//Love You-Hate You-Love You//*

*Michell Grady Szemszöge.*
Megyek, sétálok az utcán. Egy napig még itt maradunk Kanadában, aztán irány a Karibi-szigetek, és kezdődik a jól megérdemelt pihenés. Avril mellettem egyre csak arról beszél, hogy tiszta röhej, hogy egyetlen jó pasi nem volt azon  a bulin, és néha kitér arra, hogy annyira örül, hogy Chris-szel már nem vagyunk együtt, mert így többször lehetünk csak mi ketten (Avril és én), és nem kell mindenhová magunkkal vinni. Én meg csak kuncogok, és sms-ezek Juss-szal.
-Úgy látszik túl kevés srácot hívtál a buliba tegnap, Juss. :DD
-Óh, tényleg? Nem volt elég?:PP
-Nekem még sok is, de Avril nem talált olyat aki ínyére lett volna.XD
-Mondd meg neki, hogy csak nem ivott eleget.XDD
-Én mondom neked, ha lett volna egy normális kinézetű srác, sokkal jobban éreztem volna magam.-mondja.
-Ugyan Av, megvagyunk mi srácok nélkül is. Justin azt üzeni, biztos nem ittál eleget.
-Üzenem, hogy jogos, mert még 6 Captain Morgan után lettem volna olyan hülye, hogy még utána is megfordulok.-mondja gúnyosan, én pedig átadom az üzenetet Justinnak. Erre felhív.
-Helló Juss, hogy vagy mindig?-veszem fel nevetve, és rögtön kihangosítom.
-Igen Juss, mizujs?-gúnyolódik Avril.
-Köszi Michey jól, ami pedig téged illet Avril... Ezt még megbánod te boszorka...
-Mi van, rosszul keltél fel, vagy elvesztetted a gitárpengetődet, és hólyagos lett a kezed?-szól be neki Avril.
-Nem vagy vicces.-morog Juss.
-Gyerekek, hagyjátok már abba. A kedvemért.-szólalok meg.
-Jó, bocs.-mondják egyszerre. Kuncogok.
-Nem is tudtam, hogy ennyire oda vagy értem.-hallom meg Juss hangját már a hátam mögül.
-Ezt miből gondolod?-fordulok meg, és leteszem a telefont.
-I Love Justin Bieber.-simítja végig a két lapockám közt lévő kék feliratot. Ettől kiráz a hideg.
-Ja, aaaz.-nevetek.-Nos, Avril is bizonyíthatja, hogy ő írta rá a hátamra, mikor üvegeztünk. Alkoholos filccel...
-Tényleg?-vigyorog Justin.
-Tényleg.-bólogat Avril.
-Nagy bátorságpróba volt mit ne mondjak.-nevetek tovább.-Csak azt csodálom, hogy nincs benne az újságban.
-De benne van.-kuncog Juss.-Direkt azért jöttem utánatok, hogy megnézzem, mert azt hittem csak Photoshop.
-Milyen gáz már. Azt hiszik én is ilyen Belieber vagyok vagy mi.-nevetgélek.
-"Michey soha nem titkolja miért rajong. I Love Beach-es/I Love NY-os hátul kivágott felső. I Love Music feliratú póló. De ez micsoda? I love Justin Bieber?!"-idézi Juss az újságcikket.
-Na, ezt is magyarázhatom majd interjún.-csóválom a fejem.
-Sok sikert. De azért csak finoman nyilatkozz velem kapcsolatban.-kacsint. Majd sétálunk tovább hármasban.
***5 nap múlva***
**Karibi-szigetek.**
*Justin Bieber Szemszöge.*
Reggel 7 körül a szobámban álmosan fekszem az ágyban, várom, hogy legyen erőm felkelni. Kopognak az ajtón.
-Igeen.-most csak ennyi telik tőlem.
-Sziia Jus.-nyit be Michey.
-Jó reggelt. Hát te meg...?
-Csak kíváncsi voltam, hogy ébren vagy-e.
-Erre a dörömbölésre így is úgy is felébredtem volna.-mosolygok.
-Jól van, na. Nem állt szándékomban felkelteni.
-Ja, már ébren voltam.
-Oké. Megnyugodtam.-ül le mellém az ágyra. Még pizsamában van, haja enyhén kócos, szeme kissé karikás, de így is gyönyörű.
-Avril?-kérdezem.
-Úgy alszik mintha fejbe vágták volna. Keresztülestem rajta, mikor jöttem, de még csak meg se mozdult.
