezemre.
-Jézusom!-hangjában félelem hallatszik... De nem néz ki úgy, mintha félne... Engem félt?
-Sajnálom, hogy nem mondtam el már előbb, de nem akartam, hogy megijedj... Meg azt hittem mérges leszel, hogy hazudtam. Kérlek, ne haragudj -mondom bűnbánóan.
-Jaj, nem... Nem haragszom. Aranyos tőled. De elmondhattad volna... Nem haraptam volna le a fejed. Miattam csináltad, szóval... Köszönöm.

-Hát.. Semmiség.-mosolygok féloldalasan. Ezt imádják a csajok.-Amikor az előbb Avril-lel voltál a folyosón... Én hallottam mit mondtál és... Akkor rólam beszéltetek?

-Nem.-rázta meg a fejét.-Igazából Ryan-ről. Furcsa, eddig utáltam, de valahogy hiányzott is. Jó volt vele síelni, igazából jófej srác..

-Szerelmes vagy Ryan-be?-kérdezem tágra nyílt szemekkel.

-Azt hiszem... Igen.-mondja. Ez durva! Dehát Ryan megbántotta! És nem is törődik vele! Manapság a lányok az ilyen állatokat szeretik?!

-Oké, szerintem most... Menjünk vissza.-javaslom, és elindulok. Michey utánam jön.

*Michell Grady Szemszöge.*

-Most mi bajod van?-megyek utána. Tulajdonképpen miért is kellett hazudnom? Most már látom... Sőt, a vak is látja, hogy tetszem neki. Meg lett volna az esély, hogy összejöjjünk, most miért nem mondtam el, hogy mit érzek? Amikor nem tudom mit mondjak, rögtönzök... De ez most nem volt jó rögtönzés...

-Hát az, hogy...-áll meg, és a szemembe néz.-Nem hiszem el! Anyu azt mondja, ha tetszik egy lány legyek vele kedves, és közvetlen. Azt mondják helyes vagyok... Azt mondják vicces vagyok... -köpi a szavakat.-Én próbáltalak "meghódítani", és te úgy csináltál, mint aki veszi a lapot. Annyira... Biztos voltam benne, hogy most végre valamit jól csináltam, erre te benyögöd, hogy szerelmes vagy a legjobb haveromba, aki az ég világon semmi jót nem tett veled. Ha flörtöltem veled, benne voltál... Ha megfogtam a kezed, vagy megöleltelek, nem mondtad, hogy ne... Mert általában ez így van... A srác próbálja felszedni a csajt, és ha a lány is szereti, akkor hagyja magát... Azt hittem tetszem neked, de te csak játszadoztál. Mert persze, ha nincs ez az idióta Justin, ki bókolna neked, és ki járna a kedvedben?!-mondja, majd keserves hangnembe vált.-Miért volt jó ez neked? Csak ennyit mondj el... Miért jó csak úgy játszadozni az érzéseimmel.? És azt hittem legalább barátok vagyunk... De igaz barát nem tesz ilyet... Amikor azt mondtad néha, mikor hülyéskedtünk, hogy "Szeretlek ám.", én annyira elhittem... De hazudtál... Az újságok állandóan arról írkáltak, hogy lehet, hogy szerelmesek vagyunk... Mert úgy viselkedtél. És a csók, amit még régen adtál? Az sem volt őszinte? Csak jó volt csókolózni Justin Bieber-rel, ugye?! Michey, én nem ilyennek ismertelek meg... Hol van az az aranyos lány, aki mindig mindenkivel kedves? Az is csak álca lett volna? De tudod mit? Azt csinálsz amit akarsz, engem többé nem érdekel... De ha valami van... Szörnyű kín-halállal büntessenek, mert nem védelek meg, de.. Rám már ne számíts.-mondja, sarkon fordul, majd elmegy. Utána akarnék menni, és elmondani neki, hogy igazából mit érzek, de nem engedelmeskednek a lábaim... Csak állok ott, és könnyeimmel küszködök... Hiába. Mostmár nincs többé Juss. Az a régi, édes srác akit én szerettem, most meghalt... ÉN öltem meg. Csak állok egyedül a sötét sétányon, és sírok.

-Juss.-suttogom. Lassan én is elindulok a szálloda felé, és azon tűnődök, hogy vajon mi vár még rám ott...

Tudom, szomorú.:$$ De minden történetnek van egy ilyen része... A tündérmeséknek is van keserű oldaluk. Akárhogyis fáj, az életben ezek a dolgok is közrejátszanak. Így van ez Justin és Michey életében is. De ne féljetek, itt még nincs vége.:)

Eltérve a szomorú dolgoktól, egy-két öröhírt is hoztam:

-Az első ami szerintem vicces, hogy Juss jelentkezett vendégszereplőnek a Vámpínaplók-ba. Hajrá Biebs reméljük, sikerül bejutni.;DD

-A második, hogy már sokan (több mint 20an) küldtetek e-mailt-nekünk, ezzel a törivel kapcsolatban is. Örülök, hogy ennyi embernek tetszik. Nagyon szépen köszönöm.!! :D <333

A kövi rész pedig nem sokára jön.;)  Pussz: Dócy#