-Az igen. És te? Hogyhogy ilyen korán fenn vagy, ha szabad érdeklődnöm?
-Nem tudom.-von vállat.-Csak felébredtem mert David beszél álmában...
-Megint.?-kérdezem.
-Még mindig.-sóhajt.
-Nem jössz le velem reggelizni?
-Nem aludhatnánk még egy kicsit?-nyafog.
-De, tőlem.-mondom, ő pedig elmosolyodik, és bebújik mellém a takaró alá. Felé fordulok, nem telik el fél perc, máris elalszik. Csak nézem, ahogy szuszog. Amíg alszik óvatosan felkászálódok, a bőröndömhöz sétálok, és kiválasztom a ruhámat. Egy fehér csőgatya, egy kék-fehér kockás ing, és egy kék supra mellett döntök. Gyorsan felkapkodom magamra, majd leülök az ágyra, és tovább figyelem. Nagyjából laza egy óra múlva felébred. Felállok az ágyról, mire ő hatalmasat nyújtózkodik, majd felül. Mikor rám néz, egy ideig mintha kővé dermedt volna, kifejezéstelen arccal bámul, majd mosolyogva végigméreget. Ez jól esik.
-Tetszik?-vigyorgok rá pimaszul. Arra számítok, hogy zavarba jön, de csak még szélesebben vigyorog.
-Nagyon jól áll.-mondja rekedt hangon.
-Ó, köszönöm.-mosolygok. Aztán csak ül.
-Minden rendben?-kérdezem tőle.
-Aha, persze. csak nem tudok felkelni.-nevet.
-Gyere segítek. De azért próbálj te is felkelni.-bólogat, megfogom mind két kezét. Bőre puha, és hideg. Mintha 3 fok lenne kb...-Háromra. Egy... Kettő... Hááááárom!-mondom, mire kissé elrugaszkodik az ágytól, én pedig felhúzom. Kicsit túl nagy a lendület, úgyhogy jó magasat ugrik, én pedig elkapom. Mindketten nevetünk.
-Az szép volt.-mondja elismerően. Még mindig én tartom, két lábát az oldalam mellett tartom, ő pedig átkarolja a nyakam. Mikor abbahagyjuk a nevetést, egy ideig csak mosolygunk egymásra, majd Avril nyitja ki az ajtót.
-Szia Avril.-köszönünk neki, észre sem vesszük ez így milyen félreérthető.
-Sziasztok.-vigyorog.-Nem jöttök kajálni?
-De, de igen.-mosolygok.
-Akkor tegyél le.-nevet Michey.
-És ha nem?-húzogatom a szemöldököm.
-Nekem úgy is jó, csak vigyél át az én szobámba.-válaszol könnyedén. Ez kissé meglep, de nem vagyok képes elengedni, így elindulok vele szép lassan ki az ajtón. Összefutunk Usher-rel.
-Sziia Ush.-vigyorog Michey.
-Sziasztok. Na, mivan kölyök, miért cipeled azt a lányt?-nevet.
-Hát, a súlyzó már unalmas, de gondoltam még edzek egy kicsit.-nevetek. Aztán tovább megyünk. A szobájukban leteszem. Ő kitol az ajtó elé.
-Itt várj meg, egy perc és jövök.-mondja, majd bezárja az ajtót. És tényleg, és tényleg. Egy perc múlva kinyitja az ajtót. Végignézek rajta. Egy fehér cicanadrág van rajta, meg egy pánt nélküli kék felső aminek miniszoknya szerű az alja, meg egy kék tornacipő. Így ebben a ruhában látszik, milyen szép alakja van. Beszállunk a liftbe, ugrálni kezdek.
-Ha most lezuhanunk meghalsz.-nevetgél.
-Az már biztos.-nevetek.-De szerintem akkor nem leszek egyedül.
-Ó, hát persze. Már csak az hiányzik, hogy egyedül haljak meg.
-Nem leszel egyedül.-vigyorgok, és a szemöldököm húzogatom.-Én is ott leszek.
-Az annyi mintha egyedül lennék.-dugja ki rám a nyelvét.
-Kösz.-röhögök. A lift csilingel, és megáll. Kinyílik az ajtó.
-Hát, most már nem fogunk együtt meghalni.-vigyorog rám, aztán az ebédlő felé veszi az irányt. Én csak megyek utána.
-Sziasztok srácok.-köszön mindenkinek mosolyogva.
-Helló.-köszönök én is.
-Sziasztok.-mondják kórusban. Leülünk az asztalhoz. Én eszek egy tányér sajtos omlettet, majd benyomok még 3 szendvicset. Ezalatt Michey lazán elrágcsál egy pirítóst.
-Fúj, hogy bírsz te ennyit enni?-néz rám fancsali képpel.
-Hát így.-harapok bele a szendvicsembe, megrágom, majd lenyelem.-Tádáá.
-Ahh. Ez durva.
-Amúgy te beszélsz? Annyi köztünk a különbség, hogy én kevésszer eszek annyit, hogy kibírjam napi háromszori étkezéssel, te meg eszel annyit mint egy kisegér, aztán negyed óra múlva meg nyammogod a gumicukrodat.
-Héé, az azért van mert imádom a gumicukrot. Főleg a cseresznyéset...
-Na látod. Én normális kaját eszek, és nem kell gumicukor. De nem is 50 kiló vagyok 16 évesen. Vagyis hát voltam már akkor is 56.
-De te fiú vagy.
-Te meg lány. Ja, várjunk csak, nekem van izmom is. És nem vagyok ilyen alacsony...-nézek rá 'tényleg, elfelejtettem' képpel.
-Nekem is van. És arról, hogy kicsi vagyok, nem tehetek.-mondja grimaszolva, majd kivesz a hűtőből egy Canada Dry-t, és próbálja lecsavarni a kupakját több-kevesebb sikerrel. Lazán elveszem tőle, és két ujjal lecsavarom, majd visszaadom.
-Látom.-kacsintok rá.-Annyi van, hogy megtartsd a mikrofont. Vagy olyat használsz ami a fejeden van?
-Leginkább de csak a koreó miatt.
-Aham. Hidd el, én is ezt mondanám. De ha esetleg nem érnéd fel a fogast az öltözőben... Rám számíthatsz.-karolom át a vállát, és kuncogok, azt várom hogy nevetni kezd. De úgy látszik nem veszi a poént.-Csak hülyéskedtem.-mondom.
-Ez csak neked vicces.-sziszegi, majd lerázza a kezem a válláról, feláll és elfut.
-Ugyan Devy, én csak...-kiviharzik az ebédlőből. Oké... Ezt jól megcsináltam.
-Gratulálok Biebs.-mondja Usher.
-Majd megnyugszik.-mondom magabiztosan.
-Reménykedj.-teszi a vállamra a kezét. Kaja után felmegyünk, és indulás előtt még mindenki összepakolja a cuccait. Bemegyek a szobámba, összepakolok, majd az első utam Avril, David, és Michey felé vezet. Lehet hogy egy kicsit tényleg túl mentem a határon... Bocsánatot kérek tőle. Bekopogok.
-Michey, Juss vagyok engedj be.-mondom halkan.
-Tűnj innen.-hallom meg a hangját. Ajjaj, nem viccel.
-Nézd én sajnálom.
-Ó, tényleg? Nem sajnálni kell, hanem gondolkozni mielőtt beszélsz.!-kiabál ki. Próbálok benyitni, az ajtó zárva.
-Ne csináld már, légyszi.
-Nem érdekelsz. Hagyjál békén. Nincs jobb dolgod, mint itt ácsorogni? Mert kissé idegesít...
-De...
-Menj el kérlek, amíg szépen mondom.
-És ha nem? Mi lesz?
-Tudod mi a baj Justin Bieber?! Az, hogy te egyáltalán nem vagy tisztában a dolgok következményével, és nem mellékesen egy bunkó vagy, és azt hiszed, hogy minden vicces meg jópofa. Hát kurvára nem!-nem nagyon hallottam még csúnyán beszélni, de eléggé viccesen hangzik ettől a kis aranyos lánytól, így kuncognom kell rajta.
-De hidd el...
-Látom nem zavar, hogy mások érzéseivel játszadozol. Meg azt hiszed magadról, hogy te vagy az oltári nagy Isten-Császár, és te annyira helyes vagy...
-Miért nem vagyok az?-kérdezem csodálkozva.
-Eltaláltad Édesem.-mondja cinikusan.-Ezt jól vésd bele a fejedbe, bár ha akarod annyiszor elmondom, amennyiszer kéred.-nyitja ki az ajtót, és elém áll.-NEM vagy olyan helyes, meg jófej, mint azt képzeled magadról.-ez már fáj. Nem vagyok szerinte helyes? De hát azt mondta... Vagy csak az ital beszélt belőle?
-De tudod mit? Ha te ennyire kibaszottul örülsz magadnak, hát jó. Ott vannak Ryan-ék, ők még egy hasonló kis eltúlzott poénodig veled lesznek még... De rám már ne számíts.-lök félre, mielőtt elkapnám a csuklóját már itt sincs. Nem vagyok szerinte helyes, és jófej... Csak állok üres tekintettel a nyitott szobaajtó előtt. Félek, most tényleg eljátszottam az esélyeimet. Kezembe veszem Michey táskáját. Gyorsan átmegyek a szobámba, megfogom a bőröndöm majd lemegyek a hallba, leülök egy fotelba, és újra elmerülök a gondolataimban.
-Hé, kölyök!-eszmélek Usher hangjára.
-He?-csak ennyit bírok kinyögni.
-Michey hol van?
-Nemtom.-vonok vállat.
-Megnézem fent.-mondja Avil, és elmegy.
-Bocsánatot kértél?-kérdi Usher.
-Igen de... Minden hiába. Nem értem el semmit. Csak a fejemhez vágta, hogy bunkó vagyok, meg hogy nem vagyok helyes, és nem vagyok tisztában a dolgok következményével, aztán elviharzott.-mesélem Ushernek. Egy ideig gondolkozik, majd beszédre nyitja a száját, de Avril visszajön.
-Megtaláltam.-jelenti ki.
-Miért nem hoztad magaddal?-kérdezem.
-Mi vagyok én, sétahajó.?-tárja szét a karjait.
-Jó, bocs. De hol van? És... És... És....
-A lánymosdóan van. Benn gubbaszt az egyik fülkében, a lába kilóg... És egyre csak sír.-mondja, és jelentőségteljesen rám néz.
-Aha. Most mit kéne tennem? Bemenni a lány WC-be, és úgy bocsánatot még százszor, hogy még jobban elhordjon.?-nézek rá.
-Például.-bólint Ush.
-Aj, oké.-mondom, és felrohanok a lépcsőn. Át a folyosón, minden gondolkozás nélkül bemegyek a női mosdóba. Meglátom Michey kezét ami kilóg a fülkéből, két kék tornacipő mellett.
-Dev?-szólalok meg.
-Justin, mi nem volt világos azon, hogy hagyjál lógva?-szól sírva.
-Ne hisztizz már! Nézd, nem tudom mit akarsz... De tényleg... Devy mire vársz? Őszintén. Térden álljak, ha valami hülyeséget kitalálsz? Mert igenis kitaláltad ezt. Nagyon jól tudod, hogy csak egy rossz vicc volt. Ha akartad volna velem nevetsz, de hiányzott, hogy végre balhézz egy kicsit.
-Lehet, de ez akkor is szemétség volt...-nyitja ki az ajtót. Eléggé rosszul néz ki szegény. A szemeit már teljesen kisírta. Bűntudatom támad.
-Szegénykém.-mondom halkan. Meg akarom simogatni az arcát, de elhúzza a fejét. Még mindig haragszik...
-Ne áltasd magad.-hangja elcsuklik a sírástól.
-De igen. Mert én nem akartalak bántani. Csak hülyéskedtem, és eltúloztam a dolgokat. De nem akartalak megsérteni ezzel. Hiszen te is tudod, hogy nagy a szám de a légynek sem ártanék.-mosolygok halványan. Bólogat.-Csak tényleg hülye voltam, és nem gondolkodtam. Semmi rossz szándékom nem volt.-magyarázom.-Sajnálom, érted? És teljesen igazad volt. Nagyképű vagyok, és néha még bunkó is. Beismerem. De tudok normális is lenni, csak... Kérlek hadd bizonyítsam be.-kérlelem.
-Juss te tudod, hogy mit fogok mondani... És pont ez a baj... Hogy tudod, hogy milyen naiv vagyok, és azt válaszolom majd, hogy: "Jó, Biebs, nem haragszom rád.". Te túlságosan jól ismersz....-mondja és halvány mosoly jelenik meg az arcán.

:DDD Itt vaan kééész vaan.;DD
Nem tudom hogy vagytok vele, de én remélem tetszik nektek.;DDD Írjatok azért, hogy meggyőződjek a véleményetekről. Köszii hogy olvassátok a törit. Lááw jaaa gáájz.<333 :) Dócy#